Találkozás

 Már egy hete nem láttam a gyerekeket. Nyaraltunk egy hetet a szüleimnél, majd beszámolok erről is. Ilyenkor úgy szoktuk, hogy a gyerekek még maradnak a szüleimmel egy hetet, kicsit nagyszülőkkel vannak. Már elég idősek, ki tudja meddig fogják még bírni. 

A gyerekeknek már nem volt könnyű ez az év, kamaszodnak, nem találják a helyüket, meg ugye semmi sem jó. 

Ma eljöttem értük. 

Vonatoztam, rohantam, éppen, hogy elértem. Kikészült a térdem is. Szóval, nehezen, de túléltem.

Itt még nem is sejtettem, milyen kalandok várnak rám. 

De már nagyon vártam a találkozást. 

Fagyival vártak. ❤️

Fantasztikus!

Mert lehet, hogy minden mindennel összefügg?

Az egyetlen napon, mikor kicsit jobban lettem, tettünk egy sétát a kis városban, ahol felnőttem. Életem meghatározó helye volt a református templom, ahol sok időt töltöttem. Arra sétáltunk. Még mindig nosztalgikus pillanatait vannak, bár vannak rosszabb emlékek is, de a megtérésem mindenképp itt volt. Ezért nagyon fontos hely nekem 

A templom régi és romos. A lelkészünk idejében még tatarozták a templomot, de azóta nem hiszem. Nem láttam felállványozva, pedig már több, mint 20 éve nem járok oda. De attól még szeretem.

Amúgy is mindig magukkal ragadnak a régi templomok és parkok, kertek.

A fák mindig is különleges hatást gyakoroltak rám. Nem a fajtájukkal, hanem a megjelenésükkel, ahogy állnak évek, évtizedek óta. Nem tudni mi mindent "láttak", de mindig úgy érzem, ha beszélni tudnának, nagyon sok titkot elárulnának. Ha akarnának. 

Nem tudom, hogy akarnák-e????

Fantasztikus!

Nyaralás - Tiszavasvári Strandfürdő

 Az én kis városom akármilyen is, az én kis városom marad. Szeretek hazamenni, és szeretek az otthoni ismerősökkel találkozni, noha egyre kevesebb van belőlük. Az én korosztályom többségben elköltözött a városból. De persze mégis maradtak elegen. Többen. Mert hát a gyökereik itt vannak. Legalábbis, amíg az ember szülei, családtagjai élnek. 

Gyermekként a strand 3 medencéből állt. Most egy egész komplexum van azon a helyen, és nagyon szép.

Egy kis érdekesség:

A Tiszavasvári strandfürdő – másik nevén Szentmihályi Gyógyfürdő -, nem csupán termálvízzel, hanem különleges gyógyvízzel rendelkezik. Ez a gyógyvíz alkáli-hidrogén-karbonátos hévíz, egyéb jellemzője: fluoridion, jodid-és bromid tartalom, metabórsav, metakovasav. Összetétele, hatásfoka – a híres harkányi víznél 11-szer magasabb sótartalma – alapján méltó gyöngyszeme az európai és hazai gyógyvízkincsnek. (forrás)

A létesítmény gyógyvize nemzeti értéknek számít a 2012. évi XXX. törvény, az úgynevezett hungarikum törvény alapján, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár hivatalosan is megyei értékké nyilvánította.

A Tiszavasvári strand ellátását biztosító kút 1175 méter mélyről feltörő 65 °C-os gyógyvize jó hatással van a
mozgásszervi, reumatikus és nőgyógyászati, valamint bőrgyógyászati betegségekre. Ezek mellett kiváló gyulladáscsökkentő, értágító és anyagcsere javító hatással is bír, valamint urulógiai problémákban és ízületi gyulladásban szenvedőknek is jó gyógyír. Mindezeken felül segíti a sebgyógyulást és megakadályozza, hogy a koleszterin lerakódjon az érfalakon, ezáltal javítja a szív-és keringési panaszokat is.

A gyerekek kérésére két napot töltöttünk ott. Jó volt, mert nem voltak túl sokan, előző nap esett, meg szerda reggel is, úgyhogy azt érezhettük, hogy kicsit miénk az egész "játszótér". De azért csütörtökre jobb idő lett, és többen voltunk. 

Néhány fotó a vidámság kedvéért.

A medence, ahol megtanultam úszni. Kisfiammal is.

 

                                           
                                                    Kéz a kézben! - Irány a csúszda!

                                            

  Taposómedence

                                          

 

Én itt is igyekeztem Kultúranya lenni. :)

 

                                    Levezetésként és száradásra a trambulinozás mindig jó ötlet.                                                   

                                                           Egy kis hullámfürdői pillanatok:

                                            

 Kata pillanatok:

És amikor az szülők kicsit lazulnak a meleg vízben. :)

Jó volt. Már tudom, hogy jövőre is menni kell. 

Extra hétvége

Az elmúlt hétvégén nem voltam itthon. Hazautaztam szülővárosomba Katával.
Az úgy történt, hogy él Amerikában egy barátnőm, akivel már ovis korunk óta barátok vagyunk. Ez egy ténylegesen régi, hosszú barátság. Lassan 35 éve tart. Ez persze nem jelenti azt, hogy mi "öregek" lennénk, hanem csak azt jelenti, hogy nőnek a gyerekeink és zajlanak az események. :)
Barátságunk még az oviban kezdődött. Akkor még kicsik voltunk, de jól bírtuk :)

Két Andi együtt... És ez már így is marad...

Általános iskolába egy osztályba jártunk, és igazából felső tagozattól kezdve erősödött meg köztünk. Aztán folytatódott középiskolás korunkban is. Bár nem ugyanoda jártunk. Én Nyíregyházára, ő pedig Sárospatakra. Aztán én Nyíregyházára kerültem, ő pedig elment Amerikába egyetemre, és azóta is ott él.
Rendszeresen beszélünk telefonon (leginkább ő hív), és amikor az első gyermeke megszületett (21 éve), akkor voltam kint nálunk látogatóban. Akkor még Chicagóban éltek, ma már Arizóniában. Ott még nem voltam, bár rendszeresen hív minket, de két ok tart vissza. 1) a repülés és a tériszonyom 2) az anyagiak... :) :)

Szóval hosszú egyeztetés és szervezés után, hogy találkozzunk is, úgy döntöttem, hogy Katával hazautazunk. Katát vinnem kellett magammal, mert az esti alvásnál még szüksége van rám.
Kicsit aggódtam, hogy hogy fogja bírni a vonatozást, mert nem egy egy helyben ülő, csendes és visszafogott gyerek, de azt kell mondjam, hogy nagyon büszke vagyok rá. Hősies volt.
Székesfehérvárig nagyon szép vonattal mentünk. Én magam nagyon szeretek vonatozni, bár már elszoktam tőle, mert a legtöbbször autózunk. De jó dolog a vonat, mert sok érdekes emberrel lehet megismerkedni.

Együtt néztük a tájat...

Az InterCityn ketten kaptunk egy helyet. Mivel még nincs 3 éves (pár nap van hátra), nem adtak külön neki helyjegyet. El tudjátok képzelni milyen 3 órát így utazni? De azért ezt is hősiesen viselte, és nagyon ügyes volt.

A nyíregyházi buszmegállóban vártuk a csatlakozás, addig is játszottunk...

Nagyon élveztem. Minden percét. Nagyon szeretem az Alföldet, de ezt persze a dunántúliak nem érthetik. Az egyik itteni családtagom szokta mondani, (aki nem a Férjem, de móri lakos), hogy ő sosem értette, hogy Petőfi mit szeret annyira az Alföldben, meg hogy ő rosszul van, amikor oda kell mennie. "Köszi", gondoltam magamban... de hát nekem is kellett 7 év, mire megszoktam, hogy mindenhol hegyek vesznek körül... 

Mindenesetre jó kis hétvége volt. Rövid, mert tudnánk egy egész hetet végigbeszélgetni, hiszen olyan ritkán látjuk egymást, és telefonon amúgy sem lehet megbeszélni az élet nagy kérdéseit... :)

Jó volt azért, feltöltődés, sok nevetés, lazítás, pihenés...

Pénteken délután érkeztünk haza, és a tesóm és a sógornőm főtt étellel várt minket. Elmentünk hozzájuk, kicsit beszélgettünk, ettünk... nagyon jó volt, hogy nem kellett még nekiállnom főzni. Azért vettem néhány dolgot, hogy reggelire meg vacsorára legyen ételünk...

Szombaton délelőtt elmentem a gyülekezetbe, ahol régi barátokkal találkozhattunk. Jó volt. Még babáztunk is egy kicsit. Kata is nagyon jól érezte magát, voltak gyerekek, hasonló korúak, így nem nyaggatott annyit, és nem kellett ölbe venni sokat, hanem simán lazult, és jól érezte magát. 

Szombat délután, mikor felkeltünk az alvásból, elmentünk vendégségbe. Mivel néhányan az általános iskolai osztályból jelezték, hogy szeretnének ők is találkozni... Így tartottunk egy 4 fős osztálytalálkozót :)

 Vasárnap reggel pedig már utaztunk vissza.

Ugyanúgy, ahogy jöttünk. Busszal Nyíregyházáig, vonattal Pestig és Pesttől Fehérvárig.

Azért a visszafelé út kiütősebb volt Kata számára.

K.O.

A vonaton aztán beszélgettem egy jót két Krisnás fiatallal (főleg a táplálkozásról), és egy nagyon szakállas fiatalemberrel, aki nagyon intelligens volt, és bár ő  nem vega, de nagyon szeretett főzni, és végre valaki, aki nem támadólag lépett fel, vagy kötekedő stílusban, hanem a főzésről beszélgettünk, meg az utazásairól... Én pedig nagyon szeretem az ilyesmit.

Persze, a sok történés mellett sokat beszélgettünk a barátnőmmel, hiszen nekünk az nagyon megy.

De nagyon hiányzott a másik két gyermekem és a Férjem. Ők itthon maradtak.

Itthon is történt egy-két érdekes dolog, de erről majd később...

Nagyon jó volt itthon, és jó volt a sok-sok beszélgetés, találkozás, élmény...

Itthon és Otthon - Húsvét és miegymás

Itthon vagyunk.
Hazajöttünk.
Anyukámnál voltunk.
Jó volt.

Sok minden történt, legtöbbet pihentünk, anyukám és apukám unokázott, én pihentem és írtam, és jókat aludtunk...
És bár ugyan nem ünnepeljük a nyuszis ünnepet, mi, mint Kánya család, a szülők igen. És ezt tiszteletben tartjuk, így volt idén is tojásvadászat. Sőt, most még Nimródka is meglocsolta a mamát. :)
Vargaerának megígértem, hogy leírom, mi az oka annak, hogy nem szoktunk locsolkodni.

Egyrészt az, hogy mi nem vagyunk egy hagyományőrző család. HÚÚÚÚÚ!, gondoljátok sokan, de tényleg nem vagyunk. Én sosem voltam. Szerettem és most is szeretem a magyar dolgokat (a népművészetét, a régi dolgokat, a nagymama korabeli hangulatot és fílinget, még a néptáncot is), de nem szeretem és nem szoktam valamit csak azért tartani és csinálni, mert ez a "szokás" vagy a "hagyomány".
Másrészt azért, - és ha a lelkületét nézem, ide vezethető vissza - amikor gyerek voltam ezt komolyan vettük. Mindig készültünk, tojást festettem, vártuk a locsolókat, és persze jöttek is.
Leginkább a felnőttek. És legtöbbször piásan. És aztán nálunk, jó magyar szokás szerint még többet ittak. És én gyűlölöm az alkoholt és mindent, ami vele jár, amit az emberekkel tesz. Gyűlölöm, mert nálunk az a "hagyomány" és "szokás", hogy mindenre iszunk. Közben meg tömegek, milliók alkoholisták. Csak nem beszélünk róla, mert egy magyar jól bírja a piát! (Az eredeti, vér szerinti apám - akitől anyukám 4 hónapos koromban elvált - alkoholista volt, és egy kocsmában halt meg, úgyhogy ebbe nem is igazán mennék bele.)

Arról már nem is beszélve, hogy amikor eljöttek a rokonok, ismerősök, a piások, annyi kölnit locsoltak ránk, hogy mindenhol folyt és nem tartották tiszteletben a "egy kicsi" fogalmát sem.
Úgyhogy leginkább emiatt a negatív érzés miatt utálom, sőt gyűlölöm a húsvétnak ezt a jellegét.

Hogy a családom mit gondolt, sokáig nem zavart. Mert azt láttam, hogy mindig mindenki csak készül, kimerül és elfárad, aztán alig várja, hogy vége legyen, túl legyen rajta...
Amióta gyermekeim vannak, azóta sem erősítem ezt.
A gyerekeimben azt tudatosítom, hogy ez egy játék, és nem is igazán a csoki a lényeg, hanem hogy megtalálják-e az elrejtett dolgokat. Játék. Ezt nem vonom meg a gyermekeimtől, de azt tanítom nekik, hogy nem ez az ünnep, nem ez a húsvét igazi jelentősége.
De mivel a szüleimet és az anyósomat szeretem és tisztelem, és mert ők nem tartják fontosnak Jézus halálát és feltámadását semmilyen szinten, ezért valamennyire (de csak egy nagyon kicsit) engedékeny vagyok ebben a tekintetben.

Másrészt... mi a Biblia elveit követve szeretnénk élni, és igyekszünk is.
A húsvét a páskáról szól. Arról, ami Mózes II. könyvében olvasható, és amelyet Jézus egész életében megtartott. Ahogyan a többi zsidó ünnepet is, hiszen Isten Fiaként Ő maga rendelte el azokat.
Minden ünnep, amelyről a Biblia ír, egyfajta előkép volt, amely a Megváltásról szól és mutat rá. A húsvét Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának az előképe volt.
A húsvéti bárányt, amelyet le kellett vágni, amikor történt az a bizonyos tízcsapás, az is Jézus áldozatára mutatott rá.
Mi családilag nem ünnepeljük a húsvétot, de ilyenkor mindig beszélünk Jézus haláláról és feltámadásától.
Lásd azokat a kézműves dolgokat, amelyeket elkészítettünk.

************

Leginkább kirándulni szoktunk ilyenkor, vagy a kertbe megyünk, de mivel most anyukáméknál voltunk, elvittük a gyerekeket játszóterezni. Jó volt, mert senki nem volt a játszótéren, sem az utcákon, de még a városban is. Ezért jó volt, mert igazán jól érezhettük magunkat.

 És a végére, egy "persze,hogy nagyon szeretlek!" kép rólunk.

 Úgyhogy megjöttem, és folyt. köv! :)

Alma koncerten jártunk

Míg anyukáméknál voltunk, egy remek és hatalmas élményben volt részünk.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de mi nagy Alma-rajongók vagyunk.
Hazamentünk, és milyen érdekes, csodálatos dolog, de kis városomba szerveztek egy Alma-koncertet. Nos, ezt bizony nem hagytuk ki.
Néhány képet megosztok veletek. Nem igazán sikerültek. Eléggé sötét volt a sportcsarnokban. Meg nem is igazán vagyok nagy fotós.
Rohangáltam Nimród és Zsófi között. Zsófi a dühöngőben :), az első sorban csápolt (pont mint egy Tankcsapda koncert, csak kicsiben), Nimród meg rohangált mindenfelé.
Mindenesetre nagyon jól éreztük magunkat. Mert hogy én is Alma-rajongó vagyok :)

Második kedvenc pasi az életemben :)

Ugrálóvár is volt - ez is nagyon bejött.

Első sorban

Hogy tényleg Alma koncerten voltunk.

Az első sor