Amikor
sok-sok évvel ezelőtt megláttam ezt a rajzot, annyira megtetszett, hogy
lerajzoltam, és a felraktam a szobám falára. Mindig megnéztem, amikor
úgy éreztem, hogy az élet igazságtalan.
Aztán megértettem, hogy nem az élettel van gond, hanem velünk, emberekkel. Azzal, ahogy gondolkodunk, ahogy úgy gondoljunk, hogy mi dönthetünk mások helyett, lehetünk egymás lelkiismerete, igazságosztó bírája. Szeretünk dönteni arról, hogy a másik mit tegyen, hogyan tegye, mit csináljon, néha még jó tanácsokat is adunk neki, de magunknak nem. Néha igazságtalanok vagyunk másokkal szemben. Magunkkal szemben sohasem, hiszen mindig nekünk van igazunk! Van egy mondat, amit szoktam idézni ilyen esetekben: "Te mondod a magadét, én pedig az igazat!" De sokszor van ez így!
Pedig mi sem szeretjük, ha velünk igazságtalanul bánnak! Te úgy érzed, hogy néha/mindig/gyakran bánnak veled igazságtalanul? Ugye???
Aztán megértettem, hogy nem az élettel van gond, hanem velünk, emberekkel. Azzal, ahogy gondolkodunk, ahogy úgy gondoljunk, hogy mi dönthetünk mások helyett, lehetünk egymás lelkiismerete, igazságosztó bírája. Szeretünk dönteni arról, hogy a másik mit tegyen, hogyan tegye, mit csináljon, néha még jó tanácsokat is adunk neki, de magunknak nem. Néha igazságtalanok vagyunk másokkal szemben. Magunkkal szemben sohasem, hiszen mindig nekünk van igazunk! Van egy mondat, amit szoktam idézni ilyen esetekben: "Te mondod a magadét, én pedig az igazat!" De sokszor van ez így!
Pedig mi sem szeretjük, ha velünk igazságtalanul bánnak! Te úgy érzed, hogy néha/mindig/gyakran bánnak veled igazságtalanul? Ugye???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése