Kihívás# Egyél chipset!

Hát, tudom, hogy ez egy furcsa kihívás, meg igazából nem is az.
Vagy nem tudom...

Én évtizedekig nem ettem chipset, mert úgy gondoltam, hogy nagyon egészségtelen. Most is így gondolom. :)
Ám amikor a gyerekektől nem szoktam mindent elvonni, megtiltani nekik. Nem eszünk húst, nem isznak kólát, szinte mindig az általam sütött, teljesőrlésű kenyeret eszik, sportolni járnak, sok vizet (és nem cukros üdítőt) fogyasztanak és még sorolhatnám. Ám amikor elmennek kirándulni, én igenis szoktam nekik venni chipset, persze, amolyan egészségesebbet, ha lehet ezt mondani.

Most, hogy megkapták a félévi bizonyítványt, mondtam nekik, hogy kapnak valami apróságot. Nem azért, mert kitűnők lettek (Nimród még nem kapott jegyet, Zsófia pedig szerintem keményen dolgozott ebben a félévben), hanem MERT. Mert szeretem őket, mert úgy gondolom, hogy a jegyekbe, eredményekbe benne van a munkájuk, még akkor is, ha noszogatni kell őket.
És Nimródkámnak (aki viszont zongorából tényleg kiválóan megfeleltet kapott (és erre tényleg büszke vagyok) mondtam, hogy ezért kapnak. Tudom, hogy szeretik, ritkán is van itthon, így vettem.
Ezt a kétfajtát szeretjük, és esszük.

 

Aztán úgy gondoltam ma, mivel ma mindkét gyerekem hosszús volt az iskolában, hogy kicsit lazábbra veszem a napot (sok dolgom volt, nem is érem utol magam), írnom kell és készülnöm szombatra (gyerekeknek bibliai vetélkedős délutánt szervezünk). Így behúzódtam a szobámba, vittem egy tál chipset, és írás, szervezés és alkotás közben eszegettem.

Nem így, mert mondjuk így fáznék, de takaróval, macskával és rendszerezéssel töltöttem a pár órát, és élveztem.
Nem mondom, hogy a chipsezés rendszeres, mert tényleg egészségtelen és tényleg függőséget tud okozni, de most nekem ez volt a mai kihívásom.
Persze, lehet cserélni ropira, mogyoróra, aszalt gyümölcsökre, kinek hogy...
Ui.: Persze, adtam a gyerekeknek is belőle.

Ui2: NE FELEJTSÉTEK EL A JÁTÉKOT!