Szervezett család

Mostanában sokat gondolkodom a gyermeknevelés helyességéről, hogy mit és hogyan tegyen az embernek leánya... Mert néha eléggé elbizonytalanodom. Hogy milyen példát is mutatok a gyerekeimnek. Hogy minden, amit teszek, csinálok, ahogy reagálok, viselkedem az rányomja pecsétjét az értelmükre. Egy időben azt vettem észre, hogy nagyon türelmetlen voltam, és nagyon rosszul reagáltam le dolgokat. (Erről írtam már.) De hiszek abban is, hogy mindenből van kiút, lehet változni, sőt KELL változni! 

ÉG

FÖLD

Sokan sokszor azt mondják és mondták nekem, hogy túl szigorú vagyok a gyerekeimhez. Aztán valaki meg azt mondta, hogy Nimróddal engedékenyebb vagyok. Megint más valaki azt mondja, ó, Zsófi ilyenkor már sokkal több mindent tudott... Ilyenkor persze kedvesen mosolygok, mert már nagyon unom, hogy mindig mindenki mindent jobban tud, ami az én családomban, az én gyerekeimben megy végbe, történik a családdal. Az elején még próbáltam elmagyarázni, hogy két különböző típusú, természetű, nemű gyerekről van szó, akinek más a fontos, akinek más a szeretetnyelve. (Itt említeném meg újra a GYEREKEKRE HANGOLVA című könyvet.) Nem lehet két gyereket ugyanúgy nevelni. De még azonos neműeket. Persze mások mindig jobban értenek más gyermekének a neveléséhez. Néha én is így vagyok a máséval. :)

 Ugyanakkor én hiszek a szigorúságban. Határral és mértékkel. A családom bizonyos tagjai azt mondják, hogy szigorú vagyok. Én azt mondom, nem eléggé. Vannak bizonyos dolgok, amiket szerintem meg kell tanulnia és amit tudnia kell egy gyermeknek. Eléggé nehéz harcok ezek, vagy harcok voltak, de muszáj. Még akkor is, ha azt vallom, hogy a gyerekeket azért kaptuk elsősorban, hogy a MI jellemünket fejlesszék elsősorban. 

Persze nehéz jól szigorúnak lenni. Hiszen látják milyen az arckifejezésünk, milyen a hanghordozásunk, megemeljük-e a hangunkat stb. És azt utánozzák is. Azt, ahogy viselkedünk. Ha az ember ingerlékeny, mogorva, indulatos és dühös, akkor nem mindig hiszik el a gyerekek, hogy nagyon szeretjük őket. Én mindig azt próbálom közölni vele (amit nagyon nehéz, ha néha felhúz bizonyos dolgaival), hogy őt nagyon szeretem. Azt nem szeretem, amit csinál. A hisztit, az engedetlenséget, azt, hogy nem hallja meg, amit kérek (pl. pakoljon el, vegye fel a cipőjét) stb.

Azt gondolom, hogy Istennek fontos, hogy egy család jól szervezett legyen. Az én családom sajnos nem ilyen. Tudom, hogy ez nagy részben rajtam múlik. Mégis egy anya az összetartó erő, a szervező szeretet. Sajnos én eléggé szétszórt és feledékeny vagyok. Csak egy példa: Kedves Szabina barátnőm, akinek nagyon szeretem a blogját olvasgatni, de most kicsit leállt és le is fog sajnos pénteken írt egy sms-t nekem, hogy megszületett második kisfia. Akkor, abban a pillanatban nagyon örültem neki, aztán teljesen törlődött minden. Vasárnap reggel - amikor Zsófia napot ünnepeltünk (amiről fotózni elfelejtettünk :)) eszembe jutott, hogy mintha írt volna nekem üzenetet. És ahogy kigondoltam ezt, már hívott is. Szóval, innen gratulálok neki, és nagyon örülök a második fiának!

Hogy milyen családot szeretnék? Képpel érzékeltetve:

 

Nem ilyet. Ez az a család, ami egy rémálom. Szerintem. Nagy Őm nagyon bírja ezt a sorozatot, én kevésbé. Sok aktualitást elmond, néhány dolgot átgondoltat, de alapvetően idegesítőek, unintelligensek, buták, és még sorolhatnám. De nem szeretném megbántani a Simpson rajongókat. Ez csak az én véleményem.

 

 Kicsit ilyet inkább, ha lehetne. Átgondoltat, szervezettet, tervkészítőt.

Én most ezzel küzdök, erre vágyom, ezt szeretném megvalósítani az életemben. Nem lesz könnyű. Azt gondolom, hogy a világnak jól szervezett családokra, és jól nevelt családokra lenne szüksége. Olyanokra, akik szeretik Istent, akik engedelmeskednek neki, aki elfogadja az ő útját, törvényét, aki nem lázad fel ellene, ha nehézség éri, ahol Krisztus napi vendég. Úgy szeretnék ilyen fegyelmezett, ilyen szervezett családot! 

Az van Isten igéjében, hogy "Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek." (1Sám 2:30.)" Erre vágyom.

Bárcsak...