Már
évekkel ezelőtt feltettem az életemet, célomat, terveimet arra, hogy a
házassággal szeretnék foglalkozni. Rengeteg rossz példa van az
életemben. EZ az, ami el szokta kedvetleníteni az embereket és emiatt
nem vállalják be, hiszen nem működik. Láthatjuk.
Ha
megnézem a családomat, akkor én is ezt mondhatom. Anyukám elvált,
nevelőapukám elvált, mind a két bátyám elvált (bár a kisebbik a volt
feleségével él), a sógoromnak sem volt jó a kapcsolata, ők is
szétmentek, az anyósom elvált. Ahova csak nézek, mindenhol válás.
Persze, ez elveszi az emberek kedvét a házasságtól. De csak azért, mert
így látják. Mert csak azt látják.
Az
emberek szívesen mennek esküvőkre és lakodalmakra, mondjuk egy jót enni
vagy jót inni, és buta és pikírt megjegyzéseket tesznek a fiatal párnak
(amitől mindig kiakadok), vagy sablonos, unalmas szöveget engednek el a
Sok boldogsággal kapcsolatban. Persze, tudom, ez a kötelező, de én nem
tudom ezeket a kötelező dolgokat bevállalni. Mármint úgy értem, hogy
semmit sem azért mondok vagy teszek, mert kötelező, vagy kell. Emiatt
volt is néhány problémám, pedig nem megyek a tömeg vagy a szokások
ellen, csak elmondom, hogy mit gondolok.
A
házasság nekem fontos. A házasság Istennek fontosabb. Éppen ezért jó ez
a film. Persze, elég amerikai. Ott lehet hivatkozni Istenre, hiszen ez
alaptermészet nálunk, hogy ott mindenki vallásos. Hogy hívő lenne, abban
kételkedem és meg vagyok győződve arról, hogy ők nem kiválasztott nép,
aminek tartják magukat, csak mert Isten neve rá van írva a pénzükre, meg
a Bibliára esküsznek.
Éppen
ezért lehet benne néhány számunkra furcsa rész, hogy pl. ilyen hamar
megtér egy ember, mint Caleb, de miért ne? Lehetetlen-e Istennek valami?
20 nap? Saulnak nem kellett csak 3. Manassénak meg 38 év! Ki dönti el,
hogy mennyi ideje van? Csak és kizárólag Isten.
De
mi lehetünk azok, akik akarjuk, hogy változzanak a dolgok körülöttünk.
Éppen ezért jó a film. Mert a küzdelemről szól, arról, hogy én akarok-e
tenni valamit a házasságomért. De ezt minden másra értem.
Nagyon
tetszett az a rész, amikor Caleb kidobta a számítógépét, mert
megértette, hogy függőséget okozott neki. Elgondolkodtam, hogy mi, akik
itt ülünk és írunk, olvasunk, használjuk, mi hogy vagyunk ezzel? Nem
kell ehhez olyan oldalakat nézni, elég ha csak az időnket vesszük el
egymástól, amikor beszélgethetnénk a férjünkkel, vagy játszhatnánk a
gyerekeinkkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése