Nemzeti cukorkanap – november 4.
November 4-e a nemzeti cukorkanap. Ezek az édes-savanyú finomságok gyermekkorunk óta jelen vannak az életünkben. Legyen szó keményről, rágósról, gyümölcsízűről vagy a „szájban olvadó, nem a kezedben olvadó” finomságról, az édesség állandó boldogságforrás, és ahogy öregszünk, nosztalgia is.
Az édesség története Indiában kezdődik. A Kr.e. 6. és 4. század között a perzsák és a görögök megtudták, hogy az indiai embereknek nádjuk van, amiből méhek nélkül is mézet készítenek. Ezek a nád valójában cukornád volt, amely Délkelet-Ázsiában őshonos. Az ókori indiánok cukornádlevet főztek, és azt egyedi cukordarabokká alakították, amelyeket „khandának” neveztek.
Mielőtt a cukornádat Ázsián kívül háziasították, az ókori Kínában, a Közel-Keleten, Egyiptomban, Görögországban és Rómában a mézet használták a gyümölcsök és virágok bevonására, amelyek megőrizték és cukorka formává alakították őket. Az ipari forradalom előtt az édességet gyógyszerként használták az emésztőrendszer megnyugtatására vagy a torok hűtésére. A középkorban az édességet főleg a gazdagok fogyasztották, cukorból és fűszerekből állították elő, hogy segítsék az emésztési problémákat, amelyek nagyon gyakoriak voltak, mivel az ételek nem voltak sem frissek, sem kiegyensúlyozottak.
A cukorka először a 18. században érkezett Amerikába Franciaországból és Nagy-Britanniából. Nagyon kevés telepes volt jártas a cukormunkában, vagyis csak a gazdagok élvezhették ezeket az új finomságokat. Az 1830-as években, amikor az ipari forradalom javában zajlott, a technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy az édesség ne csak a gazdagok számára legyen elérhető, hanem egy új, kifejezetten a gyermekek számára készült piac is. Míg néhány kézműves cukormunkás maradt, az édességboltok az Egyesült Államokban alapvető fontosságúakká váltak, különösen a gyerekek életében országszerte. A penny cukorka lett az első dolog, amire a gyerekek költik a pénzüket, és az édességboltok tulajdonosai leginkább a gyerekek és a családok üzletére támaszkodtak, hogy fenntartsák őket.
Magyarországon akkoriban a növekvő cukorkaigényeket eleinte az osztrák és cseh édesipar elégítette ki. A magyar cukorkakészítés csak a kiegyezés után indult el. A Hamburgból bevándorló Stühmer Frigyes 1868-ban Budapesten, Weisz József Sopronban alapított cukorkaüzemet.
Később olyan kultikus márkák születtek, mint a Negro, Francia Drazsé, vagy a Dunakavics. A cukorkapiac tovább növekedett és megjelentek olyan új termékformák is, melyek már más országokba komoly sikereket arattak és a piacok meghatározó szereplőjévé váltak, mint például a gumicukorkák. Jelenleg a hazai gyártású termékek mellett a különféle ízű, textúrájú és alakú import termékek is megtalálhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése