Zavaros január

Bocsánat, hogy eltűntem, de ez a január igen sok mindennel volt teljes.

Először is vizsgaidőszakban éltem az életemet. Szeretek iskolában járni, még így felnőtt fejjel is. Mindig szívesen tanulok, ha van értelme és célja. Jelenleg van. Sajnos volt olyan, aminek nem volt értelme. Elmentem egyszer egy angol nyelvtanfolyamra, úgy gondoltam, hogy valamennyit majd megtanulok ott, de sajnos csak felesleges pénzkidobás volt, és én ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak. Nem igazán tanultunk, vajmi nagyon keveset, noha szerintem a tanárunk jól tudta a nyelvet, de még sokat kellett érnie és tanulnia a pedagógussághoz. Úgyhogy nem tanultam meg angolul, csak amit eddig is tudtam. Ezt sajnálom. Ez persze egy elég komoly képzés, lelkigondozást tanulok, amit nagyon szeretek. Meggyőződésem, hogy nagyon sok a gondozást igénylő ember, aki lelkileg beteg, vagy a családjában van bármilyen függőségben szenvedő. Itt tudom ajánlani: www.sola.hu

Azután a január vége igen izgalmakkal teli nálunk. Anyósomat ünnepeljük kétszer, meg Zsófit egyszer. Született. Nagyon élvezte a születésnapi rendezvényét, állandóan ajándékokat akart bontani. Mikor már elfogyott, akkor is. Mondjuk ajándékot kapni mindenki szeret, nem igaz???

Ráadásul nyárra érkezik Zsófinak a kistesója, és most áll a bál a ház körül. Átalakítunk. Szerencsére a házat már nem kell, ezt megtettük akkor, amikor Zsófit vártuk. Most szobaátalakítások folynak. Új szekrénysor, úgy ágyak. Jelen állapotunkban olyan a hangulat nálunk, mint egy túrkálóban. Zsákokból és dobozokból élünk. Eléggé érdekes és vicces állapot, de már edzettek vagyunk ebben. Amikor összeházasodtunk, és az anyósomnál laktunk fél évig, akkor is minden dobozban volt, csak a legszükségesebbek kerültek elő. Amikor ideköltöztünk, akkor is minden dobozban volt hónapokig, míg be nem rendezkedtünk. Aztán amikor szétvertük a házat, hogy legyen egy plusz szobánk, akkor is minden így volt, és most is. Szóval, kezdünk belejönni. De azért remélem, hogy hamarosan elmúlik ez az időszak is. Nagyon remélem.