Idén is, mint már évek óta mindig, egy Zempléni kis faluban, Bózsván nyaraltunk. Néhány évvel ezelőtt itt ismerkedtünk meg a nagy Ővel, akivel azóta is rendszeresen visszajárunk nosztalgiázni, romantikázni és táborozni. Csak most már egy ráadással is, :) aki nagyon élvezte a nyaralást.
Bibliatáborok vannak itt minden nyáron és különlegesen jó kirándulások és túrák. Idén - mint mindig - a Családos táborra mentünk, ami sok erőt és energiát jelentett nekünk, hiszen a saját gyermekünkön kívül - aki egy örök mozgó, mindig menő, soha le nem ülő típus - vittük az unokahugunkat is, aki szintén egy sok energiával bíró és folyamatosan beszélő egyed. Néha elfáradtunk. Emellett gyermektanítást is vállaltam, ami ráadásként volt. 11 db 10 éves kamaszodó gyerek. Valaki egyszer mondta, és azóta ez a mondat szállóigévé vált a családban: "Adj néhány 10 évest, és meghódítom a világot!"
Aztán Zsófival mentünk még egy ráadás tábort, amikor is a nagy Ő otthon hősiesen is kifestette, kimeszelte és széppé tette a házat. Tényleg nagyon szép lett. Megerősödött bennem, hogy nem véletlen - persze, hogy nem :) - hogy ő az én nagy Őm!!! De tény és való, hogy nagyon hosszú volt nélküle. Meggyőződésem, hogy nem jó az, ha a házastársak sokáig távol vannak egymástól. Kell néha, és jó néha a magány, a csendesség, az elcsendesedés, de érzi az ember, hogy tényleg nem jó egyedül. Minden nap egyre és egyre jobban vártam, hogy végre láthassam, végre találkozhassunk. Pedig nagyon jó volt a tábor, és egy különlegesen jó gyermekcsoportom is volt. Hálás vagyok értük a jó Istennek. Gondoskodott arról, hogy ez a része, a tanítás, amit olyan nagyon szeretek megboldogítsa az életemet, és megerősítsen abban, hogy GYERMEKTANÍTANI NAGYON JÓ!
Miután hazajövünk, már kezdjük számolni a napokat, amikor újra mehetünk Bózsvára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése