Alvásunk

Valami hatalmas csoda folytán megoldódni látszik az alvásproblémánk. Persze, nem vonok le még elhamarkodott következtetéseket, de most nagy öröm van nálunk. 

Szokássá vált nálunk a jutalmazás. Én nagyon fontosnak érzem és tartom, hogy ösztönözzük a gyermekünket, lelkesítsük, bátorítsuk, erősítsük, hogy jó irányba halad, jó úton van. Hajlamosak vagyunk kritikusan fellépni. Én magam is rajtakaptam magam az utóbbi időben, hogy gyakran hajtottam azt: "nem szabad"; "ne tedd"; "ne menj oda" stb. Sok-sok nem. (Csoda, ha ezt a szót tanulják meg elsőként?)

Hónapokkal ezelőtt, amikor elkezdtük ez az egész mindent azt találtam ki, hogy jutalmazni fogok. Tábori gyermektanításon és az iskolai oktatásban is bevált, sőt a szombatiskolákon is a gyerekeknél. Nagyon szeretnek kapni valamit. És szerintem ez így jó. Persze figyelnünk kell arra, hogy ne azért csinálják és tegyék meg, mert kapnak valamit. Zsófi ezt tudja. 

 Remélem, hogy látszanak a napocskák...

Szóval, hónapokkal ezelőtt elkezdtük bevezetni, hogy a szép és hiszti nélküli alvásért napocskát rajzolunk. Aztán azzal folytatódott, - amikor már úgy tűnt, hogy az alvás rendben lesz :) - hogy napocskát és holdacskát rajzoltunk a reggeli és esti pisilésért a vécébe vagy bilibe. Nagyon lelkesítő volt. Aztán minden ilyen alkalom, ami nem a pelenkába ment egy katicabogár rajzot hozott ajándékba. Zsófi nagyon lelkes volt és nagyon örült a különféle "ajándékoknak". Mindig felállt a székre és végignézte ahogy apa vagy anya odarajzolja az aktuális műalkotást :) Nagyon élvezte. Azt kell mondanom, hogy gyakorlatilag 2 hét alatt szobatiszta lett. Persze azért ebben benne volt a nyár is, hogy lehetett kint lenni és bugyiban szaladgálni. De hamar leszokott, és nagyon örült neki. Ma már ott tartunk, - egy hónap után - hogy egyedül megy bilizni, megtörli magát, beleönti a bili tartalmát a vécébe, kezet mos, felöltözik. Nagyon büszke vagyok rá :) 

Aztán az alvási problémánk visszajött. Erről írtam nektek és segítséget is kértem. Olvastam mindent és mindenfélét és tényleg sok jó ötletet találtam, kaptam, és sokat ki is próbáltam, de nem vált be egy se, vagy nagyon nehezen. 

Aludni nem szeret, de ölelgetni nagyon szereti Nimródot

Zsófi egy örökmozgó gyerek. Nincs egy percre sem megállás, mindig megy valahova, mindig valami fontosat kell intéznie és közben beszél és énekel. Volt olyan éjszakánk, hogy 9-fél 11-ig az "A part alatt és a Cickom, cickom..." című mű ment. Ez így elég fárasztó volt. Nekünk, neki nem. Aludni meg persze semmi. Tehát, az a tanács, hogy énekeljünk neki, így nem jött be. Mert sokszor énekeltem én neki, ismeri és szereti is őket, de ő tovább és jobban bírja szusszal, mint én. 

Aztán olvastunk. Mindenféle könyvet. Elalvás előtt bibliai könyvet vittem be, hogy megismerje a jó Istent, és tényleg nagyon érdekelte, meg tetszett neki. Oly annyira, hogy nem lehetett letenni. Onnantól kezdve semmilyen könyvet sem. "Olvasok." - mondta, és ezt megtette sötétben is.

Odabújtam hozzá, simogattam, mert én is fontosnak érzem, hogy érezze azt, hogy ott van az anyukája vele, hogy nincs egyedül elalvásnál. És ő is szereti ezt, de amikor 2 óra múlva még mindig a hajadat csavargatja és közben beszél, nos... ez sem a helyes megoldás. 

Elhihetitek, mindent bevetettem. 

Aztán kiborultam. Mert tehetetlennek éreztem magam. Pedig minden este együtt imádkozunk azért, hogy - Zsófi szokta mondani: "gyorsan elaludjak". Ő is kéri és kéri azt is, hogy szófogadó legyen, de ez nem ment, mert nem volt álmos. Pár hete, amikor azt mondtam neki: "Most már alvás!'- mert szigorúan kezdtem kezelni a helyzetet, aki nem ért velem egyet, se húzza össze a szemöldökét rám, de higgye el, hogy ez volt a legutolsó megoldás - "De nem vagyok álmos, nem tudok aludni" megértettem őt és megsajnáltam. Ránk, felnőttekre sem lehet erőltetni valamit, ha nem megy. Nem?  

Volt olyan éjszakánk, amikor teljesen, a semmiért úgy kiborult, hogy apukának kellett megmosni az arcát hideg vízzel, hogy lenyugodjon. Ekkor ért kiborulásom a csúcspontjára. Mert aztán az alvással nem volt baj. Elaludt, és reggelig aludt. De maga az elalvás, mint műsor...

Sokat fohászkodtam Istenhez ez alatt az idő alatt, kértem, hogy adjon ötletet, mit tegyek, meg kértem, hogy segítsen, mert már tehetetlennek érzem magam, se ötletem, se energiám, se türelmem. Éreztem, hogy ideges leszek, pedig nem jellemző rám az idegesség. Nem borulok ki könnyen és nem szoktam ideges lenni a gyerekemre, mert kiborít egy pohár vizet vagy sárosan jelenik meg a kertből. Mert ezek nem problémák számomra. 

Aztán jött egy ötlet, ami szintén a naptárral és a jutalmazással kapcsolatos és a ráadás. Beszélgettünk nagy Ővel, hogy mi legyen, és oda jutottunk, hogy megpróbáljuk azt, hogy elhagyjuk a déli alvást. Mert hát ugye elalszik 1-2-kor, (ezzel az alvással nem volt gond, 10-15 perc alatt elaludt délután), de este teljes csőd és káosz. Kicsit nehezebb lesz, gondoltuk, de megpróbáljuk. 

Hála Istennek Zsófi mindig talál elfoglaltságot magának.Nagyon szeret színezni, rajzolni, építeni, remek fantáziája van, különböző szituációkat kitalál és játszik. Szeret az udvaron lenni és a kertben. Nem egy unatkozós fajta. Nem kell helyette gondolkodni, hogy mit csináljon, mivel foglalja el magát. Néha, amikor már kicsit túlpörög és azt látom, hogy többet ugrál a kelleténél, akkor megnézhet egy mesét (Micimackó fan-club van most egy ideje), és ilyenkor pihen, mert csendben van.

Mivel nagyon szereti a cicákat, -  így esti meséim főszereplője Cirmi cica, aki különféle kalandokba keveredik. Cirmi cica a szemléltető anyagom, ha mondhatom ezt. A történetek valamilyen jellemtulajdonságról szólnak, és aztán úgy irányítom a mesét, hogy Jézushoz terelje a gondolatait. Cirmi cica igazán keresztény cica :), aki nagyon szereti Jézust, és aki nagyon szófogadó cica. Ez nagyon tetszik Zsófinak és ő is szeretne Cirmi cicához hasonlítani. Tudja, hogy Jézus a szívébe szeretne költözni és ezt is kéri esténként.

Ügyes alvások :)

Pár nappal ezelőtt, amikor alvás előtt imádkoztunk, elmondta a maga kis imáját: "Jézus, köszönöm, hogy szeretsz, vigyázol rám. Legyek szófogadó." Közösen kértük ezt. Mondtam, hogy menjen fel az ágyra, és mondta, hogy nem fejeztük még be, mert nem kértük, hogy "gyorsan elaludjon". Nagyon boldog volt a szívem, mert olyan aranyosak ilyenkor. Tényleg nem véletlenül mondta Jézus,any hogy "ilyeneké a mennyek országa".

Így a naptárba most mindenféle matrica kerül. Nemcsak cicák, de a nagyon ügyes alvásnál, amikor nincs semmilyen hiszti és dünnyögés, akkor cicát ragaszthat. Már nem mi rajzoljuk, hanem ő ragaszthatja fel, és nagyon élvezi.

És mivel nem alszik délután, este fél 9- 9 körül MINDIG elalszik, hiszen elfárad. És reggel 7-negyed 8-ig alszik. 

Most ez az élményünk, és gondoltam, megosztom Veletek, hogy velünk örüljetek! Reméljük, hosszú távon. 

Így alszik éjszaka - ezt hívjuk "büdös bogár" alvásnak