20 éve együtt

 

 

Tennivalók még #3.

 

Karácsonyi vásár #11.

Nem, nem szoktam célirányosan karácsonyi vásárokra járni.  Most lett volna lehetőségem, mert az iskolánk szervezett egy ilyen alkalmat, ráadásul Budapestre, a Vörösmarty térre. Még sohasem jártam ott, és be is jelentkeztem. 

Sajnálatos módon azonban nem tudtam elmenni. Férj egy ideje ágyat nyom. A térdét érte sérülés, és most sajnos nem tud lábraállni, szinte semmit sem tud csinálni, így a feladatok nagy része - vagyis minden - rám marad. A sofőrködés is, amit nem annyira szeretek. Hozni-vinni kell mindent és mindenkit. Így nem tudtam elmenni a kollégákkal, pedig szerettem volna. 

Ez a kép is ott készült, már régen. 

 Nagyon szerettem volna látni, még úgy is, hogy nem ünneplem így a karácsonyt, és még úgy is, hogy tudtam, hogy elég drága minden. Csak a látványért.

Néha, amikor Fehérvárra keveredem ebben az időszakban, akkor a központban van kirakodás és vásár, de nem veszek dolgokat. Maximum kürtős kalácsot, de nem vonz engem ez a forgatag. De persze, ha téged igen, akkor menj csak el a településedére vagy a legközelebbi nagyvárosba, de akár Bécsbe is! 

Zsófia lányomék tegnap Pozonyban jártak pont ugyanilyen vásáron. Meg Győrben.

Fotó a Facebookról

Márton nap #43.

Ma van Márton nap. Nem a kedvenc ünnepem, de nálunk az iskolában tartjuk, hiszen német nemzetiségi iskola is vagyunk. 

Ettől függetlenül én nem ünneplem sem egyházilag, sem libaevésileg..., ha mondhatom ezt. 

Amíg ide nem költöztem Mórra, addig nem is igazán tudtam, hogy létezik ez az ünnep. Arra felénk, Szabolcsban nem ünnepeltük, vagy legalábbis én nem emlékszem rá. Itt azonban, mivel sváb település vagyunk, hagyománya van. 

Felvonulás meg ünnepség és mindenféle...

A legenda viszont, eléggé tetszik nekem.

A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. 

 

Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Viszont minden ellenére nálunk, az iskolában szoktunk Márton-napi kézműveskedést csinálni. ITT találtok néhány ötletet. Mert a Google a barátunk...

Melengető forró csoki - #48.

Bár a nappalok még tavasziasabbak, de azért már hűvösödik,de az esték pedig kimondottan hűvösek, jól jön egy melengető forró csoki.

 A kávé nem, de a forró csoki az bizony jöhet! Ritkán iszom ilyesmit, de szeretem. Régebben, amikor még az Alföldön laktam, az egyik barátnőm egy büfét üzemeltetett. Vagyis a helyi sportcsarnokban, a kézilabda meccsek után - ahová apukámmal jártam, - mindenki felment a büfébe iszogatni. Én beszélgetni mentem, mert középiskolában osztálytársak voltunk, sőt gyerekkorunkban is. Egymással szemben laktak a nagyszüleink, és sokat játszottunk együtt. Pl. cirkuszosat. 

Nos, mindig várni kellett arra, hogy beszélgessünk,mert ő kiszolgálta az embereket és a sportolókat, de én szerettem, mert jó kis tanulmányozási lehetőség volt számomra, hogy embereket figyeljek. Akkor még eléggé bátortalan voltam (higgyétek el nekem, hogy ez így volt, féltem bizonyos helyzetekben), de már akkor nagyon szerettem figyelni az embereket, ahogy viselkednek, ahogy reagálnak, izgalmas volt.

A lényeg, hogy amíg várakoztam Anita barátnőmtől mindig kaptam egy forró csokit, és ott iszogattam közben. Jó meleg volt és jó tejszínhabos. 

Azóta is szívesen fogyasztom. Meg jól is néz ki. :)

19 év

19 éve együtt. Szeretek házas lenni. Ez sok kalanddal, szeretettel, izgalmakkal, Isten iránti bizalommal, nagy kérdésekkel, kihívásokkal, 3 gyerekkel, kicsit plusz kilókkal járt, de ha ez ilyen, így folytatjuk tovább.

Fenyőfánk

 Szerintem már írtam arról egyszer nektek, hogy nem vagyok egy nagy karácsonyozós. Ennek több oka van. Családi és persze - számomra - teológiai is. 

Ami tény, hogy nem ünneplem karácsonykor Jézus születésnapját - hiszen nincs benne a Bibliában -, és mert az egyház valamit kimondott, létrehozott, attól még az nincs úgy. Mondom ezt úgy, hogy senkinek sem szeretném megbántani a hitét és a meggyőződését. De tartom a karácsonyt úgy, hogy szeretjük egymást, hogy  ilyenkor a családdal vagyunk, elutazunk a szüleimhez, veszünk apró ajándékot. Az enyém most az a könyvespolc, ami látszik a fotón, de még a könyvek pakolás alatt vannak, úgyhogy még nincs minden a helyén.

Általában fenyőfánk sincs, mert sosem vagyunk itthon, és úgy gondolom, hogy teljesen felesleges. Ha veszünk, akkor ilyet szoktunk venni. Kb. 3 évente veszünk egy kis fát, amit kiültetünk, de sajnos nem bírja túl sokáig. De most a gyerekek örültek. 

Mindentől függetlenül mindenkinek nyugodt, csendes, pihenős ünnepeket kívánok, és jó beszélgetéseket a családban!

Fantasztikus!

Ma van a házassági évfordulónk

 A 18.

Nagykorúak lettünk. 

Nagyon szeretek házas lenni. 

❤️

Fantasztikus! 

Iskolai ünnepség

 Szóval, az úgy indult, hogy a Kisfiam jelezte nekem, hogy ő bizony jelentkezett az iskolai műsorra, amit március 15-én ad az iskola. Na, ez volt az első alkalom, hogy tátottam a számat. Egy olyan gyerek, aki csendes, erősen introvertált, nem beszél sokat, és ráadásul sohasem szerepel sehol, semmikor, most magától jelentkezett. Ilyenre. Kiállni és beszélni mások előtt. 

Hát, mit ne mondjak, nagyon büszke voltam rá.

És nagyon hálás a jó Istennek, hogy ebben az iskolában dolgozhatok, és láthattam őt így felnőni. Persze a lányokért is, de Nimród nagyon más. Ő Férjfajta, csendes, magának való. És most egyszer csak ott állt, én meg az anyai szívemmel teljesen meg voltam hatódva. 

Bár a kollégáim mondták, hogy igyekszenek megtenni, hogy Nimródból kihozzák az állatot (ti. hogy elég forradalmi legyen), nehezen sikerül. Hát, igen, nem egy ideges típus - mondták, de itthon persze nem ezt tapasztalom. :) Nem mondom, hogy nem izgult, láttam rajta, és félt, hogy az egész iskola előtt kell előadniuk. De előadták, és nagyon jó volt. ITT látható az iskolánk oldalán néhány kép.

Amikor lementünk az osztállyal, már én is eléggé izgultam érte. Kicsit könnybe is lábadt a szemem, mert egyszerre volt féltés, izgalom és büszkeség a szívemben. Mert hát ilyen egy anya. És amikor kiállt egyedül, és kiabált: "Szabadítsuk ki Táncsics Mihályt!" mosolyogtam. 

