Kert, mint jó hely

 Kilátás a hegyünkről- nagyon szeretek ide feljönni már csak a látvány miatt is.

Szeretem, hogy van kertünk. Jó dolog ez. 

Sokáig nem igazán örültem neki, mert otthon (amikor még a szüleimmel éltem gyermekként) csinálni kellett benne ezt-azt, és akkor sokkal fontosabbnak éreztem, hogy mindenféle fontos dolgot csináljak. Inkább olvastam, írogattam, tévéztem stb. És igazán rosszul voltam, ha ki kellett menni a kertbe. Persze amit apukám megtermelt, annak mindig örültem. Nagyon szerettem felülni a cseresznyefa tetejére és enni a finom, ropogós cseresznyét. Vagy bevetettem magam a borsó közé és a friss, zsenge borsót ott eszegettem. Igazán örültem a szőlőnek, amit nagyon szeretek, és annak, hogy szinte minden megtermett a kertünkben.

Apukám nagyon precíz ember és azok közé a kertészkedők közé tartozik, akinek a kertjében nincs egy darab gaz sem. Szó szerint hadat üzen a gazoknak.

Amikor összeházasodtunk a nagy Ővel, ez volt a terv, hogy kertes házat szeretnénk. Én előtte egy kis panelben éltem, és nem voltak céljaim és terveim, hogy kertet műveljek, mert nem láttam értelmét. Anyukáméknál minden megtermett, és ami hiányzott, megvettem. Annyi mindent csináltam akkor a munka mellett, hogy alig voltam otthon. De a család más. Azt mondták, hogy nincs értelme nekünk venni, hiszen nem értünk a kertészkedéshez, meg egyébként is... Én valóban nem, de a nagy Őm elég ügyes ebben is. :)

A Jókedvű Földbirtokos

Ezért sem volt kérdéses, hogy ilyet keresünk. Meg aztán Ti is tudjátok, hogy mennyire másabb az, amikor az ember azt eszi, amit megtermel magának. Másképp néz az ételre is. Aztán pedig a munka is nemesít, mint tudjuk. Hiszen Ádámnak és Évának is Isten azért adta a kertet, hogy művelje és ápolja azt. Igenis fontos, hogy megtanulja az ember művelni a kertet. Én sajnálom, hogy ez kimaradt, de most tanulom. Bár az utóbbi 2 évben igen keveset vettem tevékenyen részt a kerti munkában, mert vagy terhes voltam, vagy kisbaba volt, és aztán megint kezdődött minden elölről. Mert hát nekünk nem ám egy kis hobbikertünk van, hanem ahogy szoktam mondani: 3 kis hegyünk. A Vérteshez közel élünk, és ott vannak ám dombok, amit művelni kell.

A gyerekek miatt is fontosnak tartjuk ezt. Zsófi nagyon szeret a kertben lenni. Ma reggel is, felkeltünk, még semmi reggeli. Első kérdése: "Apa hol van?" - lévén nagyon apás, és apa nélkül nem élet az élet. Mondtam, hogy a kertben. Erre mire észbe kaptam, vette a gumicsizmáját és már el is indult a kertbe. Egyedül. Remekül közlekedik a "hegyeink" és a házunk között. Pár napja jön be, teljesen jókedvűen, és azt mondta nekem: "Málnáztam." 

Megmondom őszintén, az elején kicsit aggódtam, de már nem. Olyan rutinosan mozog a kertben, jól ismeri  mi hol van, hiszen nagyon sokat felmegy az apjával, és ott részt vesz a munkában. Persze néha nehezebb a munka, mert fél szemmel figyelni kell rá, pillanatok alatt eltűnik. Nagyon szereti a szomszéd bácsi tyúkjait, akiket mindig meg kell látogatni.

Az idei borsótermés - Zsófia munkában