Szeretek hazamenni az Alföldre, hogy aztán visszajöhessek a hegyek közé. Érdekes és izgalmas esemény. Jó volt a szülővárosomban. Sétáltam az utcán, találkoztam ismerősökkel, osztálytársakkal, barátokkal, akikkel megbeszéltük az élet folyását, alakulását, hiszen régen találkoztunk. Kirándultunk. Vagyis Zsófi a nagyszülőkkel - sajnos fénykép nem készült.
Egy ideje új kedvenc tűnt fel a palettán. Eperke. Mostanában állandóan Eperkét nézünk, Eperkét éneklünk, már Zsófi leosztotta a szerepeket is a családban. (Zsófi = Eperke; Nimród = Édes Mézes; Apa = Narancsvirág; Anya = Habcsók Póni) És persze mindenhol teli torokból és tüdőből énekli azt az éneket, ami az eszébe jut... Persze az Eperkéből...
Egyébként én is kedvelem. Jókat mosolygok rajta, és nevelő hatásúak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése