Sokkal inkább zavar, hogy Zsófi sokat betegeskedik. Pedig nem egy beteges-alkat, soha nem volt az. 18 hónapos koráig szopott, és elég erős és ellenálló lett az immunrendszere. Nem igazán látta orvos. Szegényt mindig csak azért küldték el vérvételre, mert vékony és fehérbőrű, amit szegény örökölt, de a védőnénit erről nem igazán tudtam meggyőzni, szerinte a vegetarianizmusunk az oka. Amióta persze Nimród megszületett, aki teljesen más kaliber alkatra is, már nincs gond, pedig én is ugyanazt ettem mind a kettő esetében (1-2 apró eltéréssel) és a gyerekek is azt eszik (1-2 apró eltéréssel).
Aztán most azt mondta a doktornőnk, hogy "Ó, ne aggódjon anyuka, kb. 200 vírussal kell megküzdenie most a kislánynak." Alapvetően nem vagyok aggodalmaskodó típus. Lázas volt, hát váltófürdőztünk, vizes ruháztunk, kúpot kapott, minden olyasmit megtettem vele, ami szerintem érdemes. Meg kell jegyeznem, hogy Zsófi egy hős volt. Tényleg. Nem hisztizett a vizesruházásnál vagy ilyesmi, és megtette, amit kértem. Meg akart gyógyulni.
Persze
senki nem látja rajta, hogy beteg, mert mindig pörög. Akkor tudom, ha
már magától mondja, hogy elmegy lefeküdni, vagy mondja, hogy álmos
vagyok. De tudjátok, hogy mennyit küzdöttük az alvással. Most is
küzdünk. Tegnap 39 fokos lázzal is arról próbált meggyőzni, hogy ő nem
álmos. Mindezt kúppal és vizesruhában. És ő el is hitte. Szóval, a
kislányom a régi. És még mindig csatázunk néha az elalvással, de már nem
borulok ki olyan sűrűn, mint egykoron.
Most
más okai vannak a kiborulásaimnak, aminek leginkább én vagyok az oka.
Én vagyok türelmetlen, indulatos, és hirtelen. Adódhat egyrészt abból -
ha magyarázkodni akarnék -, hogy kialvatlan vagyok, de mivel nincs nagy
alvás igényem (azt hiszem ezt Zsófi tőlem örökölte, így nincs is miért
nagyon kiakadom) ez nem jó érv. Azt tudom mondani, hogy az az oka, hogy
kevés időm jut Istenre, a személyes kapcsolatra. Persze a vágy bennem
van, fel is kelek korán, bár néha elég nehezen ébredek. Amikor a
gyerekek még alszanak. És néha csak ülök, bambán nézek magam elé, és
leginkább életet próbálok lehelni magamba és a napomba.
Azt
hiszem, hogy az időbeosztásom rossz. Vagyis ezt tudom. Meg az is az
igazság, hogy talán több időt fordítok a munkámra (ami nem MUNKA a szó
keresőképes jelentőségével, hanem MUNKA, amelyet az ember a gyerekekért
és az evangéliumért végez szívesen). Azt látom, hogy nagyon át kell
szerveznem a dolgaimat. Kicsit szétszórt, feledékeny vagyok. Erre amúgy
is hajlamos voltam, vagyok, de most még jobban. Persze, én is
megpróbáltam a fly-ladyt, ami nagyon tetszik nekem, de nem működik nálam, és ez az én hibám. Maimoni is
lelkesen írt erről, meg sok helyen olvastam, hogy csináljátok. Egy
ideig nálam is ment, hogy hősiesen felmosogattam este, de nem maradt
így. Szóval, kínlódom.
Úgy
hogy arra kérek mindenkit, hogy akinek van egy ötlete, terve, rendes
napirendje, ossza meg velem, legyen szíves. Minden segítséget köszönök.
Nem
mintha nem lenne napirend nálunk, csak... De igazából azt is tudom,
hogy a fejemben kellene rendet tenni. Meg pihentebbnek lenni. Mivel ezek
jelen pillanatban nem mennek, gondoltam inkább ezt megpróbálom... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése