Kommunikációnk

Mostanában sokat gondolkodok a kommunikációról. Az emberek kommunikációjáról, ahogy egymással beszélgetnek - vagyis használhatnám a T/2. személyt, MI ahogy beszélünk egymással, a barátainkkal, a családunkkal, a házastársunkkal.

Nagyon nehezen megy ez nekünk. Mert arra jutottam, hogy az a fontos, hogy minket meghallgassanak, de énnekem nem mindig van időm, energiám másokat meghallgatni.
Milyen is a mi kommunikációnk? Ilyen. Nézd meg a rajzot, és aztán gondolkodj el azon, hogy melyik típusba tartozol, hogyan kommunikálsz az emberekkel.

Én nagyon hajlamos vagyok sokat beszélni. Sok információval rendelkezem, gyűjtöm is őket - és nem a pletyka miatt, mert általában azok közé tartozom, akik mindig mindent a végén tudnak meg egy-egy fontosabb eseményről. Ez mondjuk nem igazán zavar. De ettől még sokat beszélek, és megértettem, hogy ez néha milyen fárasztó.
És annyira hálás vagyok a jó Istennek azért, hogy a nagy Őt adta nekem, aki ebben ellentétem nekem. Nagyon bölcs ember. Nagyon jó hallgatóság. Persze, nemcsak hallgat, de véleményt is mond, és nagyon röviden, tömören összefoglalja mindig a lényeget, a mondanivalót. Amiről én mondjuk egy fél órán keresztül képes vagyok beszélni, arra neki néhány mondat elég. Olyan jó, hogy Ő ilyen. Isten nagyon jól tudta, hogy nekem ilyen emberre van szükségem.

Van bennem egy vágy, hogy beszéljek a bennem lévő dolgokról. Lehet, hogy ez női dolog, de nagyon szeretem, amikor leülünk beszélgetni, és csak egymásra figyelünk. Van egy könyv, ami a SZERETET-NYELVEKRŐL szól. (Gary Chapman: Egymásra hangolva) Az egyik lehető legjobb könyv, a házasság- és társas kapcsolataink "kommunikációjának" megoldására.

Az, hogy hogyan beszélgetünk egymással, a házastársunkkal, azokkal, akiket szeretünk nagyon fontos dolog. Mert abból kiderül, hogy mi milyenek vagyunk. Hogy fontos-e a másik, tudunk-e figyelni a másikra, tudjuk-e szeretni a másikat úgy, ahogy van, és megadni neki azt a SZERETETET, amit ő szeretne.

Ennyi

Magunkról magunknak

Gyökössy Endre fontos állomás az életemben. A könyvei meghatározták döntéseimet, gondolkodásomat formálták és sok mindent megértettem önmagamról, önmagamtól és önmagamhoz való viszonyomról. Sokáig nem értettem, hogy hogyan férhet össze két olyan dolog, mint a pszichológia (amitől mindig is rosszul voltam, mert magasröptűnek és filozofikusnak éreztem) és a teológia, amit néha még most is magasröptűnek érzek. De aztán megértettem, hogy a teológia lehet magasröptű, de Krisztus sohasem. Ő mindig is az egyszerűség híve volt, az egyszerű embereknek beszélt (mint én vagy te), és ebben éppen ez a jó.

De Bandi bácsi könyvei - és persze Pálhegyi Feri bácsi könyvei - lettek a mérföldkövek az életemben. Amikor is megértettem, hogy szükség van ilyen emberekre.

A Magunkról magunknak című könyvben olyan kérdésekre találhatunk választ, hogy mi a lélek? MI lakozik bennünk? Hogyan vehetjük jelentkezéseit, mitől kell megijednünk, hogyan kell egy elrontott dolgot kijavítani, vagy elrendezni. Csodálatos evangéliumi aktualizálással mutatja be a lelkigondozás művészetét. Mindenkinek ajánlom, aki saját lelkét szeretné jobban megérteni.

Mint keresztény ember, mindig óvatosan közeledtem a világi pszichológia felé, és a mai napig sok a bizalmatlanság bennem, hogy olyan emberek nyúlnak emberek lelkéhez, akik nem Isten megbízásából teszik ezt. Ráadásul sohasem lehet tudni, hogy mit kezdenek a kapott információkkal, hogy élnek vele, hogy használják fel. Annak a biztonságát érzem ebben a könyvben, ahogyan bátran használja a tudományt a a valódi lélekgondozásban. Mert lehet íg is.

Rögtön az elején beszél a lélek és a test kölcsönhatásáról. Ez ma már igen közismert az ún. pszichoszomatikus betegségekben. Vannak olyan testi tünetek, amelyek nem a test betegségének jelei, sőt nincs is kimutatható betegség, mégis fáj valakinek a feje vagy a szíve, s a végén elküldik pszichiáterhez. De fordítva is igaz: adnak a kórházban olyan gyógyszereket, amelyek csak úgy néznek ki, mint gyógyszerek, de valójában szőlőcukorból vannak. Ez az ún. placébó-kezelés. A beteg hiszi, bevett valamit, s attól gyógyul, pedig valójában attól gyógyul, hogy hisz benne.

Bandi bácsi valódi példáit nem valamely pszichológusok egyikétől, hanem magától Jézus Krisztustól veszi. hogy csak egy példát hozzak:

"A Hegyi beszédben adott tanácsait, s abajokat, amelyektől védeni akar bennünket Jézus (kissé kihegyezve), akár így is szembeállíthatnánk:
Odatartott másik arc - vagy gyomorpanaszok.
Odaadott ruhadarabok - vagy asztmás rohamok.
Önkéntes második mérföld - vagy kényszerneurózis.
Vissza nem kért kölcsön - vagy szívidegesség.
Imádság üldözőinkért - vagy üldözési mánia.
Megbocsátás (70x7) - vagy ugyanennyi nap kórházi ágyon."

A könyvet a Kálvin Kiadó gondozza sokadik kiadásban.