Újra itthon. Nagyon izgalmas napokban volt részünk.
A legizgalmasabb a vonatozás volt. Nem igazán voltunk még hosszabb úton Zsófival vonattal. Autóval rendszeresen, hiszen mindig megyünk valahova - mi ilyen "menős" család vagyunk :)
De mivel a nagy Őnek nincs elég szabadsága, úgy döntöttünk, megpróbáljuk. Hihetetlen kaland volt! Zsófi nagyon élvezte. Nem fáradt el, nem hisztizett, nem elégedetlenkedett, hanem minden percét élvezte. A vonaton ismerkedett, beszélgetett - a maga módján persze - és sajnos nem aludt egy percet sem. Az újdonság erejével hatott rá a helyzet, ezért csak én fáradtam el. Nála mindig ki kell találni valami játékot, mert nagyon sok energiája van, és nagyon szeret új dolgokat felfedezni.
Nem ez volt a rossz.
A rossz a vonatozás ténylegessége volt. Már az a vonat, amivel el szerettünk volna jutni a Keletibe, 20 percet késett, ami azt jelentette, hogy nem értük el a csatlakozásunkat, hanem várnunk kellett másfél órát. Nos, ez elég izgalmas helyzet. Egy 1,5 éves gyerekkel 1,5 óra várakozás. Persze megoldottuk, mert galambokra vadásztunk, számoltuk a néniket és a bácsikat, repülőztünk, játszottunk... De a kedvencem az volt, amikor kimentünk enni a pályaudvar elé. Mert hát enni kell. Nagyon vicces helyzet volt.
Meg is örökítettem az utókor számára a "csövezés" örömeit. Íme:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése