Balatongyörök 2. nap

Csütörtök. Reggel esik.
Kiderült, hogy Katának elfelejtettünk zárt cipőt hozni. Így a program az lett,  hogy elmentünk Keszthelyre. Nos... jól elfáradtunk.
Kezdtük a cipővásárlással, majd beugrottunk a Tescoba, hogy legyen valami ennivaló itthon, mégiscsak...
Aztán úgy gondoltuk, ha már Keszthelyen vagyunk, nézzünk szét. Így is tettünk. Meg kell mondjam, hogy Keszthely egy lenyúlós város. Minden nagyon sokba kerül. Iszonyú pénzmennyiséget hagytunk ott, pedig "csak" kirándulni mentünk.
Elsőként meglátogattuk a Babamúzeumot.

Aztán megnéztük a Csigaparlamentet.
Na, ez nem semmi volt. Nagyon érdekes volt.
Tudom, hogy a Parlament megalkotása minden művésznek, vagy művész hajlamú embernek fontos. Az én eredeti, vér szerinti apám is megalkotta gyufából. Nagyon tehetséges volt.

De ez itt más volt. 

A MILLIÓ ÉVEKKEL VITÁBA SZÁLLNÉK AZÉRT.

Aztán jártunk Játékmúzeumban:
Nagyon élveztük. Lehet, hogy mi Férjjel jobban, hiszen olyan játékokkal találkoztunk, ami a mi gyerekkorunkra emlékeztetett, és ami kicsit nosztalgikus hangulatot indított el bennünk. Persze a gyerekeink is élvezték. Nimródkám nagyon oda van a tankokért, ezért készült ez a kép :)

KINEK VOLT ILYEN?  

 

A Nosztalgia és Giccsmúzeum sem maradt ki. :)

Voltunk még más múzeumokban is, ami jó volt, mert a gyerekek nem unták, nem szenvedtek. De elfáradtak azért a sok gyaloglásban.
Pizzázás után ellátogattunk a Festetics kastély gyönyörű parkjába, ahol még levezették a bennük lévő energiákat.

 Mi vagyunk. :) Kata készítette rólunk.

Balatongyörök 1. nap

Így kezdődött a mi nyaralásunk. Esett. Villámlott. Zuhogott.
De mi eljöttünk a Balatonhoz, mert minden évben eljövünk. Az időjáráson nem tudunk változtatni, de azt használja ki az ember, ami van.
Az utazáshoz jó idő volt. Szerdán indultunk, és azt kell mondjam, hogy a Bakony gyönyörű.

Mondom én ezt alföldiként és a Vértes lábánál élőként, de tényleg. Ritkán járok a Bakonyban, de mindig elvarázsol. Most is azt gondolom, hogy a fényképek nem tudják visszaadni azt a látványt, amit a jó Isten a szemünkön keresztül ad, de azért jó megörökíteni, hogy bevésődjön a fejünkbe és a lelkünkbe.

Szerdán indultunk, és megpróbáltuk bevenni - menet közben Tihanyt. A gyerekeknek szerettük volna megmutatni, de képzeljétek csak, sehol nem tudtunk megállni. Nem tudtunk parkolni. Hihetetlen tömeg volt. Így bementünk, megmutattuk a gyerekeknek az Apátságot :(, és folytattuk az utunkat.

Évek óta Balatongyörökre járunk. Ebben a kis családi házban szoktunk megszállni. Nagyon szeretjük. Még mikor kettesben voltunk, a bánya szállodájába mentünk, de ma már olyan sokba kerül, hogy nem tudjuk kifizetni :(

Úgyhogy délután elmentünk a Csóka Fészekbe megebédelni. A gyerekek tojásos nokedli ettek, Férj túrós tésztát, én pedig spenótos tésztát. Dupla adagot. (Fényképet nem készítettem.) De még mindig meglep, mennyire nincsenek felkészülve a vegetáriánusokra az éttermek. A vegánokra meg végképp nem. :(
Elfoglaltuk a szállást, aztán jött az eső. Úgyhogy a délutáni program otthon tartott minket. Lógtunk kicsit, pihentünk, lazítottunk.
Néztük, ahogy elered, villámlik és szakad az eső.

A Balatonon ez is más látványt nyújt.
De mi szent elhatározással jöttünk ide:
NYARALNI FOGUNK, ha esik, ha fúj!