2012. március 2., péntek

Egy hős vagyok.

De tényleg. :) Emlékeztek még, akik olvassátok Zsuzsa oldalát, hogy egyszer írt a fogorvosról. Hogy elmegy. Én akkor bátortalanul tettem valamiféle megjegyzést arról. hogy készülök elmenni...
De jelentem: MA ELMENTEM.
Nem volt mese. Fájdalom volt.
Így a mai napom arról szólt, hogy 8-kor elrobogtam Nimróddal anyósomhoz. Zsófi ott aludt. Az elrobogást értsd: gyalog mentünk. A távolság 3 km. Onnan biciklivel visszakerékpároztam kb. 2-2,5 km-t.

Az orvosnál aztán próbáltam oldani a feszültséget. Ha ideges vagyok, az átlagtól is többet beszélek, pedig a sima se kevés :) Mindenesetre nem az injekciótól félek, vagy a húzástól, még a töméstől sem. Az egyetlen bajom a fogorvossal (és minden mással, volt már ez bevásárló központban is) a SZAGOK. Ugyanis szagallergiám van. Na, ezt képzelhetitek. Vannak bizonyos szagok, amiket nem bírok elviselni. Persze mindenkinél van ilyen, de ez nálam nagyon szörnyű tünetekben mutatkozik, amit itt most nem részleteznék :)

Lényeg a lényeg, hogy megszabadultam egy fogamtól, és megígértem a doktorbácsinak, hogy hamarosan jövök. Meg is kérdeztem tőle: "Ugye egy hős vagyok?" Hát... elég szűkszavú alkat (lényegtelen, csak jó szakember legyen!!!), de azért azt válaszolta, hogy Igen.

Aztán visszatekertem anyósomhoz Nimródért. Kicsit pihentem, majd jöttünk is haza gyalog. Úgyhogy a mai napi megtett távolságom: minimum 11 km. Ez azért nem semmi. Már ezért is hős vagyok!

Ja, és képzeljétek. Egész februárban gyalogoltunk. Nem jártunk autóval, csak gyalog. 6 kg mínuszom van, fogyókúra nélkül.
Hát, tényleg egy hős vagyok. (De csak a szerényebbik fajtából :))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése