Mindig az első lépés a legnehezebb. Mindenben.
Megfogalmazni vagy kimondani valamit.
Bocsánatot kérni vagy megbocsátani.
Változni vagy változtatni.
Elengedni vagy magunkhoz ölelni.
Dönteni arról, hogy valaki a barátod vagy a szerelmed legyen.
Mindig az első lépés a legnehezebb.
Talán mert nem szeretünk változni és változtatni. Ha már valamit megszoktunk, akkor az általában úgy is marad, hiszen minden változás fájdalmas dolog. És mindig – hangsúlyozom, mindig – konfliktussal jár. Éppen ezért az ember szeret a kis biztonsági zónáján belül maradni, ahol a jól ismert szokásokkal le lehet élni egy életet.
A biztonsági zónánkból kilépni a legnehezebb dolog ezen a világon. Megtenni az első lépést. Otthagyni a biztosat - még ha rossz is - valami bizonytalanért. Talán ennél csak az a nehezebb, amikor azt az első lépést nem azért kell megtenni, mert rossz helyen vagy, hanem azért, mert valaki még ennél is jobbat tervezett neked.
Könnyen hozzászokunk ahhoz, hogy megbántunk és megbántanak, vagy megalázunk és megaláznak, hogy kihasználunk és kihasználnak. Tényleg sok mindent képesek vagyunk megszokni. Fájdalmat, megaláztatást, közönyt, kitaszítottságot. Még sincs erőnk megtenni az első lépést, mert félünk az ismeretlentől. Szépen lassan fogyunk el. A türelmünk, az erőnk, az időnk, a szeretetünk. Így lesz belőlünk a mai modern ember, távol mindentől és mindenkitől.
Bocsánatot kérni vagy megbocsátani.
Változni vagy változtatni.
Elengedni vagy magunkhoz ölelni.
Dönteni arról, hogy valaki a barátod vagy a szerelmed legyen.
Mindig az első lépés a legnehezebb.
Talán mert nem szeretünk változni és változtatni. Ha már valamit megszoktunk, akkor az általában úgy is marad, hiszen minden változás fájdalmas dolog. És mindig – hangsúlyozom, mindig – konfliktussal jár. Éppen ezért az ember szeret a kis biztonsági zónáján belül maradni, ahol a jól ismert szokásokkal le lehet élni egy életet.
A biztonsági zónánkból kilépni a legnehezebb dolog ezen a világon. Megtenni az első lépést. Otthagyni a biztosat - még ha rossz is - valami bizonytalanért. Talán ennél csak az a nehezebb, amikor azt az első lépést nem azért kell megtenni, mert rossz helyen vagy, hanem azért, mert valaki még ennél is jobbat tervezett neked.
Könnyen hozzászokunk ahhoz, hogy megbántunk és megbántanak, vagy megalázunk és megaláznak, hogy kihasználunk és kihasználnak. Tényleg sok mindent képesek vagyunk megszokni. Fájdalmat, megaláztatást, közönyt, kitaszítottságot. Még sincs erőnk megtenni az első lépést, mert félünk az ismeretlentől. Szépen lassan fogyunk el. A türelmünk, az erőnk, az időnk, a szeretetünk. Így lesz belőlünk a mai modern ember, távol mindentől és mindenkitől.
Furcsa, de a megoldás mindig is a közeledben volt. Mondhatnám, a lehető legközelebb volt hozzád. Valaki megtette feléd az első lépést. Belépett a biztonsági zónádba, az életedbe, a bajaidba. Átvállalta terhedet, a félelmeidet, elfogadja múltadat. Melléd áll, mert segíteni akar, hogy megtedd az első lépést. Vele együtt elindulhatsz egy kalandos utazásra, ahol soha nem tapasztalt módon élhetsz: szerethetsz, elfogadhatsz és megbocsáthatsz mindenkinek. Isten szól, mert szeret, mert elfogad, mert haza vár.
Indulj! Tedd meg az első lépést!
Indulj! Tedd meg az első lépést!
