Ünnepeld meg a Nemzetközi Lajhár napot, amelyre október harmadik szombatján kerül sor – idén október 19-én. A lajhárok lassan mozgó emlősök, amelyek gyakran megtalálhatók Közép- és Dél-Amerikában. A két fő típus a kétujjú és a háromujjú lajhár. Bár a lajhárok úgy néznek ki, mint valami szőrös medve/majom, legközelebbi rokonaik a hangyászok és a tatu.
Ezt a nemzetközi ünnepet először az AIUNAU alapítvány hozta létre, a kolumbiai vadon élő állatok megőrzését és rehabilitációját célzó program. Az AIUNAU 1996-ban kezdett először foglalkozni lajhárokkal, és azóta is ügyük előmozdításán dolgozik. Per AIUNAU: „A lajhárok sok mindent megtaníthatnak nekünk – tiszteletre, gyengédségre, örömre.”
A lajhárok a trópusi esőerdőkben töltik az életüket. Lassan mozognak - naponta körülbelül 40 yardot (36.576 m ) tesznek meg, leveleket és gallyakat majszolva. A lajhároknak rendkívül alacsony az anyagcseréjük, és napi 15-20 órát töltenek alvással. Ezek a hosszú karú állatok kiváló úszók is. A Természetvédelmi Világalap (WWF) szerint a lajhároknak két különböző típusa van – kétujjú és háromujjú –, és összesen hat faj:
1. Pigmeus háromujjú lajhár, 2. Sörényes lajhár, 3. Sápadttorkú lajhár, 4. Barnatorkú lajhár, 5. Linné kétujjú lajhár, 6. Hoffman kétujjú lajhár
Egészségük a trópusi esőerdőinktől függ – amelyek továbbra is veszélyben vannak. A WWF közösségekkel, kormányokkal és vállalatokkal együttműködve támogatja a fenntartható erdőgazdálkodást. Nélkülük a lajhárok elveszítik menedéküket és táplálékforrásukat.
Sajnos, amikor a lajhárok időnként az erdő talajára merészkednek, keveset tehetnek azért, hogy megvédjék magukat a ragadozóktól. Ez részben annak a ténynek köszönhető, hogy végtagjaik csak akasztásra és megfogásra alkalmasak, nem pedig súlyuk megtartására. Az izmok a teljes testtömegüknek mindössze 25-30 százalékát teszik ki – szemben a többi emlős 40-45 százalékával.
Az állatcsempészek újabb fenyegetést jelentenek – annak ellenére, hogy a lajhárok nem jó házi kedvencek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése