Mamák napja

Úgy vagyok én is kicsit ezzel az anyák napjával, mint ahogy Kamilla is leírta. Mindenféle vegyes érzés van bennem. Nem annyira szeretem az ilyen 1-2 napos ünnepeket, de ugyanakkor legalább ilyenkor eszébe jut (!) az embernek, embereknek az édesanyjuk, a nagymamájuk.

Nálunk általában az anyák napja mamák napja. Persze, szeretek anyuka lenni, meg örülök is neki, de úgy vagyok ezzel, ahogy a nőnappal, hogy nemcsak ennyit jelent. Én nagyon boldog vagyok, amikor a kislányom odabújik hozzám, és azt mondja: "Anya, szeretlek." És amikor ezt mondja, ezt is érzi. Amikor nézeteltérésünk van, akkor nem mondja ezt. Persze én tudom, hogy akkor is szeret. Én is szeretem, amikor éppen rosszul viselkedik.
De a nagymamáknak mindig készítünk valami különleges ajándékot. Egyik mamának (aki itt él a közelben) egy pillangós dobozt készítettünk, vittünk orgonát (mert én igazából ezt a virágot tartom anyák napi virágnak), és pogácsát készítettem, amiből szívecskéket szaggattunk ki Zsófival, amit később megettek apával. Ugyanis édes kislányom apának osztogatta a szíveit :)
Az én anyukámnak pedig rajzoltunk színeztünk és feladtuk postán. Remélem, hogy ma megkapja, és nem lesz szomorú, hogy nem voltunk ott személyesen.

Persze azért az én édes nagy Őm rám is gondolt, szép tulipánokat kaptam tőle, ugyanis ez a kedvenc virágom, és amikor csak lehet ezt vesz nekem. :)

De nálunk ez a hétvége még mindig a betegségről, a lázról, a lázcsillapításról szólt. Zsófi nagyon elkapott valami vírust. Egész hétvégén maga alatt volt, magas lázzal. Az én pörgős kislányom, aki csupa élet, vonszolta magát. Képzeljétek el, hogy még a Nimród babakocsijába is belefeküdt és el is aludt benne.

Vasárnap egész éjszaka vizes ruháztuk, hogy a 39 fokos lázát lehúzzuk. Reggelre lement, és visszakaptam az én édes kislányomat, akivel azóta nem lehet bírni. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy muszáj, hogy orvos lássa. Ügyeletre mentünk. De nem ám ide Mórra! Itt nincs gyermekügyelet. Egy ekkora nagyvárosban nincs, és ez nagyon felháborít. Az itteni gyerekorvosok kijárták a régi jegyzőnél, hogy ne kelljen ügyelniük. Most mondjátok meg, milyen dolog ez?
Van ügyelet a kórházban. Igen, elmehetünk, és megnézi egy felnőtteket gyógyító orvos. Nincs velük bajom, de ha egy gyerek beteg, akkor gyerekorvos lássa. Ezért mi úgy döntöttünk, hogy Fehérvárra megyünk. És jól tettük. Egy nagyon kedves doktorbácsi volt ott, aki kedvesen bánt Zsófival, és Zsófi, aki egyébként folyamatosan pörög és mindig van mondanivalója, de aki egyébként bújós lány, nagyon szófogadó volt. Büszke is voltam rá. Ahogy akkor is, amikor egész éjszaka vizes ruháztam.

Vasárnap délutánra már igen jól volt. Ma reggelre nincs láza, csak egy kis hőemelkedése, amiért nagyon hálás vagyok a jó Istennek.
A változatosság kedvéért Nimród folytatta. Remélem, azért semmi komoly...
Egyébként ő mostanában olyan vicces dolgokat csinál. Mint például ez:

És a legvégére gondoltam megosztok veletek egy aranyos képet róluk. Éppen mesét néztek, és annyira édesek és aranyosak voltak. Itt látszik, hogy Zsófinak mennyire keresztbe állnak a szemei.

És egy könyv, amit nem olyan régen fejeztem be. Szeretem az életrajzi könyveket. Izgalmas volt, olvasmányos, és nagyon élethű. Tetszett.