Nézzük a csőröm. Te azt mondod, mi érdekes lehet egy verébcsőrön. Pedig ez sem akármi! Nagyon könnyű és mégis igen erős, sőt szuper erős! Hallottál már biztosan az anyagok szakadási hosszáról. Tudósok ki tudják számítani elméleti úton, hogy egy bizonyos anyag egységnyi átmérővel milyen hosszúságban szakad el a saját súlyától. Például az az ötvözet, amiből ma a legkorszerűbb repülőgépeket készítik, s ami gondolhatod, ma az ember által előállított egyik legerősebb anyag, annak a szakadási hossza 18 kilométer. Vagyis elméletileg, ha fel lehetne valahová ezt függeszteni, akkor ilyen hosszú anyag szakadna el a saját súlyától. És mit gondolsz, mennyi az én csőröm anyagának a szakadási hossza? Legjobb, ha leülsz, mielőtt megmondom: 31 km!!! Engem, a közönséges mezei verebet, ilyen csőrrel látott el a Teremtőm.
A szemem is sokkal jobb mint a tiéd. Nekem ugyanis a leggyorsabb repülés közben is mindent látnom kell, az életem múlhat ezen.
És még nincs vége. Próbáltad már az orroddal, mondjuk a hátad közepét elérni? Vagy a talpadat? Mert nekem olyan nyakam van, hogy a csőrömmel testem minden pontját elérem, ez számomra létkérdés!
Most próbálsz velem vitatkozni, és azt mondod, hogy kártékony vagyok. Valóban. Kínában egyszer kampányt indítottak a rokonaim kiírására, mert azt mondták, túl sok riszt meg kölest csipegettek el az emberek elől. Majdnem sikerült is nekik minket kiirtani. Már csak alig maradt belőlünk pár darab. De aztán mit vettek észre? Ott, ahol kiirtották a verebeket, ott elszaporodtak a rovarkártevők! Így az általuk okozott kár még nagyobb lett! Sürgősen fel is hagytak az irtásunkkal. Na, akkor ki a kártevő?? Teremtőm semmit sem teremtett csak úgy fölöslegesen!
A lábam meg igazi automata! Amikor leszállok egy faágra, és a lábam ágat ér, testsúlyomtól az ujjaim rögtön, maguktól begörbülnek, jól megragadják a ágat. Van egy olyan csontom, amit te fogaslécnek neveznél, és egy kis bütyök az ágat érés pillanatában rögtön bekattan. Hogy ez mire jó? Hát arra, hogy amikor órákat akarok egy helyben ülni, éjszaka, ne kelljen erőlködve tartanom magam. A fogasléc bekattan, és én fáradtság nélkül tudom tartani magam a himbálózó ágon. Klassz, mi?
Életemben a legszebb időszak, amikor kotlok, ülök a tojásokon. Ilyenkor van a testemen egy folt, a koltófolt, ahol korábban kihullottak a tollak, és a csupasz bőrömben sokkal több ér van. Ezzel érek mindig a tojásokhoz, ez az én műszerem, hőmérőm. Ezen keresztül mindenről tudok, ami a tojásokban történik. Hogy mikor kell több meleg vagy mikor kell kicsit szellőztetni.
Nem sorolom tovább. Mered-e még azt mondani, hogy én egy fölösleges lény vagyok? Hisz az én létem is azt bizonyítja, hogy a Teremtő minden teremtményét nagyon szereti! Hallottál már az égi madarakról és a mezei liliomokról? Nem aggódnak a megélhetésükért, a mennyei Atya bőségesen gondoskodik róluk. Vagy lapozd csak fel LUKÁCS EVANGÉLIUMÁBAN A 12. FEJEZET 6. ÉS 7. VERSÉT! Olvasd csak el figyelmesen! Látod, mi közönséges verebek, még a Bibliába is bekerültünk! "Ne féljetek! - mondja Jézus - sok verébnél drágábbak vagytok!" Gondolkodj csak el ezen! Ha a Teremtő ennyit foglalkozott velünk, amikor megalkotott, ez nem bizonyíthat mást, mint hogy bennünket verebeket is szeret. És ha minket szeret, hát nem szeret talán titeket, embereket , még ennél is jobban?? Soha ne mondd azt, hogy téged nem szeret senki sem! Soha nem jusson eszedbe az, hogy Isten sem szeret téged! Ez egyszerűen nem igaz. Nagy tévedés! Tettekkel mutatta meg, mennyire fontos, sőt mennyire drága vagy Neki! Hiszen érted még meghalni is kész volt, csak hogy boldog legyél! Te a gyermeke vagy. Hozzá tartozol, nem választat el Tőle senki! Nagyon szeret Téged, úgy, mint senki mást!
És ha valahol látsz egy kis verebet, ez mindig jusson eszedbe! Ha egy meleg nyári este én és a rokonságom túl hangosan csivitelnék az ablakod előtti hársfán, kérlek, ne haragudj ránk! Csak emlékeztetni szeretnék, tudod?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése