Helyzetjelentés

Már nem nagyon van erőm, energiám és hangulatom az írásra.
A finisben járunk. 36. hét...
Legtöbbször fáradt vagyok és erő nélküli.
A délelőttök még csak-csak megvannak, mert a baba délelőtt nagyokat alszik. De tényleg délelőtt sok mindenre képes vagyok, sokra tudok haladni. Ám - mintha csak atomórája lenne - délután 1-kor beindul és este 8-ig meg sem áll. Mozog, pörög, furakszik, tolakszik...
És mindezt persze két olyan "szupernyugodt" gyerek mellett, mint Zsófia és Nimród. :)
Ráadásul az utóbbi hetekben nagy Őm délutánra járt dolgozni, így estére rám maradt minden, és elhihetitek, nem egyszerű. Még úgy sem, hogy az én két drága gyermekem már egyedül fürdik és száll ki a kádból, Zsófi egyedül törölközik és mindketten egyedül öltöznek fel. Nem mondom, kell egy kis "lelkesítés" és segítség is, de alapvetően nem vagyok elégedetlen velük.

Természetesen vívunk csatákat, főleg Zsófival, aki most 5 évesen eldöntötte, hogy néhány világmegváltó dologgal segíti a 90/60-as vérnyomásomat kicsit feljebb jutni.
Nimród nagyon sokat ügyesedett és önállósodott. Most úgy érzem, hogy vele könnyebb, bár ő pedig az a típusú gyerek, aki nagyon akaratos és fiú létére hisztisebb is. Mégis jobban kijövünk egymással.
Nagyon hálás vagyok értük a jó Istennek. És azért is, mert örömmel várják a kistesó érkezését. Igaz a kicsi fiam most ebben a véghajrában anyásabb, mint volt.

De az az igazság, hogy ez csak egy ideiglenes állapot.
Most én is türelmetlenebb és ingerültebb vagyok. Szegények, elég jól kezelik, bár néha nem értik, hogy anya miért van kiakadva apróságokon. Nekik az, anyának nem annyira. Tény, hogy idegesebb és türelmetlenebb vagyok. Próbálom kezelni és nem felhúzni magam olyan apróságokon, mint az alvás, ami mint köztudott nálunk nagy csatákat jelent. De az az igazság, hogy amióta jó idő lett, ez is megoldódott. Még Zsófia lányom is fél 9-kor teljesen magától elalszik, ami hatalmas ünnepléssel szokott járni. Főleg másnap reggel, amikor fél 8-kor még nem bírom őket felkelteni!

Meglepő módon - én, aki olyan vagyok, mint a lányom, ti. hogy sajnálja az időt az alvásra - mostanában délben hihetetlen nagyokat alszom a kisfiammal. Persze, ha Zsófia itthon van, és nem oviban, akkor ez elmarad, mert ő ugyan nem engedi kibontakozni eme vágyat bennem. De most már kezdem felfedezni az alvás apró és nem apró örömeit.

Szóval ez a helyzet. Lassulok, fáradok, főzni sem olyan lendülettel főzök, mint egykor, itthon sem érem utol magam, de azért az a nagy Igazság, hogy inkább most már a baba érkezésére koncentrálok. Már nagyon várjuk :)