Én aztán nem vagyok forradalmi hangulatban sohasem. Nem magyarkodom és nem is ünneplem ezeket az ünnepeket. De a magam módján nagy Petőfi-rajongó vagyok egyébként, és ha valaki nem tudná, akkor most mondom VASVÁRI PÁL Tiszavasváriban született. Igen, ott, ahonnan származok. Csak mondom! :)

Nagyon büszke voltam rá, és persze jólesett a kollégák dicsérete is, hogy mennyire kibontakozott Nimród. Hát, igen, nemcsak az a csendes, sakkos fiú már!

Fantasztikus!

Amikor az elsőszülötted 15 éves lesz :)

15 évvel ezelőtt január 22-e egy nagyon-nagyon-nagyon különleges nap volt. Amikor egy fél óránk volt beérni a kórházba, mert már a kanyarban éreztem, hogy akkor is sietett... Amikor azt mondták az orvosok a Férjemnek, hogy: "Apuka, 1 perce van átöltözni!", amikor azt mondták nekem szülés közben: "Anyuka, ne beszéljen!" Különleges élmény az első! Hivatalosan ma 15. 

Megszületett és én nagyon boldog voltam! Ő pedig így kezdte élete első napját!

Fantasztikus érzés!

#1.

 

 

Boldog Karácsonyt!

 Ezt az időszakot nem annyira szeretem, de a rénszarvasokat igen. Meg a telet. Ezért küldöm nektek ezt a cuki képet!

 

Kedveseim!

Régen jelentkeztem, és nem tudom, hogy mikor fogok. Egy ideig nem leszek jelen itt az oldalamon. Fél év után hazautazom a szüleimhez a gyerekekkel. Nagyon várom már, jó kis kikapcsolódás lesz. Sok mindent át kell gondolnom, és ezt leginkább ott tudom, ahol nincs net, nincs semmilyen elérhetőség. 

Köszönöm, hogy itt vagytok, hogy olvastok, és valamikor majd jelentkezem!

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

Pólóbuli, ma 16 éve

Nagyon szeretem a pólókat. Csak azt hordok. Nem hordok inget, blézert, semmi olyasmit, amin gomb van. Nem szeretem őket, vagyis ez az állapot még rosszabb, fóbiám van. Igen, létezik ilyen. Ez az állapot még nagymamám időszakából maradt meg. Ő varrónő volt, és mindig otthon működtette a kis masináját, mindig varrt valamit nekünk. Gyermek korom óta ezt a képet látom magam előtt. De aztán azt is, hogy előveszi az ezer éves kis dobozkáját, és a sok színes gomb zörög és csörög, összeér és idegesítő hangot ad. Még látom is magam előtt, egy-két gombra még emlékszem is...

Nem tudom, hogy ezért, vagy valami más okból kifolyólag, de úgy alakult az életem és a ruhatáram, hogy nem hordok olyan dolgokat, amin gombok vannak. És - mily meglepő! -, de nem is varrok. Az én Férjem egy hős, és ezt ő magára vállalta. Ezért IS rajongok érte!

Minden ellenére viszont nagyon szeretem a pólókat. A legtöbbször a Lidl-ben szoktam vásárolni, mert jó az anyaga, sokáig bírja és kényelmes is. De nagyon szeretem a vicces pólókat is, és a házassági évfordulónkra meg is leptem magunkat egy közös pólóval. Igaz, hogy már szeptemberben hordtuk, mert nem bírtuk ki, de akkor is! Ez a mi ajándékunk!

És egyébként stílusos is, mert Férj nagyon szereti a kenyeret, én meg a Nutellát.

 

Húsvét - 2021.

 

2021

 BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Nyaralni vagyunk, csak még nem indultunk el!

Vagyis: Hivatalosan nyaralunk. De nem mentünk el, itthon vagyunk még! 

Egy hosszú itthon tanulás után és egy nagyobb festési munkálat után úgy gondoltuk, hogy elmegyünk, és pihenünk egy kicsit. Férj cégének van egy céges üdülője, ahol tavaly is voltunk, és már februárban le kellett adni a jelentkezési kérelmet. Akkor még nem volt szó vírusról meg bezártságról... mindenesetre megkaptuk a nyaralási lehetőséget. Ezen a héten. 

De még nem vagyunk ott. 

Az történt ugyanis, hogy a múlt héten Férj rosszul lett. Iszonyúan begörcsölt a hasa, és nem bírt létezni. Napokon át kínlódott, amikor is szombat hajnalban elment az ügyeletre, és onnan be kellett menni Fehérvárra a sürgősségire. Hát, emberek! Komolyan mondom!

Én értem, hogy az egészségügyben dolgozók bizonyos dolgok miatt háborognak, de a betegeket is teljesen megértem. Az valami kriminális!

Szombaton hajnal 4-kor jutottunk be, és fél 12-kor jöttünk haza. Tényleg ennyi idő volt az, hogy vért vegyenek, megultrahangozzák, adjanak neki egy infúziót, és azt mondják, hogy nem találtak semmit, hazamehet. 

Haza is jöttünk. Jobban is volt vasárnap. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy pont a születésnapja volt, és - bár elég durva születésnapi ajándék az, hogy infúziót kap valaki -, azért tényleg jobban lett, és lelkesen is készültünk az ünneplésre. Mivel Férj nem tortás és édesszájú, a család többsége (Kisfiam kivételével) nagyon szereti a linzert, anyósom ezt sütött, és ebből állított össze egy tortát. Vicces volt, és persze elég hamar elfogyott. :)

Még aznap délután nekiálltunk, bepakoltuk a kis autót, mert a nagy még mindig szerelőnél van, nagyon sok mindent kell még rajta cserélni... :(, így gondoltuk, csak minimális dolgokat viszünk.

Mindenki elkészült, lelkesen vártuk a hétfő reggeli indulást.

De nem ez lett belőle, hanem hajnal 3-kor ismét az ügyelet, és ismét a sürgősségi. Ismét 4-től 12-ig élveztük a Fehérvári Sürgősségi vendégszeretetét. Most Férjnek nagyobb fájdalmai voltak, mint szombaton, és én úgy sajnáltam, mert nem tudtam segíteni neki, pedig annyira, de annyira szeretem, és olyan fontos nekem. Így beszáguldottam vele Fehérvárra, és izgultam érte, meg persze imádkoztam is. 

Mindenesetre most kiderült, hogy veseköve van, így még itthon küzdünk. 

A gyerekekre teljesen büszke vagyok, mert teljesen jól kezelték a helyzetet. Hajnalban nem keltettem fel őket, hanem amikor tudtam, hogy már ébren vannak, telefonáltam nekik, és ők tudták a dolgukat. Nagylány nagyon ügyesen intézett mindent. Megetette az állatokat, kiengedte a tyúkokat, megreggeliztette a tesóit (ezért hiszek én az önállóságra nevelésben!), és aztán várták, hogy a sógorom elmenjen értük. Nagyon ügyesek voltak, és azt is megértették, hogy kicsit el kell halasztani a nyaralást. 

Pár nappal ugyan...

De ez is jobb, mint a semmi..
Majd beszámolok, ha hazaértünk, ugyanis a nyaralás alapvetően net-mentes lesz. :)

Kihívás - Tartsatok palacsintanapot!

Gyereknap van. Azaz tegnap volt, de mivel hosszú hétvége, ezért duplán örülünk. Hát persze, hogy a mai nap a gyerekekről szól. Bár, ha őszinte akarok lenni, erre a napra is úgy gondolok, mint az anyák napjára, a nőnapra, vagy bármilyen 1 napos ünnepre. Hogy nemcsak ekkor nő a nő és anya az anya, meg gyerek a gyerek. 

Nálunk (ahogy sok minden másból) nincs rendszer. Nem kapnak külön ajándékot pl. Születés-és névnapra igen, bár mostanában ezt is eléggé leredukáltuk, leginkább anyagi megfontolásból, és ezt a gyerekek meg is értették. Nem is igazán követelőzőek. Azért persze igyekszünk őket meglepni apróságokkal. Leginkább élményekkel. Most is kirándulást terveztünk, de a napok óta szakadó eső meggátolt minket ebben, így maradtunk a jól bevált módszernél. A család kedvenc ételét főztem (milánói) és mellé sok-sok palacsintát. Mert ez mindig bejön. :)

A kertbe se tudunk kimenni, pedig vár még ránk egy jó adag paradicsom palánta, meg karalábé, meg a tökfélék, amiket nagyon-nagyon szeretek. Rajongok a cukkiniért, a patisszonért, a tökért. Jó kis ételeket lehet belőle készíteni. :)

De ha az embernek nincs gyereke, csak - ami szintén nagyon fontos - van házastársa, szerelme, vagy csak valaki, akivel jól érzi magát, már az is nagyon jó dolog. Kettesben palacsintázni pedig nagyon romantikus. És tudjátok, a romantika nekem a kedvencem. :) Tényleg nagyon szeretem a romantikus dolgokat, javíthatatlan vagyok benne. És mindent megteszek azért, hogy olyan házasságban éljek, amit átitat a romantika. Nekem ez fontos. 

Tudom, hogy sokan vágynak a romantikára, elsősorban nők, de ismerek olyan férfit, férjet, aki a házasságban romantikusabb, mint a feleség (vicces egy pár, az biztos!). Mindenesetre nem kell várni semmilyen okot, egyszerűen csak csinálni jó sok palacsintát, leülni egymással szemben, és nagyot beszélgetni. Csak úgy.

Szombatkezdés ajándékkal

A mai nap úgy alakult, hogy szombat is volt, meg a névnapom is. Ez utóbbit egyébként nem igazán tartom, mert úgy gondolom, hogy rajtam kívül még ezer és ezer Andrea szaladgál a világon,és az csak egy dolog, hogy így hívnak. Szeretem a nevemet egyébként, és a nagypapám után kaptam, aki András volt. De nem gondolom, hogy bármit is kellene, hogy jelentsem. 

Amikor a kisfiunkat vártuk, és nevet kerestünk neki... (Az eredeti név, amit terveztünk, hirtelen kiesett, mert egyszerre 3 barátnőm is gyermeket várt, és mindenki Balázsnak akarta nevezni a gyermekét.)... úgy próbáltunk választani, ami megy a vezetéknévhez és még tetszik is. Én kimondottan nyelvtani szempontból (magas és mély hangok miatt) kerestem...:)

Aztán megtetszett Férjnek a Nimród név, és arra gondoltunk, hogy ez tényleg jól hangzik. Nem is bántuk meg. 

Persze később ebből volt problémánk. Van, aki szerint elkezdtünk "magyarkodni" (eszünkbe sem jutott a Csodaszarvas legendája), mások szerint meg egy keresztény családban nem lehet Nimród nevű gyerek, hiszen Nimród Babilont alapította, a Bábel tornyot, és nem volt egy pozitív személyiség. (Ez sem jutott az eszünkbe. :) ) Egyszerűen csak tetszett. 

Volt néhány testvér, aki küldetésnek érezte, hogy rábeszéljen minket, hogy változtassuk meg a gyerek nevét, de persze mi nem tettük. Nem is értettük.

Ez az ige jutott az eszembe: 

Akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja.(Jelenések 2,17)

Nos, ezért nem tartom fontosnak, mert hiszem, hogy az Úr a szívek vizsgálója, nem a neveké. :)

De ha már így alakult, akkor persze, megtartjuk, de csak a szűk családon belül. 

Ma inkább fontosabb volt a szombat jelentősége. Az alkotós blogon hamarosan megtalálhatjátok, hogy mit csináltunk ma. 

De a tulipán, amit a gyerekektől kaptam, meghatott. :) 

Boldog Igazi Húsvétot!