Emlékeztek, az egyik Hálás vagyok bejegyzésben említettem, hogy elolvastam egy újabb Wodehouse-könyvet, ami igazán, azaz felettébb szórakoztató volt. Említettem azt is, hogy majd fogok írni róla. Íme:
A könyvtárunkban most sok új könyvét fedeztem fel, de láttam könyvesboltokban is jó áron. Igyekszem majd kihozni, és elolvasni őket, vagy ha úgy alakul, megvenni, mert ő aztán örök kedvenc, az biztos! :)
Tartalom:
Az olvasó előtt már jól ismert hollywoodi filmmágnás, Ivor Lllewellyn
sikeresen elvált feleségétől, ám most Londonba kell utaznia, hogy helyi
leányvállalatát rendbe hozza. A válást lebonyolító ügyvéd barátja, Mr.
Trout, az Anonim Agglegények Klubjának oszlopos tagja azonban aggódik.
Mi lesz, ha a szerelmes természetű filmes az ő óvó tekintetétől távol
újabb viszonyba bonyolódik? Tanácsára Mr. Llewellyn felfogad egy házi
testőrt, hogy távol tartsa tőle a csábító hölgyeket. A testőr, a kezdő
drámaíró Joe Pickering első látásra kiváló választásnak tűnik, ám
kérdés, sikeres lehet-e munkájában, amikor beleszeret a bájos
riporternőbe, Sallybe?
A regény lapjain fölbukkan még néhány jó barát, egy lecsúszott
arisztokrata, pár női és férfi magándetektív, egyszóval a teljes
wodehouse-i szereplőgárda, hogy újabb vidám órákat szerezzen az
olvasónak.
Az előző könyv jobban tetszett. ERRE gondoltam. Vicces volt, és rengeteget nevettem rajta. Ez (véletlenül hoztam ki így a könyvtárból) a történet is jó volt, bár kicsit laposnak éreztem itt-ott, de ettől semmit nem vont le a könyv fordulatokban és mosolyra görbítő stílusának a vonzerejéből.
Ivor Lllewelly pont olyan ember, mint az összes többi hollywoodi sztár vagy producer. Hamar lesz szerelmes, gyorsan megházasodik, aztán meg boldogtalan. Kicsit ilyen világban is élünk, nem? Hogy cserélgetik az emberek, nem tudnak jól dönteni, vagy csak egyszerűen nekik jó ez, miért is küzdenének egy kapcsolatért?
És hogy mennyien vannak, akik ellenzik a házasságot, hülyeségnek tartják, felesleges dolognak. És mennyi mindent megtesznek azért, hogy mások se legyenek boldogok.
Nos, mindenesetre érdemes elolvasni, és elgondolkodni, hogy Wodehouse örök, mert amiről ír, az kicsit (számomra és nekem) társadalomkritika. Azt érteti meg, hogy a világ változik, de az ember örök. A döntések sokszor ugyanazok. Pedig lehetne jobb!