A nagyok az úrvacsoráról és a páskáról tanultak. A kivonuláskor nem volt idő arra, hogy megkeljen a kenyér, ezért kovásztalan kenyeret készítettek.
Még a tésztát is magukkal vitték, és ezt meg tudták sütni a pusztában is.
Tudjátok, a Biblia beszél arról, hogy a kovász a bűn jelképe (is). Tudjátok, amikor a kenyérbe tesszük, akkor is megnő az állaga, és a mi életünkben is így működik a rossz dolog. Ezért, amikor úrvacsora van, azt mondja a Biblia, hogy kovásztalan kenyeret együnk, és erjedetlen szőlőlét, azaz mustot igyunk.
Az adventista egyházban a lábmosás és az úrvacsora alkotja az úrvacsorát. Krisztus rendelte el mindkettőt, elősegítve azt, hogy szoros lelki közösségbe jussunk vele.
A lábmosás szertartása
A megkívánt szokás az volt, hogy a páskabárány ünnepének megtartásához a kovásztalan kenyér hetének első napja előtt a zsidó családok eltávolítottak minden kovászt – bűnt – az otthonukból (2Móz 12:15, 19-20). Ennek megfelelően a hívőknek meg kell vallaniuk és bánniuk minden bűnt, beleértve a büszkeséget, versengést, féltékenységet, neheztelést, önzést; így válhat a lelkületük alkalmassá arra, hogy ilyen mély közösségre jussanak Krisztussal.
Ezért hozta létre Krisztus a lábmosás szertartását. Nemcsak példát mutatott, de ki is jelentette, hogy ők is ugyanezt cselekedjék, és áldását ígérte nekik. „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.” (Jn 13:17) Ez a szertartás, amely megelőzi az úrvacsorát, betölti azt a célt, hogy „próbálja meg azért az ember magát”, és hogy senki ne vegyen „méltatlanul” részt ebben a vacsorában (1Kor 11:27-29).
(részletesebben később)
Az úrvacsorának örömteli alkalomnak kell lennie, nem pedig a szomorúság idejének. Az úrvacsorát megelőző lábmosás lehetőséget nyújt az önvizsgálatra, bűnvallásra, megbékélésre és megbocsátásra. A hívők ezután azzal a biztos tudattal léphetnek különleges közösségbe Urukkal, hogy Jézus vére által megtisztultak. Örömmel járulnak asztalához; nem a kereszt árnyékában, hanem megmentő fényében állnak, készen arra, hogy Krisztus megváltó győzelmét ünnepeljék.
A bűntől való szabadulás emlékünnepe. Ahogy a páskabárány ünnepe emlékeztette Izraelt az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulásra, az úrvacsora a lelki Egyiptomból, a bűn rabszolgaságából való szabadulásra emlékeztet.
Az úrvacsora azt hirdeti, hogy Krisztus kereszthalála szabadulást, megbocsátást, örök életet szerzett a számunkra.
Én vagyok az életnek… kenyere” (Jn 6;35) - mondta Jézus magáról.
A Jézus által elfogyasztott húsvéti kenyér kovásztalan volt, a szőlő termése pedig erjedetlen. A kovászt (élesztőt) – amely erjedésével megkeleszti a kenyeret – a bűn jelképének tartották (1Kor 5:7-8), és ezért a kovász alkalmatlan volt „a hibátlan és szeplőtlen bárány” ábrázolására (1Pt 1:19). Csak kovásztalan vagy „erjedetlen” kenyér jelképezhette Krisztus bűntelen testét. Hasonlóképpen, csak a szőlő romlatlan gyümölcse – az erjedetlen bor – jelképezheti az üdvözítő megtisztító vérének tökéletességét.
5 evőkanál teljes őrlésű liszt, 5 evőkanál fehér liszt, víz.
1. A lisztet annyi vízzel gyúrtam össze, hogy ne ragacsos, hanem könnyen gyúrható tésztát kapjak.
2. Közepes hőfokon serpenyőben, egy kis olajat raktam fel.
3. Kis gombócokat téptem a tésztából, amiket tenyérnyi méretű lapos koronggá formáltam és a forró serpenyőbe tettem.
4. Pár perc alatt mindkét oldaluk ropogósra sült.
Ha nagyon ragaszkodó lenne a tészta (ami könnyen előfordul a formázás közben), egy kis lisztbe nyugodtan forgassuk bele, így biztosan nem ragad le sütés közben sem.
Próbáljátok ki, finom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése