Állati

Hát... az úgy indult, hogy Zsófia már egy ideje, azaz évek óta mondja, hogy szeretne nyulat.
Mi meg úgy gondoltuk, hogy még nincs itt az ideje, mert az állatokról gondoskodni kell, figyelni kell rájuk, és ez felelősséggel jár.
Sokszor elmondta, és mi kedvesen mosolyogtunk, aztán tovább léptünk.

Alapozni kellett, úgy gondoltuk.
Ez meg is történt, a következő sorrendben:

Először macskával kezdtünk, az mégis önellátó, ha nem kap enni, keres magának... Még kicsi volt Zsófia, amikor Ziva és a testvére, Hori megérkezett hozzánk. Azóta szegény Horika már nem él, nem sokáig volt velünk, bár nagyon szerettük. Édes egy macska volt, és nagyon sok mindent kibírt.

Horacio

Ziva

Zsófia és Horacio - 2010-ben :)
Zivával ilyesmit nem lehetett csinálni, és most sem lehet.

Ha esetleg tudna valaki nekem szerezni egy ilyen - és csakis ilyen - vörös, fiú  macskát hálás lennék. Köszönöm :)

Aztán ahogy teltek az évek, Férj mondta, hogy ő szeretne a portára egy kutyát. Hát... nem igazán vagyok kutyás alkat, de úgy dukál, hogy ha macska van, mert én szeretem, akkor kutya is legyen, mert az pedig Férjnek fontos...

Így 2013. szeptemberében megérkezett hozzánk Ő: 

Pogó, amikor megérkezett hozzánk.

Pogó, a mi zajos, mindig mozgásban lévő, nagyon éber pulink. Az évek elteltével csak a mérete változott, az állandó ugrálása és a hangos csaholása semmit... :) De szeretjük, mert nagyon éber, odafigyel mindenre, és igazi vigyázó kutya :)

Aztán kicsit később úgy gondoltuk, hogy még tovább visszük a dolgokat. Mivel húst nem eszünk, de tojást igen, és azt elég sokat, érdemesebbnek láttuk, hogyha hozunk a házhoz tyúkokat.

Akiket nagyon szeretünk, és akik már tényleg családtagnak számítanak. Simán meg lehet őket simogatni.

Ráadásul tényleg jó tojástermést produkálnak, ami azért nagyon fontos, mert BIO!!!

A Csajok, akik a Tekláék nevet kapták :)

Sokáig semmi. Aztán Zsófia egy ideje már mondogatja, hogy szeretnének valamilyen állatot. Halat szerettek volna, de nem tudom miért és hogyan alakult ki, de nem bírom a halakat. Sem azokat, amelyek a vízben vannak, sem amelyek az akváriumban. Sőt, amelyek az akváriumban vannak, kimondottan idegesítenek és ideges leszek tőlük. Nincs fóbiám tőlük, csak nem tetszenek. 

Így a család nagyon rendes volt, és megértették, hogy hal nem lesz.

Aztán nem olyan régen, egyik barátnőm megkérdezte, hogy nem tudnánk-e valakit, aki befogadna egy nyulat. Mert a nyúl gazdája olyannak szeretné adni, aki nem eszi meg :) :)

Így mi lettünk azok.

És íme, ő, a legújabb családtag.

Azóta persze szegényt a gyerekek nyúzzák, simogatják, etetni szeretnék és még dalt is költöttek a tiszteletére :) 

Hogy lesz-e folytatás? 

Nem tudom...

Nálunk soha nem lehet tudni.

De ha lesz, mindenképpen beszámolok róla.