A muzsika hangja

Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki szeretem ezt a filmet.
Karácsonykor adták, akkor voltunk otthon anyukáméknál, és ott láttuk. Nagyon érdekes és elgondolkodtató film, sok tekintetben. Nemcsak a zenéje miatt, és a kedves Julie Andrews miatt, hanem a történet miatt is.

Gyermeknevelésről szól. Gyermekekről. Sok gyerekről.
A film tartalma röviden, ha esetleg valaki nem ismerné:

Maria (Julie Andrews), a fiatal és életvidám lány apácának készül. De hamar rádöbben arra, hogy az apáca élet nem neki való, ezért elszegődik a szigorú Von Trapp (Christopher Plummer) százados gyermekei mellé nevelőnőnek. A lány megdöbben azon, mennyire túlfegyelmezettek a gyerekek, ezért úgy dönt, hogy a mogorva Von Trapp szigorú rendszabályait felrúgva, megtanítja a gyerekeknek, hogyan örülhetnek az életnek. Hamarosan egy igazi énekkar vidám hangja visszhangzik a házban a százados legnagyobb megrökönyödésére.

Nagyon elgondolkodtató számomra az a rész, amikor a legvégén menekülnek, és a kolostoron át mennek el. Csendben, fegyelmezetten, hang nélkül. Egyik ismerősöm, akinek 4 gyereke van, mondta, hogy valószínű, hogy az ő gyerekei nem tudnának ilyen csendben lenni, és valószínűleg lebuktak volna. :)

De nem ez volt az igazi ok, ami miatt ezeket leírom.
Még mindig küzdünk az esti alvással. Egyszerűen rettenetes. Nap közben simán és könnyen elalszik Zsófi és jót alszik. De amikor eljön az esti alvás ideje, mintha kicserélték volna. Mintha valami pszichés tudata lenne annak, hogy ez most nem 2 óra lesz, hanem több. Rettenetesen küzd, nyűgös, mindig minden eszébe jut. Ilyenkor mindig nagyon éhes, nagyon labdázni akar vagy nagyon apához menni. Csak aludni ne kelljen.
Azt mondta valaki, hogy ez azért van, mert jön a kistesó és ez már benne van a tudatában, és hogy sokat kell vele olvasni, meg odabújni hozzá, és ettől megváltozik. Ez eddig is így volt. Mindig odabújtam mellé, és Jézusról beszélgettünk. Ha mesekönyv kerül a keze közelébe, akkor megint reménytelen az elalvás, mert akkor még a sötétben is "én olvasok".
Minden egyes lefekvés egy kemény menetes meccs.
Pár napja azonban kitaláltam valami mást. És itt jön a film, amiért egyik éjszaka eszembe jutott.

Sohasem voltam zeneileg képzett. Se jó hangom nincs, - sohasem volt. Nem volt zenei képzésem, noha általános iskolában jártam énekkarra, de ennyi volt. Anyukám sem énekelt nekem soha, mert neki sincs jó hangja. Helyette mindig olvastunk, mert irodalmilag volt jobban képben. De a zene kimaradt az életemből. Ő ugyan azt szerette volna, ha zenei osztályba megyek, de én azt kértem, hogy inkább a másik osztályba, mert az óvodáskori barátnőm is oda megy. Így maradt ki a zene.

Aztán, amikor iskolába kerültem, és ott dolgoztam 12 éven át, előfordult, hogy be kellett mennem ének órákra. Soha még olyan kínszenvedést nem éltem át. Még a kevésbé kedvelt matek órákat is jobban bírtam és viseltem. Mit tudnék én adni a gyereknek, amikor nem hallom, hogy mit énekelnek, és hol hibás. Amikor nem tudom, hogy az ott miért C és miért nem Cisz. Szóval, a helyzet reménytelennek látszott. Akkor aztán elhatároztam, hogy kezdek valamit magammal. Mindenhez mindenki nem érthet, de megkértem egy kolléganőmet, hogy legalább a furulyának írja le a lefogástáblázatát. Így 2 # és 1 b előjegyzéssel eljátszok dalokat. Nagyon büszke is voltam magamra és vagyok is. Ezt persze nem fejlesztettem tovább, mert úgy gondoltam, hogy nem lesz rá szükségem.
Tévedtem.
Amikor Zsófi megszületett, gondoltam, veszteni valóm nincs, mégiscsak az én gyerekem, engem elvisel. Úgyhogy énekelni kezdtem neki. Aztán hallgattunk gyerekdalokat, előkerültek könyvek, amelyekben kották voltak, és előkerült a furulya is. Azóta játszani kell neki, de már ő maga kéri a furulyát és elég ügyesen fújja.

Az elalvásnál aztán arra gondoltam, hogy egy próbát megér. Énekeltem neki. Odafeküdtem mellé, és előszedtem a Jézusról szóló kedves énekeket, amik még régen megragadtak bennem és amiket ifjú koromban szerettem és megtanultam :) Úgyhogy most anya énekel, Zsófi meg hallgatja. Elég érdekes, mert még egyetlen ember van, aki bírja ha éneklek, a nagy Ő. Szóval, két hős az életemben. :)
Alapvetően szeretek énekelni, csak tömeg legyen körülöttem, hogy ne hallatsszon ki belőle. De azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a zene részese legyen egy gyermek életének. Mármint az értelmes és szép és értékes zene. Úgy hogy maradok az éneklésnél. Még akkor is, ha néha azt mondja Zsófi, hogy "Anya, most ne!"

A kedvenc énekem szövege. Valahol megvan a kottája is, ha meglesz, belerakom.

Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád,

Aki Jézussal járt, s benne hitt,

Ragyogó koronát, fehér égi ruhát,

Hárfa húrjait pengethetik.

Igen, ott minden kész, igen ott minden kész,

Minden győztesnek jár örök rész.

Boldog véghetetlen öröm vár odafenn,

Jézusért én is elnyerhetem.

Vígan lépkedünk színarany utcákon át,

Halljuk angyalok dicséretét,

Szemünk láthatja Jézus szent ábrázatát,

Aki vért ontott bűneinkért. Igen, ott...

Élet forrása kínálja élő vizét,

Tiszta hűs vizét bőségesen.

Fényt az Úr maga áraszt és hint szerteszét,

Halál nem lesz ott, éjszaka sem. Igen...

Minden gyötrelmet, bánatot elfeledünk,

Ha Ő bennünket keblére von,

Jézus szívére hajthatjuk fáradt fejünk,

Nála béke vár és nyugalom.