Amikor hazajöttünk Bózsváról, ahonnan nem nagyon akartunk, mert olyan jól éreztük magunkat ott, amolyan Kánaán-érzés, hogy szívesen vagy ott, mert pihensz, lazítasz, előadásokat hallgatsz, beszélgetsz fontos dolgokról - jelen esetben Istenről, a Házasságról, a házassági kapcsolatodról, küzdelmekről, életekről, helyzetekről... - kötődnek új barátságok, új élmények...
És ez nagyon jó. Ráadásul még főzni sem kellett :), ami nem semmi!!!
Úgy alakult, hogy Férj éppen akkor lett 40 éves, amikor vége lett a tábornak. Én persze, nem bújtam ki a bőrömből, és igyekeztem valami apró meglepetést szervezni, okozni neki. Ismer engem Férj, jól tudta, hogy valamiben "mesterkedem", de azért a meglepetést nem tudta...
Úgy gondoltam, hogy már vasárnap nem lesz ott senki, így szombat délben megkértem a barátaimat, akik remek hanggal rendelkeznek, és amolyan kis kórus volt a táborban, hogy lepjék már meg az én Drágaságomat.
Először nem is értette, hogy miért elé áll néhány ember, de aztán hamar rájött, hogy ez neki fog szólni. És énekeltek, felköszöntötték, én pedig készítettem neki egy kis füzetet - ott a táborban, amolyan amit meg lehetett oldani csendben és titokban - 40 lapot összefűztem, a fedlap pedig aranypapírból készítettem -, és ráírtam, hogy
40 OK, AMIÉRT SZERETLEK! És a kis füzet minden lapjára egy-egy mondatban ráírtam, hogy miért szeretem őt.
Jó, a tábori körülmények miatt nem annyira lehetett eltitkolni, hogy készülök valamire, de egy hős volt, és nem kérdezősködött. Tudta... Ezt is :)
De volt egy dolog, amit nem tudott.
A táborban megkértem egy kedves ismerősömet, aki a kenyeret és mindenféle finomságot sütött ott, hogy lepjük meg az én kedves kis Férjecskémet, és ha lesz ideje a sok kenyérsütés mellett, egy pizzát, amolyan pizzatortát süssön neki.
Vasárnap reggel (éppen a napján) aztán a meglepetés igazivá vált.
A képen Férj és az ő tortája...
Tábori hangulat, noha a végéhez közeledtünk, azért erre volt időnk...
Ez volt csak az igazi meglepetés neki!
Mert erre nem számított!
