Napi 15 perc - 3. nap

Kicsit betegeskedtem a hétvégén. Pénteken úgy jöttem haza az iskolából, és egy hosszú, véget nem érő zongorakoncertről, hogy alig vártam. Éreztem én, hogy nincs minden rendben, de amikor hazaértem és lefeküdtem, tudtam... Úgyhogy 2 napot a kisfiam szobájában töltöttem, elzárva a családomtól, hogy nehogy meg-vagy visszafertőzzem őket. Nagyon rossz volt. 

Az orrom még mindig folyik, de már jól vagyok. :) Onnan tudom, hogy már volt vitám a gyerekeimmel :), és hogy elkezdtem pakolni.

 

Nadrágok, szoknyák

Először is... Nem szeretem a nadrágot. Van, de ritkán hordok. Kényelmetlenül érzem magam benne, és bár egész gyermekkoromban, meg tinédzserként ebben jártam. 30 éves koromra hoztam egy olyan döntést, hogy én nem szeretném hordani többet. Egész életemben fiús lány voltam, és hiányzott belőlem a nőiesség. Nagyon ritkán hordok nadrágot. Csak itthon.

Tavaly a kisfiú, akivel tanulok minden nap, egyszer megkérdezte tőlem:

- Andi néni, neked nincs nadrágod? Mert mindig szoknyában vagy.

- De, - mondtam neki - van, csak nem szeretem.

- Aha, akkor te olyan régimódi vagy.

:)

A gondolat aranyos, de ahogy elgondolkoztam rajta, lehet, hogy így van. Inkább a szoknyákat részesítem előnyben. Férj szokott rajtam nevetni, hogy amikor felveszek egy nadrágot, pl. nyáron rövidnadrágot, szerinte 10 perc után lecserélem szoknyára. Lehetséges. 

Tényleg a szoknyákat szeretem, bár azzal meg az a problémám, hogy vastag a combom, és összeér. De már erre is van technikám, és inkább az, mint a nadrág. :)

Szóval, mutatom:

Tényleg ennyi nadrágom van. A felső képen két farmer és két melegítő van. Nincs más. Alul pedig inkább leggingsek, amiket még szeretek is. Itthon is szívesebben vagyok abban, mert kényelmes. 

Van néhány rövidnadrágom is. Sajnos sok már nem jön rám. Tartogattam egy darabig, de szerintem feladom azt, hogy újra 38-as méret legyek. :)

Vannak még vékony, nyári nadrágjaim is, amiket szoktam hordani, de ritkán. Azért nem baj, ha van a ruhatárban ilyesmi. 

A szoknyák!!!

Na, azok a nagy kedvenceim. Szeretem a szoknyákat. Leginkább a hosszú szoknyákat. Szerintem sok szoknyám is van. És ha lehetne, akkor vennék még. :) De persze igyekszem tudatos lenni ebben is. Meg a ruhákat. Abban érzem jól magam. Mindig igyekszem átválogatni, és amit nem hordok, azt odaadom valakinek, akiről tudom, hogy elfogadja vagy szoknyás. 

Van olyan szoknyám, ami nem túlzok, több, mint 30 éves és még mindig nagyon szeretem! (az apró virágmintás a jobb szélén.) Van olyan, amit az Aldiban vettem 990 Ft-ért, és nagyon szeretem. 

Nálam külön kategóriában vannak a téli szoknyák, amiket vastag harisnyával hordok, és vannak a vékony szoknyák, amiket pedig nyáron. 

És ezen felül vannak a ruháim amiket szintén nagyon szeretek viselni. :)

Most veszem majd elő a téli, vastagabb szoknyáimat, mert bár azokat télre tartogattam, hamar itt lett a hűvös idő.

Én általában azokat a ruhákat dobom csak ki, amelyek lyukasak vagy foltosak lettek. Néhányat odaadtam valakinek. Azokat azért, mert nem álltak jól. Bár van ilyen szoknyám is, ami már igen régi, és nincs túl jó formában a korához képest, de nagyon szeretem, és itthon rendszeresen hordom nyáron. Nagyon kényelmes és nem izzad benne a combom. :)

 

Egyébként, amit nem hordok már, azt sem szoktam kidobni. Odaadom valaki másnak, aki szívesen elhordja, vagy ha úgy alakul, akkor elviszem a Vöröskeresztbe.

 

Nos, ti hogy vagytok a szoknyákkal? Sok ismerősöm csak azért veszi fel, mert ezt illik viselni mondjuk a gyülekezetben, és nem praktikus számára. Én ezt is elfogadom. Meg azt is, hogy szerintem farmerban nem illik templomba vagy gyülekezetbe menni.