2009. október 15., csütörtök

Az anyák kötelessége a nevelés!

Nem olyan régen tudatosult bennem, hogy milyen nagy feladatom van. Mindig is vágytam gyermekre és Isten megadta. Jó is ez így. De amióta Zsófi folyamatosan beszél és kommunikál, látom, hogy milyen nagy szerepe van a nevelésnek. Mit mondok, hogy mondom, mit teszek, mit engedek meg neki stb. Isten nagyon jól látja ezeknek az édes, parányi emberkéknek a lehetőségeit. Látja, hogy a helyes tanítással a gyermek hatalom lesz a világban a jóra vagy hatalom a rosszra. Annyira függnek tőlünk, annyira ragaszkodnak hozzánk. Amikor Zsófit fegyelmezni kell, és szigorú vagyok hozzá, utána is mindig odabújik és oda vágyik. Nem engedhetjük meg, hogy bármi közénk álljon! Szeretnünk kell őket, és szeretettel szigorú lenni. Nem miattunk, miattuk!
Sokszor úgy érzem, hogy alkalmatlan vagyok, mert néha nem tudom mit tegyek. Nagyon utál aludni, és szenved attól a gondolattól, hogy aludni kell menni. És ez kemény csatákat jelent már most is. És meg tudom érteni, mert én sem szeretek aludni. Sajnálom az alvásra az időt, noha tudom, hogy szükség van rá. Szóval együtt tudok érezni vele, de hát muszáj aludni!
Ezért döntöttünk úgy, hogy már most engedjük segíteni dolgokban. Apróságokban. Meggyőződésem, hogy fontos már kisgyermekként megtanítani a munkára, a munka szeretetére. Mert Isten országa sem láblógatás. Azt gondolom, hogy mi anyák tudunk a gyermekeinknek segíteni abban, hogy olyan jellemet fejlesszenek ki, amelyben megtanulják megismerni a jót.
Szóval, ahogy mondtam, már gyermekkorban kell elkezdeni. Saját tapasztalatomból tudom, hogy milyen rossz az, amikor 20 felett kell megtanulni mindent, mert nem tanították meg otthon. Kíméletből, megóvásból... Ez nem jó. A gyerekeket hasznos életre kell nevelünk. Olyan dolgokra tanítani, aminek hasznát veszik az életben. Persze ez a mai világban elég nehéz, mert mást mond a világ és mást Isten igéje. Ezért vagyok/lennék az otthonoktatás híve.
Nem megy ez nekünk egyedül! Mármint a bölcsesség, a nevelés, a helyes útirány megtalálása. Mennyire szükségünk van Jézusra, igaz? Azt látom és tapasztalom, hogy minden apróságra szükségünk van a helyes útra. Minden alkalmat meg kell ragadnunk ahhoz, hogy jól alakítsuk és formáljuk a jellemüket és természetüket. Nem kis küzdelem. Zsófi még 22 hónapos, de már előjönnek belőle azok a titkos természetek, amikről érzem, hogy nem a javát szolgálja. Szeretem őt, és nagyon oda vagyok érte, de ezeket a jellemvonásokat nem engedhetem meg, hogy felnövekedjenek benne!
Ráadásul szívesen is segít, mindig mindenhol ott van, mindenben részt vesz, és minden érdekli.

Szüret - segítség apának

Ebédkészítés apának

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése