De tényleg. :) Emlékeztek még, akik olvassátok Zsuzsa oldalát,
hogy egyszer írt a fogorvosról. Hogy elmegy. Én akkor bátortalanul
tettem valamiféle megjegyzést arról. hogy készülök elmenni...
De jelentem: MA ELMENTEM.
Nem volt mese. Fájdalom volt.
Így
a mai napom arról szólt, hogy 8-kor elrobogtam Nimróddal anyósomhoz.
Zsófi ott aludt. Az elrobogást értsd: gyalog mentünk. A távolság 3 km.
Onnan biciklivel visszakerékpároztam kb. 2-2,5 km-t.
Az
orvosnál aztán próbáltam oldani a feszültséget. Ha ideges vagyok, az
átlagtól is többet beszélek, pedig a sima se kevés :) Mindenesetre nem
az injekciótól félek, vagy a húzástól, még a töméstől sem. Az egyetlen
bajom a fogorvossal (és minden mással, volt már ez bevásárló központban
is) a SZAGOK. Ugyanis szagallergiám van. Na, ezt képzelhetitek. Vannak
bizonyos szagok, amiket nem bírok elviselni. Persze mindenkinél van
ilyen, de ez nálam nagyon szörnyű tünetekben mutatkozik, amit itt most
nem részleteznék :)
Lényeg a lényeg, hogy
megszabadultam egy fogamtól, és megígértem a doktorbácsinak, hogy
hamarosan jövök. Meg is kérdeztem tőle: "Ugye egy hős vagyok?" Hát...
elég szűkszavú alkat (lényegtelen, csak jó szakember legyen!!!), de
azért azt válaszolta, hogy Igen.
Aztán visszatekertem
anyósomhoz Nimródért. Kicsit pihentem, majd jöttünk is haza gyalog.
Úgyhogy a mai napi megtett távolságom: minimum 11 km. Ez azért nem
semmi. Már ezért is hős vagyok!
Ja, és képzeljétek. Egész februárban gyalogoltunk. Nem jártunk autóval, csak gyalog. 6 kg mínuszom van, fogyókúra nélkül.
Hát, tényleg egy hős vagyok. (De csak a szerényebbik fajtából :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése