Itt a tavasz...

és a családunk apraja-nagyja kibontakozik a kertben.
Kivéve engem, de nekem felmentésem van :)
Nagy Őm nem szereti, amikor a fényképezőgéppel "rohangálok" - jelenleg gurulok - mindenfelé, de a gyerekeim kimondottan szeretik, ha fényképezem őket.
Zsófia még mosolyogni is tud, Nimród leginkább úgy csinál, mintha komoly lenne, pedig nem az. Leginkább beszél és beszél és beszél - hogy egy klasszikust idézzek: "az a csoda, ha elhallgat".

Már tavaly szerettek volna kiskertet, de akkor még úgy gondoltuk, kicsik. Segítettek ugyan fent, de az arról szólt, hogy kigereblyézték és kikapálták, amit apa elvetett. Ezért arra gondoltunk, hogy KEZDJÜK KICSIBEN! Ha ebben megnőnek a dolgok, akkor később kaphatnak egy részt a nagy kertben is! Most mindenesetre nagyon lelkesen locsolják. Kíváncsi leszek, hogy a gyomlálásnál is ilyen lelkesek lesznek, mint amikor "vizeskedni" lehet.

Közben ezt a dalt tanuljuk vele - igaz, még csak az első versszakot!

Beültettem kiskertemet a tavasszal

Beültettem kiskertemet a tavasszal,
Rózsa szegfű, liliom és rezedával,
Ki is nyíltak egyenkint, el szeretném adni mind,
De most mindjárt!

– Én megveszem virágodat, ha eladod,
Ha az árát te magad is nem sokallod,
– Versenyfutás az ára! – Uccu, fussunk utána,
De most mindjárt!

Zsófia nagyon szereti, még úgy is, hogy én éneklem :)

Persze az is tény, hogy amint Nagy Őm felmegy a kertbe, a két gyerek rögtön utána megy. Szeretnek vele lenni, és mindenfélét csinálni mellette,a társaságában.

Idén nem lesz fóliánk, kicsit hagyjuk pihenni a helyét, de azért fel kellett ásni és meggereblyézni. Ezt a munkát vállalták a gyerekek.

Ja, és én még egyben vagyok. Napok, hetek kérdése...