Itthon sokáig próbálkoztunk, elég nehezen ment, futottunk mellette, egyensúlyozni tanítottuk, és nem sikerült. De Bózsvának van egy csodálatos hatása, vagy valami különleges, mert ahogy oda értünk, sőt anyukámékhoz, Nimród ráült a biciklire és már ment is. Mi meg csak néztünk...
Ahogyan az is meglepett, hogy az egyébként bújós, anyával alvós Kata egyedül aludt el. Már most is ezt teszi.
Szóval, Bózsva valami csodálatos élményt hozott nekünk.
Aztán hazajöttünk, és sokszor elmentünk bicózni, kisebb távokat. Zsófia mindig is bátrabb volt, ő amolyan bevállalós, vagány csaj, ahogy szerintem Kata is ilyen lesz.
De most már jól ment neki, nagyobb távokat is megcsináltunk. Mór és Csókakő között elkészült egy biciklis út, ami nem messze van tőlünk. Majdnem a város végén lakunk, úgyhogy a Vértes nincs messze, jó kis gyalog-és biciklitúrázási lehetőségek vannak. Gyönyörű a táj, különlegesen élvezetes rácsodálkozni nemcsak a tájra, hanem növényekre, hallgatni az állatvilágot is.
Erre szoktunk bicózni és túrázni is. Itt gyakoroltunk Nimróddal is. És ennek a gyakorlásnak meglett az eredménye.
Már az első pihenőig simán elmentünk, ami kb. 2,5 km hozzánk.
A biciklizés úgy jó, ha az egész család műveli, de mivel a mi gyerekülésünk már nem volt jó, használhatatlanná vált, és szerettük volna Katát is magunkkal vinni, rövid keresés és egy baráti felajánlás után kaptunk biciklisülést, amit a mai napon fel is avattunk. Úgyhogy itt szeretném megköszönni Vámosné Zsuzsának az üléseket :) Köszi, Köszi, Köszi!
Ezért ma, amikor a gyerekek felkeltek, megreggeliztünk, útnak indultunk a Mamához. Mama Mór másik végében lakik, kb. 3 km-re tőlünk, és első körre is azt kell mondjam, hogy nagyon ügyesek voltak. Zsófiának ez már nem táv, de Nimródkám is végigcsinálta. Kata pedig egyszerűen élvezte az utazást apával.
És én is örültem, hogy előtte sokat eljártam kerekezni a gyerekekkel, mert nem lett rögtön izomlázam. (Ne felejtsétek el, én alföldi lány vagyok, aki az egyenes tájhoz és talajhoz szokott, így azért az elején, amikor idekerültem okozott némi gondot a sok hegy és a nehéz terem... Jó, nem is voltam edzésben, de ma már nekem is jól megy. Persze, lehet még ezen javítani....)
Jó kis túra volt.
Nagyon büszke voltam rájuk.
A mamánál aztán kicsit pihentünk, a gyerekek játszottak, én pedig hazaindultam, mert vasárnap a vasalós napom, ilyenkor szoktam elvégezni olyan feladatokat, amiket csak akkor tudok, ha nincsenek otthon a gyerekek. Így én hamarabb hazatekertem, és lazításként kivasaltam, (ami tényleg kikapcsol), mostam megint egy jó adag ruhát, kicsit lomtalanítottam (mindig lomtalanítok, de mégsem látszik :) ), és nekiálltam főzni is. Szóval,nem unatkoztam.
Estére el is fáradtam. Így úgy gondoltam, hogy adok magamnak egy kis pihenőidőt.
Kitöltöttem egy kis teát a kedvenc poharamba, kiültem a kedvenc padunkra, és Pogó társaságát élvezte (aki mindig nagyon örül a társaságnak, főleg, ha simogatják és szeretgetik) lazítottam. Mert - csak így szerényen mondva - megérdemeltem.
Szoktátok ti is úgy érezni, - remélem igen -, hogy megérdemletek valamit. Egy csokit, egy szelet sütit, egy hintázást, egy részt egy sorozatból, egy keresztrejtvényt, egy kis egyedüllétet, egy kis sétát, futást, ilyemire gondolok...
Mit szoktatok megérdemelni magatoknak?
Mondjátok el, tényleg kíváncsi vagyok!
Nagyon szívesen. Örülünk hogy örömöt szerezhettünk:-)
VálaszTörlésNekem a forró csoki sok habbal, rajta csokireszelékkel az "érdem".
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésAmi úgy kezdődik, vagy benne van a nevében, hogy csoki, azzal minden rendben! 🙋
TörlésEz én voltam, nem Férj, csak az ő oldaláról léptem be :)
TörlésNekem mikor mi. Elég kreatív tudok lenni a témában.:)
VálaszTörlésÉn is, de aznap éppen ezt érdemeltem meg. :)
Törlés