Helló kedves olvasó!
Mikor volt az utolsó alkalom, hogy valami különlegeset ajándékoztál magadnak? Szoktál egyáltalán magadnak ajándékozni? Veszel magadnak valamit, csak úgy?
Én egy ideje már rászoktam. Meglepem magamat. Nem azért, mert megérdemlem, vagy mert különleges lennék (noha magamnak különlegesnek kell, hogy legyek), de úgy érzem, hogy nem jó arra várni, hogy a Férjem kitalálja, hogy mire vágyok. Én szeretem megmondani, hogy mit szeretnék, vagy amikor konkrétan tudom, akkor ténylegesen megveszem magamnak.
Ez szerintem azért van, mert én nagyon rossz ajándékozó vagyok. Mindig is szerettem, ha tudom, hogy mit kell venni, ki mit szeret. Nem lelkesedem az idióta ajándékért, vagy az olyanért, ami semmire nem jó.
Amikor arra gondolunk, hogy ajándékot adunk magunknak, legtöbbször egy órára, egy táskára, egy új telefonra vagy valami extravagánsra gondolunk. De én - aki ismer engem tudja-, hogy nem ilyen vagyok. Ez lehet csak egy egyszerű jegyzetfüzet, egy napló, egy virág, egy mozijegy, egy randevú egyedül, macskás póló vagy bármi más. Néha még virágot is veszek magamnak.
Nem, az én Férjem nem figyelmetlen, csak tudja, hogy hogyan működöm, ismer. Azt is tudja, hogy néha, többet jelent nekem, ha elmegyek festeni vagy egy előadásra egyedül, az többet jelent. Az ajándék, amit igazán meg kell adnunk magunknak, nem mindig olyannak lennie, ami a pénzzel megvehető.
A legjobb ajándékok, amelyeket igazán meg kell adnunk magunknak, valójában ingyenesek, mint például a séta ajándéka, a jó pihenés ajándéka, a mosoly ajándéka, egy közös kártyajáték, vagy bármi. Ezek olyan ajándékok, amelyeket minden nap ingyen adhatunk magunknak, és azonnal nyugodtnak és felfrissültnek érezzük magunkat.
Adni jó. Nemcsak karácsonykor.
