Ki a közétkeztetésből!

Döntöttem. Már most. Jövőre egyik gyerekem sem fog az iskolában enni. Kata az oviban igen, mert ott elég jókat főznek, változatosan és viszonylag jó dolgok kerülnek a menübe. Az egy dolog, hogy mi, vegák nem haladunk ott sem előre. Küzdünk ezért sokat, de az a jó, és azért vagyok hálás Istennek, hogy jó csoportba mentünk, mert a dajka néni nagyon segítőkész, vele meg lehet ezt beszélni... és bár ő maga nem vega, meg amikor Zsófi odakerült, akkor az elején furcsa volt, de már elég jól kezeli a helyzetet. Mert hát igen, valljuk be, a vegetarianizmus nem betegség, hanem egy állapot. Egy tudatos döntés.

Azt még nem tudom, hogy hogyan fogom megoldani ezt az egész dolgot, hiszen csak szeptembertől tervezem, van még pár hét... azt kibírjuk, de mégis... úgy érzem, hogy ez a helyes döntés. Több okból is.

1) Nimród nagyon válogatós. Nem így neveltem, így alakult. Baba kora óta látványosan tüntet a gyümölcsök ellen, így ő semmit nem eszik meg, ami ezzel vagy ilyen jelleggel készül. És amellett is vannak furcsaságai, amivel nehéz mit kezdeni, és bevallom őszintén, semmi kedvem azt hallgatni az iskolában, hogy "ez a gyerek nem úgy eszik", mert az a baj, hogy vega... stb. Mondjuk a leendő tanító nénit már felkészítettem a helyzetre. Már tavaly tudtuk, hogy hova szeretnénk menni, és hálásak vagyunk Istennek, hogy a tagozat és a tanító néni személye is bejött :) Mindenesetre a plusz öröm az, hogy a tanító nénink kislánya sem eszik gyümölcsöt, így megnyugodtam, mert akkor tudja, hogy miről van szó.

2) Zsófia ugyan eszik az iskolában, de nagyon keveset tud enni. Megoldja, mert ő nem úgy válogatós, ahogy Nimród. Csak ugye szegénynek néha jut egy kis üres tészta, vagy zsemle vajjal, esetleg egy kis kenyér paradicsommártással... És még akkor is, ha kedvezményt kapunk az ebédre, akkor is nagyon sokat fizetünk minden hónapban.

3) Tudom, hogy ez több idő, energia és esetleg pénz is, de mivel úgyis kell főznöm, hiszen valószínűleg én még itthon maradok egy kis ideig, meg Férjnek is ennie kell... és mivel főzni kell, egyszerűbb, ha én készítem el a család mindennapi eledelét... Kicsit izgatott vagyok, és meglátom, hogy fog működni... A nyáron szeretném elkezdeni, lassan kialakítani, tervezem, hogy listát írok, összeállítom az étlapot és étrendet... Mivel megkapom az iskolai étlapot, tudom nagyjából, hogy mire számítsak. De mégis, már most úgy látom, hogy jobban meg fogja érni így.

4) Jobban be kell osztanom majd az időmet, az energiáimat (ami nekem is jobb lesz) ... remélem. Jót fog tenni. De az biztos, hogy valamit változtatni kell.
Mindenki azt várja, hogy úgy egyenek a gyerekeim az iskolába, mint a többi társuk (bár vannak osztálytársaink, ahol a család nem húsevő, de a gyerek semmilyen húst nem eszik meg - velük nincs probléma ennek ellenére), csak a TUDATOSAN ÍGY DÖNTŐ családokkal. De ez meg engem nem zavar.

Úgyhogy harcot indítok!
Elsősorban a közétkeztetés ellen, másodsorban a magam kihívására, hogy jobb legyen az időbeosztásom... Szeretnék majd beszámolni erről, és remélem, hogy be is fogok tudni. Muszáj lesz, ha valamire akarok és szeretnék jutni.

Beleolvastam Kinga Családi Túlélőtesztjébe, nézegettem, jó ötletek vannak benne, de más egy 3 fős család, ahol a nők többsége jól el van egy kis salátán, és más egy nagycsalád, ahol pl. egy Apa komoly fizikai munkát végez. (Egyébként ő is szereti a salátát.) Azt gondolom, hogy ez egy jó alap, és nagy segítség a beosztáshoz, az otthoni tervek megvalósításához, és valamennyit én is fel fogok tudni használni belőle... De az is tény, hogy vegetáriánusnak lenni kicsit többe kerül, még akkor is, ha itthon meg tudod termelni magadnak a sok finom zöldséget és gyümölcsöt.

Megpróbálom. Nekem is kihívás lesz, meg úgy egyébként is az. De úgy érzem, hogy muszáj változtatnom dolgokon, mert ez így nincs rendben.
Szurkoljatok, én meg majd beszámolok!