Ma felhívtam anyósomat, hogy vigyázzon már a gyerekekre, mert el szeretnék menni orvoshoz. Végszükség esetben megyek csak el. Nem azért, mert nem bízom meg bennük, hanem mert mikor egy kicsit lebetegszem, néhány nap múlva jól vagyok. De ez most húzós volt.
Annak rendje és módja szerint bementem, de az orvos nem volt ott. Síelni van a gyerekeivel.
Ez az én formám :)
Nem hibáztatom, hiszen az orvos is ember, nem célom ebben a posztban "megszólni" az orvosokat, hiszen honnan tudhatná egy doktor, hogy én ma éppen lebetegszem. Igaz?
Mindenesetre hazajöttem, és béke és csend honolt.
Benyakaltam több liter teát, és megnéztem néhány részt egy kedvenc sorozatomból.
De a legjobb a mában A NAGY ŐM.
Miután hazajött a bányából, melegített nekem levest, elkészítette a gyógyszeremet, sürgött-forgott körülöttem. Ha nem lenne ilyen lázam, még élvezem is volna. Máskor is megteszi. Sokat kiszolgál, igyekszik a kedvemben járni, a kedvemet keresni. Aztán vizes ruhát kaptam, én pedig elaludtam. Ott volt mellettem, simogatta a hátamat.
Szóval, tudom, hogy sok mindenkinek a férje pályázik az ÉV FÉRJE DÍJRA, de az enyém nálam mindig megnyeri. Minden egyes nap, minden egyes órában.
 |
| Szívem egyetlen királya, és hercegnője |
 |
| Ő pedig a szívem hercege. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése