#251. A jelenben élni

Nem tudom, hogy van-e még valaki, aki követ engem. Tudom, már a blogolás leáldozóban vagy, ahogy olvastam, de ez engem nem zavar. Ha még jelen vagy velem, és olvasol, hálás köszönet, és szeretettel gondolok rád. 

Nem vagyok az a célkitűzős, és ígérgetős típus. Nem is teszek soha, év elején ígéretet. Leginkább azért is, mert számomra pont olyan nap, mint a többi. Még akkor is, ha sokan úgy gondolják, hogy változtatni fognak dolgokon az életükben. Betervezik, hogy fogyni fognak, hogy egészségesebben élnek, hogy többet mozognak, esetleg új munkahelyet keresnek, megszüntetik a kapcsolataikat azokkal, akik negatív hatással vannak az életükre.

Nem tűztem ki célokat, mert pontosan tudom, hogy szeretném folytatni az eddigi életemet. Jó ez nekem. Van egy remek férjem, 3 kamasz vagy kamaszodó gyerekem, akikkel vannak harcaim, de ettől függetlenül oda vagyok értük, és hálás vagyok azért, hogy az anyukájuk lehetek. Szeretem a munkámat, még úgy is, hogy néha kiakadok egy-két gyerek stílusától, legfőképpen a szülei hozzáállásától. Komolyan mondom, néhány szülőnek kellene szaktanárit meg igazgatóit osztani. Szeretem az életemet, és minden tekintetben elégedett vagyok. Tényleg.

 

Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek nagy és apró célok, persze hogy vannak. Mindenkinek vannak. 

• Szeretném, ha apukám elérné a 80. életévét, és mi haza mehetnénk.
• Szeretném, ha a fiamnak sikerülne a felvételije, és felvennék abba az iskolába, ahová szeretne menni.
• Szeretném, ha sikerülne befejezni júniusra a nagyobb változtatásokat a házban és a házon kívül.
• Szeretném, ha többet járhatnék festeni vagy úszni. 
• Szeretnék újra írni, annyira jó lenne, ha megint megjelenhetne egy gyermekanyagom, de ez mostanában valahogy elúszni látszik. 
• Szeretném, ha folytatódna tovább a Csudajó Kör, amit kicsiknek szervezünk, és tervben van az ifjúság számára is egy Filmklub. Igyekszem beszámolni róla. 
• Szeretném, ha a macskánk minél tovább élne velünk, mert annyira szeretetgombóc. Bár az is tény, hogy Zsófi meg kutyát szeretne, és bár én is benne lennék, tudom, hogy ez is rám hárulna, maradna, úgyhogy most még a macska győzött.

De azért nincsenek világmegváltó terveim.  Nem hiszek a Carpe Diem elvben sem, már abban a tekintetben, hogy ahogy esik úgy puffan - legyen. Néha irigylem a laza embereket, és ez nekem elég küzdelmes is, mármint a lazaság, de ez van. Meglátjuk, hogy alakul.

Most azt tanulom (és elég nehezen megy), hogy megpróbálok nem arra fókuszálni, figyelni, hogy mi lesz egy hét múlva vagy egy hónap múlva - bár nem tagadom, már az apukám születésnapját, ami áprilisban van, már szervezés alatt tartom, mert azt muszáj leszervezni -, mert tudom, hogy ha előre szervezek, vagy túlkombinálok, akkor frusztrált leszek. Az élet olyan rohanós, és nincs idő megállni. Az élet olyan, hogy ahhoz vagyunk szokva, hogy minden azonnal megkapjunk, és ha nem lesz meg rögtön, akkor hajlamosak vagyunk lemondani róla, mert nincs türelmünk kivárni. A mi kivárásunk a Férjjel (ami terv) szerintem 10 évig fog tartani. Hosszútávra tervezünk, mert ez a közös vágyunk. Természetesen nem beszélek róla, csak mondom, hogy most megtanulunk türelemmel várni. Ez nekem megy nehezebben. 

Emlékeztek még a novemberi Apró örömök sorozatomra? Úgy sajnálom, hogy kicsit abbamaradt, de ettől függetlenül minden nap feljegyzem a magam minimum 3 apró háláját. Ebben hiszek. Az élményekben és az apróságokban. 

Van, aki ír bakancslistát, hogy miket szeretne megtenni. Nekem ilyen nincs.Persze, az egyetlen NAGY terv és vágy az, hogy egyszer eljussak Férjjel Párizsba. Ketten. Ezt még lehet, hogy megszervezem addig, amíg az ízületi gyulladásom nem hatalmasodik el. :)

No, de abban hiszek, hogy lehet apró dolgokkal örömet okozni magunknak és másoknak is. Dolgozunk, rohanunk, mindig megyünk valahova, vagy nem megyünk valahová, rohanunk, vitázunk, elfáradunk... Én ezt nem annyira szeretem. Ezért érdemes feldobni az ember életét apró örömökkel.
Hamarosan jövök majd néhány ötlettel.  De Te magad is összeírhatod, szerintem vannak a neten jó ötletek. Érdemes sokat összeírni, és aztán elkezdni megvalósítani őket. Nem kell, hogy minden nap legyen valami, de az nagyon fontos, hogy szerezz magadnak néhány apró örömöt, szép emléket, jó pillanatot! És mosolyogj!