2014. július 30., szerda

Eláztunk

Még megvagyok...
Az a helyzet, hogy Bózsván vagyunk még, és nincs túl jó internetkapcsolat. Ami nem jó, bár szívesen megosztottam volna egy-egy nap eseményeit, élményeit veletek.
(Most is csak azért sikerült, mert a magnós osztályt vezető emberke (aki a táborban a hangfelvételeket készíti) Nagy Őm legjobb barátja, és most kicsit kiváltságos helyzetben vagyok. Gyorsan be is jöttem, hogy üzenjek nektek az éteren keresztül, hogy még megvagyok, és nagyon jól érezzük magunkat. Szabadság fíling van, meg nyugalom, pihenés és miegymás.
Ha hazamegyünk, részletesen fogok mesélni, most nem tudok.
Kata baba a ház előtt alszik, Zsófi és Nimród éppen valahol szabadon éli világát, a szó jó értelmében.
Nagyon élvezik a szabadságot, a jó levegőt, a túrákat, a barátságokat, az élményeket...
Mi is.

Legutolsó hatalmas élményünk az volt, hogy Kőkapura indultunk kisvasutazni. 
Természetesen menet közben, az erdőben elkapott minket az eső, így szó szerint úgy eláztunk, hogy csak na. Értsd: "ronggyá áztunk".
Így néztünk ki:
Ázottan érkeztünk a kisvasút állomásához.

Kisvasutaztunk - Kata nézéssel

Ennyi.
Most mennem kell finomakat enni...
Amikor tudok, újra bejelentkezem.
Üdvözlet Bózsváról!!!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése