Hálás SZOMBAT

 

Nos, innen indult a nagy esemény és történés... Hosszú, 5 hónapos mizéria és orvoshoz járás után kiderült, hogy nincs mit tenni, meg kell műteni a kezemet. Tényleg nagyon fájt, és tényleg nagyon nehezen tudtam használni. Sok tányér és pohár tört el ezalatt az idő alatt. És nem a veszekedések miatt :)

Bátor voltam, és elmentem. Itt, Móron megcsinálták egy amolyan 1 napos műtét volt. 7-kor elmentem, már 9-re készen voltam. Az doki nagyon aranyos és jó fej volt, és megígérte (azaz megígértettem vele), hogy jobb lesz a kezem.
Persze nem igazán tudom még használni... ma már nem egy kézzel írok, de a terhelést sem lehet túlzásba vinni, főleg a hüvelykujjam fáj, és még fog is. Nem emelhetek vele, nem mosogathatok (ez a legnagyobb élmény ebben az egész helyzetben :) :) :) ), de közben meg annyira csinálnék valamit, mert nem vagyok az a pihengetős fajta. Egy kézzel is lehet sok mindent csinálni, és ha lassabban is haladok, akkor is jó a tudat, hogy valami történik.
Férj nagyon nagy segítségemre volt az elmúlt héten, ahogy ezen a héten az anyukám is. Nagyon sokat segítenek, mert fogni még mindig nem tudok, így a főzés is elmarad még egy ideig. Ott is meg tudok apró dolgokat csinálni, de a darabolás, vágás, ilyesmi nem igazán megy...

Férj tényleg egy zabálni való pasi, tényleg oda vagyok érte :), mert nemcsak a saját munkájában ügyes, hanem itthon is. Főz, mos, takarít, pakol (csak halkan súgom meg, hogy rendesebb, mint én vagyok... én kicsit trehányabb vagyok :( ), gyereket visz-hoz... Tényleg nincs panaszom, mert mindenben segít. A múlt héten ő főzött. Ez a nagyon finom milánói volt az egyik alkotása. Hát nem gyönyörű! :)

Nagyon sok izgalmas élmény és esemény volt az utóbbi napokban, amiért hálás vagyok, és amiket sajnos nem írtam össze, de tényleg voltak.

Az utóbbi időben a napok Katáról szóltak, abban a tekintetben, hogy elkezdtünk ovizni. Minden héten egyszer elmegyünk 1,5 órára játszani egy kicsit. Azért, hogy könnyebb legyen neki a beszokás, és hogy Nimróddal lehessen. Ők ketten ugyanis valamiféle különleges kapcsolatban vannak, nagyon szeretik egymást, és ragaszkodnak egymáshoz. És míg Nimród tudott 1 évet járni Zsófiával oviba, az jelen esetben Katánál nem fog működni, hiszen Nimród iskolás lesz. Nem tartom vissza, nem hagyom, hogy 1 évet még szenvedjen szegény, mert ez az év is már az neki. De abban a tekintetben nagyon jó ez az év, hogy sokkal bátrabb lett, ki mer állni a többiek elé (kiscsoportosként nem volt olyan kép, amin ne üvöltött volna, vagy bármilyen foglalkozáson részt vegyen). Okosodott és ügyesedett, és már nagyon várja az iskolát. :)

Kata és Nimród az oviban - tízóraizás közben

A másik kedvenc képem róluk a gyülekezetben készült. Éppen olyan alkalom volt, amikor énekeket tanultak, és közben mindenfélét alkottunk. Amikor csak tehetik, egymás mellett vannak. Nagyon cukik.

És hát említsük meg Zsófiát is. Ha őszinte akarok lenni, akkor a március elég nehéz időszak volt neki és nekünk is. Voltak gondok az iskolában és itthon is. Sokat küzdöttünk egymással, de azt hiszem, megharcoltuk. A kezdeti, döcögős nehézségek ellenére, megvívtuk a harcunkat. Egymással is, és önmagunkkal is. Átértékeltük a dolgainkat, és alakulunk.
Ahogy a fenti könyv is mondja: Jóra tanítjuk egymást.

Én tudom, hogy még lesznek izgalmas napjaink, küzdelmeink, harcaink, jó tapasztalataink és sok-sok örömünk.

Remélem, hogy megtanulunk mindannyian jónak lenni! Ez nem kis munka és nem kis feladat, de nem adjunk fel!!!