Apa-anya szoros egysége

Az otthon iskolájában a férjnek és feleségnek szoros egységben kell dolgoznia. Nagyon gyöngédnek és óvatosnak kell lenniük beszédükben, nehogy ajtót nyissanak a kísértéseknek, melyeken keresztül Sátán győzelmet győzelem után arathat.
Legyenek kedvesek és előzékenyek egymással, és viselkedjenek úgy, hogy tisztelni tudják egymást. Alakítsanak ki kellemes, üdvös légkört az otthonukban. Nem szabad, hogy véleményük különbözzön gyermekeik jelenlétében. A keresztény méltóságot mindig meg kell őriznünk.

Valószínű ti is sokszor tapasztaltátok már, hogy egyes családokban az egyik szülő megengedi azt, amit a másik nem. Ebből is sok gond szokott kialakulni a házasságokban, mert még a gyerek születése előtt nem fektették le az alapokat. Nem beszélték meg, hogy mit szabad és mit nem a gyereknek. Sajnos a szűkebb családomban is azt látom, hogy az apa nem áll éppen apa-szerepben, és a gyerek tisztelettel kezeli az apját. Amolyan bratyizós-stílusban. Ez az apa nem is vett igazán részt rendesen a gyerek nevelésében, mindent humorral próbált és próbál megoldani. Már nagy a gyermeke, és tiszteletlenül is beszél az apjával. Ez elszomorít engem.

De ez annak az alapja, hogy MI - mint férj és feleség, - hogyan viszonyulunk egymáshoz. Azt látják-e a gyerekeink, hogy anya-apa szeretik-e egymást, kedvesek egymáshoz, összebújnak-e, megpuszilják-e egymást, megölelik-e a másikat, leülnek-e beszélgetni, (imádkoznak-e együtt - ha keresztények), megajándékozzák egymást apróságokkal, és még sorolhatnám. 
Ha nem tartom tiszteletben a másikat, akkor az kevés! Kevés, ha ezerszer elmondom a férjemnek: "szeretlek", ami igaz, de a férfi számára a tisztelet sokkal fontosabb.

Én nem szégyellem és nem titkolom a gyerekeim előtt, hogy szeretek az apjukat. Mert ezen nincs titkolnivaló. Látniuk kell már most, hogy működik a jó házasság. LÉTEZIK ILYEN. 

És soha, semmit sem vitatunk meg a gyerekeink előtt! Nem adunk lehetőséget arra nekik, hogy "kijátszanak" egymás ellen.

Kellenek az együtt-töltött csendes percek, ami nélkül megalapozatlan a házasság. Mint a homokra épített háznál. De nekünk kősziklára kell építenünk a házasságunkat! Erőssé kell tennie, sőt, ha látunk valami kis hibát, azt AZONNAL meg kell javítani! Ezért nem szeretem, amikor valaki megsértődik a házastársára, és napokig nem szól hozzá. Ettől a probléma nem oldódik meg, igaz?

Zirci arborétum - amikor még csak kettesben voltunk :) - a kedvenc képem

Vannak csendes perceitek a házastársatokkal? Jut idő ilyesmire, ebben a rohanó világban?