Egy kis esti pihenés

Nehéz dolog ám, amikor ketten vagyunk arra, hogy egy házat kifessünk. Nem akarok én panaszkodni, mert hát azért csináljunk mi, hogy pénzt spóroljunk, ráadásul Férj elég ügyes, sok mindent meg tud csinálni egyedül, de ő szegény munka után dolgozik még itthon. 

Nehezen haladunk. Volt olyan másnap, hogy konkrétan nem bírtam felemelni a kezemet a falkaparás után, és olyan izomlázam volt a fenekemben és a lábamban, hogy bármelyik fittneszes emberke megirigyelné. De tényleg. És az ember elfáradt, ha egyedül van. 

Amikor ketten csináljunk délutánonként, az sokkal jobb, mert az ember lelkesíti, dicséri a másikat, és bátorítja. De az ember üres óráiban, amikor a gondolataival van összezárva (néha ez veszélyes egyébként!) unalmasnak találja. Bár én bírom a monoton munkát, azért néha muszáj, hogy történjen valami.

Az a helyzet, hogy mostanában nem igazán futja az erőmből mély és mélyen szántó gondolatokra. Jó, nem mintha ez alapvetően jellemző lenne rám :), ám annyira fáradt vagyok, és Férj is, hogy néha az ember leül, magához vesz egy pohár innivalót (ami nálam nem kávé), megvárja, amíg a cuki cicái az ölébe ülnek és csak pihen egy pár percet és néz ki a fejéből. 

Na, ez a kép pont így készült.

És nagyon jót tett.

Feltöltődtem. Szerintem (nekünk, akik szeretjük a macskákat) ez sokat segít. A többieknél nem tudom, hogy hogy van ez.