igen változatos dolgokat és élményeket hozott.
Kezdődött azzal,
hogy vasárnaponként úszni járunk Zsófival, aki már nélkülem megy be a
vízbe. Szállómondattá vált úszáson amit mondott:
"Tudod Zsuzsa néni (ő tanítja az úszást) anyukám azért nem jött bele a vízbe, mert kisbaba van a hasában." Ezt azóta mindenki tudja és mindig elmondja. :)
Mindenesetre
a múlt vasárnap nem tudni mi okból, de ivott a medence vizéből és
estére már 39 fokos láza lett. Úgyhogy a hét felééig küzdöttünk a
lázzal. Pedig úgy volt, hogy anyukámhoz megy az őszi szünetben, de
lefújtuk.
Mindenféle itthoni programot csináltunk.
De igazából péntektől volt izgalmas minden.
Már
egy ideje gondolkodunk nagy Őmmel azon, hogy tartsunk tyúkokat. Igen,
mi akik vegák vagyunk. De arra gondoltunk, hogy mégis jobb lenne a mi
tojásunkat megenni (mert azt fogyasztunk), anyósom és sógorom pedig
megehetik a tyúkokat. Én ugyan le nem vágom őket, de majd mindenki
megoldja! Persze ez még a jövő tervei között szerepel. De gondoltuk,
teszünk valamit mellette, így pénteken kimentünk szabolcsiasan
"mezgerélni", móriasan "böngészni".
Ti hogy ismeritek ezt a szakszót?
 |
| Kukoricaföld |
 |
| 7 ilyen zsákkal szedtünk |
Olyan kukoricaföldre mentünk, amit már learattak, és
szedegettünk össze zsákba kukoricát. Igen izgalmas élmény volt.
Gyermekkoromban, a nagyszüleimmel jártam ki a határba, és akkor nem
annyira élveztem. De most nagyon jó volt. Kint a természetben nagyon jó
volt. Friss levegő, munka. Jól elfáradtam, de jó sok kukoricát
találtunk.
Végig, míg kint voltunk a határban Ruth
történetén gondolkodtam. Nem az jutott az eszembe, hogy ő nem kukoricát
szedett. Csak a hangulatát, a nehéz munkát, hogy milyen dolgos asszony
is volt Ruth.
Ezeket még egyszer régen rajzoltam.
Pénteken
nagy Őm hősiesen megmentett egy Vörösbegyet a Ziva, a macskánk
szájából, amiért a kismadár nagyon hálás volt. Kicsit félt és pihegett,
kicsit aludt a kezében, majd messze a macskánktól elengedte őt.
A gyerekeket nagyon meghatotta, és alig várták, hogy Vörösbegyet lássanak.
 |
| A megmentett Vörösbegy |
 |
| A Vörösbegy az Ő megmentőjével |
Szombaton délelőtt itthon voltunk. Nem vagyok túl jól
délelőttönként, elég nehezen viselem az első időszakot, így nem mentünk
gyülekezetbe. Beszélgettünk, pihentünk, játszottunk a gyerekekkel.
Délután pedig elmentünk az erdőbe kirándulni. Természetesen Vörösbegyet
keresni. Vittük a
kiskönyvet, amit nagyon szeretünk. Már nagyon régen vettük, azóta mindenhova visszük magunkkal.
Gyermekek kis hátizsákkal rakták a kis lábukat és nagyon jól érezték magukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése