Kommunikációnk

Mostanában sokat gondolkodok a kommunikációról. Az emberek kommunikációjáról, ahogy egymással beszélgetnek - vagyis használhatnám a T/2. személyt, MI ahogy beszélünk egymással, a barátainkkal, a családunkkal, a házastársunkkal.

Nagyon nehezen megy ez nekünk. Mert arra jutottam, hogy az a fontos, hogy minket meghallgassanak, de énnekem nem mindig van időm, energiám másokat meghallgatni.
Milyen is a mi kommunikációnk? Ilyen. Nézd meg a rajzot, és aztán gondolkodj el azon, hogy melyik típusba tartozol, hogyan kommunikálsz az emberekkel.

Én nagyon hajlamos vagyok sokat beszélni. Sok információval rendelkezem, gyűjtöm is őket - és nem a pletyka miatt, mert általában azok közé tartozom, akik mindig mindent a végén tudnak meg egy-egy fontosabb eseményről. Ez mondjuk nem igazán zavar. De ettől még sokat beszélek, és megértettem, hogy ez néha milyen fárasztó.
És annyira hálás vagyok a jó Istennek azért, hogy a nagy Őt adta nekem, aki ebben ellentétem nekem. Nagyon bölcs ember. Nagyon jó hallgatóság. Persze, nemcsak hallgat, de véleményt is mond, és nagyon röviden, tömören összefoglalja mindig a lényeget, a mondanivalót. Amiről én mondjuk egy fél órán keresztül képes vagyok beszélni, arra neki néhány mondat elég. Olyan jó, hogy Ő ilyen. Isten nagyon jól tudta, hogy nekem ilyen emberre van szükségem.

Van bennem egy vágy, hogy beszéljek a bennem lévő dolgokról. Lehet, hogy ez női dolog, de nagyon szeretem, amikor leülünk beszélgetni, és csak egymásra figyelünk. Van egy könyv, ami a SZERETET-NYELVEKRŐL szól. (Gary Chapman: Egymásra hangolva) Az egyik lehető legjobb könyv, a házasság- és társas kapcsolataink "kommunikációjának" megoldására.

Az, hogy hogyan beszélgetünk egymással, a házastársunkkal, azokkal, akiket szeretünk nagyon fontos dolog. Mert abból kiderül, hogy mi milyenek vagyunk. Hogy fontos-e a másik, tudunk-e figyelni a másikra, tudjuk-e szeretni a másikat úgy, ahogy van, és megadni neki azt a SZERETETET, amit ő szeretne.