2009. augusztus 30., vasárnap

A házasságról Pál apostollal

Mostanában sokat gondolkodom a házasságról. Nagyon szeretek házas lenni és nagyon jó dolognak is tartom. Főleg azért, mert a nagy Ővel oszthatom meg mindennapjaimat, életem perceit. Jó dolog a házasság és az élet nagyon fontos része. Az a meggyőződésem, hogy sokkal többet ad, mint az ember gondolná vagy várná. Én nem hiszek abban, hogy 1 vagy 7 vagy 10 év megválasztja. Abban hiszek, hogy mindez rajtunk áll. Hogyan állunk mi a házassághoz, a házastársunkhoz. Őszinték vagyunk-e a kezdetektől, vagy az elején csak a szép oldalunkat mutatjuk meg, aztán lassan kiderülnek a dolgok???

Gondolkodtam ezen - persze bibliai alapokra helyezve ezt, mert nem tudom és nem is szeretném máshogy látni vagy máshogy gondolkodni róla. Egész életemet meghatározta ez a szemlélet. "Isten adja a segítőtársat." (De erről majd később.) Most Pál apostol gondolatai fogalmazódtak meg előttem tisztán, átláthatóan.

Pál leveleiben több helyen találunk a házasságra vonatkozó tanítást. Ez számomra azt bizonyítja, hogy ő is fontos kérdésként kezelte ezt a témát, még akkor is, ha ő maga nem volt házas. Úgy értettem meg az igéből, hogy ő mindig konkrét válaszokat adott bármilyen felmerülő kérdésre. Nem bagatellizálta el, nem beszélt mellé, nem tette meg, hogy nem beszélt róla. Az ő korában is nagy kérdés volt ez, és ez maradt évszázadok, sőt évezredek óta. Mert a szerelem és a házasság örök nagy kérdés. Vagyis a szerelmet mindenki éli, a házasságot meg kevesen vállalják.

Azt értettem meg, hogy Pálnál a házasság - ahogy persze Istennél is, hiszen az ő apostola volt - egy felbonthatatlan, életre szóló szövetség. Péter apostol levelében van egy csodálatos kifejezés, amely kifejezi az igazi kapcsolatot: 
"örököstárssá" (I.Pt. 3,7) lesz. Én ebben a kifejezésben az "egyetlen" fogalmát értettem meg. Társsá és örököstárssá válás egyfajta odaadó szeretetet jelent, amely nem érzésekre és körülményekre épül elsősorban.

Szeretek házas lenni. Életem legboldogabb időszaka volt az, amikor megismertem a nagy Őt, akiről soha nem gondoltam volna, hogy Ő lesz. Mert az ember az, aki elméleteket gyárt, aki ebbe a kérdésbe is be szeretne segíteni a jó Istennek, aki tanácsokat akar neki adni. Pedig, ha valaki, hát Ő (Isten) tudja, hogy mi a legjobb nekem. Én nem tudom. Házastárs kérdésében is így van ez. Saját tapasztalatból mondom. És ezért is mondom, hogy hiszek a házasság örökkévalóságában. Persze azt is gondolom, hogy ez nem úgy megy, hogy mindig minden tökéletes, hiszen vannak gondok, nehézségek, küzdelmek, de vannak örömök és vidám dolgok is. És néha küzdelmes. Kell is, hogy legyen, mert meggyőződésem, hogy ez alakítja a jellemet, formálja a természetemet. Feladni nagyon egyszerű és könnyű. Nem megy, ne erőltessük!De én örököstársa szeretnék lenni a férjemnek. Nem tökéletes, mert emberből van, de ezért szeretem, mert emberből van. És mert érdemes küzdeni egymásért, a másikért, hogy jobb legyen, hogy formálódjon a jelleme. Nem(csak) magam miatt, hanem elsősorban önmaga miatt.
Nagyon boldog ember vagy, ha van valaki melletted, akivel beszélhetsz, akihez odabújhatsz, akit megsimogathatsz, aki rád mosolyog... Persze vannak néha rossz napjaink is. Nálam is előfordult már, hogy kicsit ingerlékenyebb voltam, máshogy szóltam, kicsit megbántottnak éreztem magam, DE SOHA NEM FEKSZEM LE ÚGY, HOGY HARAGUDJAK RÁ! Nem tehetem meg. Nem feküdhetek le haraggal!

Tudom, hogy eredetileg Pál gondolatait osztanám meg, és folytatom is, csak ezeket fontosnak éreztem elmondani, megosztani. Szükségünk van a társunkra, akivel együtt tudunk lélegezni!

Nos... biztosan sokan ismeritek görög nyelvben a szeretet szintjeit. Az első szint az EROSZ. Ez a fajta szeretet teljese érzelmi és testi síkon mozog, vagyis a hangsúly az egyik fél vágyainak kielégítésén van. Ez a KÍVÁNSÁG SZERETET. Ez a szeretet önző szeretet, mert saját magát helyezi középpontba. Sajnos azt kell mondani, hogy napjainkban leginkább ez jellemző. És a házasságokra is. Az erre épülő házasságok többsége válással végződik. (Nem mondom, hogy nem jó a testi szerelem, semmiképpen sem szeretnék álszent lenni. Sőt! Nagyon jó dolog és a házasság nagyon fontos része. De a helyén és az idején.) Mindig is maradi elveket vallottam e tekintetben. Így neveltek, amiért nagyon hálás vagyok anyukámnak. :))

A következő ilyen szint a FILIO. Ez két ember közötti kölcsönös kapcsolat, leginkább testvéri szeretetet jelent. A másik egész személyét szeretjük. Ez az ún. "Szeretlek, mert te is szeretsz engem" - kapcsolat. Sok barátságból született ilyenfajta házasság, és meggyőződésem, hogy egy jó házasság igazi alapja a barátság. Barátnak kell lennie a házastársaknak. Nem szabad rögtön és azonnal rózsaszínben látni a másikat, mert - talán nem meglepő - , de nem létezik tökéletes, csak egy tökéletesnek látszó valaki apróbb-kisebb-nagyobb hibákkal. És az nem baj, ha valakinek vannak hibái, ettől emberi! És nem baj, hogy valaki emberi.

De a szeretet legtökéletesebb formája - ugye tudjátok - az AGAPÉ, az a szeretet, amit a Biblia képvisel. Ez a szeretet teljesen önfeláldozó. Isten ezzel a szeretettel szerette a Fiát és ezzel szereti az embert is. Ez az a szeretet, amelyik vállalja a felelősséget, és nem változik, nem hullámzik az érzésekkel együtt. ELKÖTELEZETT SZERETET ez.
Számomra ezt a legcsodálatosabban a SZERETET HIMNUSZA fogalmazza meg:
  • szeretet türelmesmegtanít elviselni a közös gondokat és nehézségeket.
  • A szeretet nem háborodik felnem keseredik meg, nem neheztel a hosszan tartó bosszantás vagy sértés miatt, nem reagál a bántásokra haraggal. 
  • A szeretet mindent hisz: a házastársunkról a legjobbat akarja hinni, és feltételezi, hogy indítékai és szándékai jók.
  • A szeretet mindent elfedez: olyan hatalma van, amely lehetővé teszi, hogy minden próbát örömteli szívvel viseljen. 
A képet itt találtam: fenysugar.freeblog.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése