Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nagy küzdelem a beszéd. Szeretek beszélni. Sokat is beszélek. Néha fárasztó és üres, amiket mondok, néha azért van benne valami... de sokat gondolkodtam a beszéden. Gondolkodom erről a témáról sokat és folyamatosan, mert nagyon érintve érzem magam benne. Van egy ige, ami nagyon sokat jelent nekem: "A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek, aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes." (Péld. 10,12)
A beszéd az egy nagyon komoly dolog. Arra adatott, hogy az embereknek segítsünk, hogy bátorítsuk őket, megerősítsük, segítsük, támogassuk a másikat. Persze - nem meglepő, ha ezt mondom, hogy nem mindig erre használjuk, sőt többször nem erre.
Azon gondolkodtam, hogy mennyire szeretünk beszélni. Mi beszélünk, mások pedig hallgassanak. Hallgassák meg én mit és hogyan gondolok, aztán majd esetleg meghallgatom a másikat. Beszélgetünk, de nem hallunk, mert inkább csak beszélünk. Nagyon kevesen vannak azok, akik le tudnak ülni, és igazán hallgatni. Sajnos, én sem tartozom közéjük. Egy időben azt mondtam volna, a beszédkényszer női "betegség", de azóta sikerült szert tenni néhány fiúismerősre, akik hihetetlenül sokat beszélnek és nagyon-nagyon fárasztóak. Akkor kezdtem megérteni azt, hogy milyen fárasztó is lehetek néha. Azt is megértettem, hogy mennyire fontos az, hogy mit mondok, mi jön ki a számon. Áldás, vagy átok. Emlékeztek, hogy Izrael a pusztában mindig elégedetlen volt, folyamatosan lázongott, egy hálás szó, egy köszönöm nem jött ki a szájukon. Helyette mindig volt valami elégedetlenkedni valójuk.
Jakab levelében olvashatunk a nyelv bűneiről - Jakab 3,2-8
Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. Íme a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Íme a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja. Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Íme csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által: De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.
Csak gondolkodj el azon, még akkor is, ha néha nagyon egyszerűnek és triviálisnak hangzik egy-egy kérdés:
-->Miért teszik a lovak szájába a zablát? Megtörtént már veled, hogy meggondolatlanul mondták ki valamit, amit nem kellett volna? Mire való a kormánykerék? A nyelvedet használhatod jól, ha jól irányítod szavaidat, ha megfelelően használod és mondassz valamit! -->Miért a tűz? Vigyázz jól mit beszélsz! Egyetlen szó képes min-dent tönkretenni. Egy kis lángból is keletkezhet er-dőtűz. A kimondott szó életveszélyes is lehet! -->Miért halálos méreg? Nem mindig azonnal árad szét a testben, előfordul, hogy évekkel később fejti ki hatását.
Ráadásul azt is megértettem, hogy szülőként milyen fontos az, amit kimondok. Fontos az, hogy amit mondok, hogyan mondom, miért mondom, mit képviselek vele, hiszen tiszta beszédnek kell lennie, amely tanító jellegű, és amely Istent mutatja be. Akár otthon vagyunk, akár vendégségben, gyülekezetben, FONTOS, hogy a szavunkat jól megválogassuk!
Minden szó, amit kimondunk hatással van a gyermekeinkre. Látom és tapasztalom ezt. Még akkor is, ha egy szülő nem beszél csúnyán, de ahogy beszél, amit kimond, hatással van a gyerekre. Még az is, ha indulatosak vagyunk, már pedig ez nagyon jellemző ránk. Nagyon tanulnunk kell azt, hogy figyeljünk a szavaink súlyára, hatására, lejtésére, mert megmaradnak a gyermekeink lelkében. Nem mondom azt, hogy nem kell fegyelmezni (az egy más téma), de azt gondolom, hogy a beszédünkkel is lehet, sőt azzal kell igazán! A megfelelő időben elmondott, elmagyarázott érv, kifejezés sokszor többet ér mindennél. Sokszor látom azt, hogy még keresztény körökben is milyen türelmetlen valaki a gyermekével. Én is próbálok türelmes lenni a gyermekemmel - ami sokszor nehéz. Nem azért mert rossz gyermek, hála Istennek olyan gyermeket kaptunk Tőle, amilyet sok szülőnek kívánok. Ám a természetem másmilyen. De egyszer olvastam valahol, hogy amikor beszélünk, ahogy beszélünk az angyalok hallják. Persze, egy kereszténynél ez normális, ti. hogy hisz az angyalok jelenlétében, de most konkrétan arra gondolok, hogy hajlamosak vagyunk mások előtt "JÓL" viselkedni, otthon meg jól elengedjük magunkat. De az angyalok azt is hallják, ami otthon zajlik. Amit otthon mondunk, teszünk, cselekszünk.
Persze az is fontos, hogy a beszédünk határozott is legyen. Nem engedhetjük meg, hogy a gyerekek kijátsszák a szülőket, hogy zsaroljanak, hogy feltételeket állítsanak. Érezniük kell a gyerekeknek, hogy valamit azért nem kapnak meg, mert szeretjük őket. Amikor mondjuk fegyelmezünk, akkor is. Éreznie kell a gyermeknek, hogy szeretjük őket, de most nem jót cselekedett, viselnie kell a következményeit. Mindezt türelemmel és szeretettel. Ha otthon nem tudjuk ezt képviselni, sem a gyerekünkkel, sem a házastársunkkal, akkor nem tudjuk képviselni sem a gyülekezetünkben, sem a barátaink között, sem a családunkban, sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése