Télapó itt van...

Aki ismer, tudja, hogy nem annyira szeretem az ünnepeket. Legalábbis nem abban a hangulatban és szellemben, ami megy a világban. Nem szeretek már október közepétől karácsonyozni, és februártól húsvétozni. Talán furcsa, amit mondok, de nem igazán lelkesedem az egészért. De erről már írtam tavaly itt. Ez az érzés nem változott most sem. De részt veszek ezekben, mert a családomnak ez fontos, és semmiképpen sem szeretném megbántani őket.

A Télapózás sem a kedvencem, mert ilyenkor töméntelen csokoládéval halmozzák el a gyerekeket, de ilyenkor elteszem a sok édességet, és valahogy eltűnik :) Viszont most néhány érdekes élményt szeretnék megmutatni ezzel kapcsolatban.

Novemberben voltunk otthon az ország másik végén. Ilyenkor mindig meglátogatom Kriszta barátnőmet, akivel egykoron egy iskolában dolgoztunk, és együtt ültünk, és mondhatom, jó barátok lettünk. Jókat lelkiztünk az élet nagy dolgairól, filozofáltunk, elmélkedtünk, és ha úgy alakult bementem helyette angol órára is :) Aztán én eljöttem a Dunántúlra, ő maradt a Tiszántúlon. És nem tudom megállni - persze nem is akarom, hogy ne menjünk el hozzájuk, ha otthon vagyunk. Neki is van két gyermeke - ikrek :) - nagyon édik és igazán jó hangulatot tudnak csinálni, ha ott vagyunk. Zsófival elég hamar megtalálják a hangot, de hát a gyerekek már csak ilyenek. Nos, náluk készült ez a kép, olyan előtélapózásként. A gyerekek megtalálták a sapkákat, felvették, és pózoltak. Én meg nem bírtam ki, hogy ne készüljön Zsófiról és Nimródról közös hangulatú kép.

És aztán csak Nimródról. Ő olyan kis manó... Kerek, nagyszemű, édes baba...

 Aztán itthon belefogtam a mézeskalácsozásba. Alapból szeretem ezeket a sütiket, de most gondoltam, megcsinálok egy érdekes adventi kalendáriumot, amit itt találtam. Meg is sütöttük Zsófival, de nem lett szép, nem lett olyan, amilyennek szerettem volna, így bár elkészült, de maradt a mi kis asztali díszünk. Talán jövőre majd jobb lesz. Mindenesetre Zsófi nagyon lelkesen segített nekem.

A sok ajándék közül ez tetszett nagyon. Ezt nagy Őm nagynénje készítette a két gyermeknek. Ő varrta kézzel az egészet. Nagyon ötletes, nagyon tetszett. A Nimród zsebeit még mi esszük meg idén :) aminek nagyon örülünk.

Ez pedig az én édes kicsi fiam az első télapójával. Ami zenél. Amióta megkapta, mindenki nyomogatja a kezét, hogy énekeljen. Egyedül Ő nem, de ami késik, nem múlik.

Hát, így telt a mi Télapónk. Lassan készülhetünk a karácsonyra. Jaj...