Nyaralásunk 1. rész

Nos, itthon vagyunk. Hosszú volt az út, az ottlét, de alapvetően jó volt. A szüleimhez utaztunk, akik egy kis faluban élnek. Alapvetően nem ott, de egyszer, évekkel ezelőtt úgy döntöttek, hogy elmennek falura lakni. Én annyira nem lelkesedtem az ötletért, mert szeretem azt a kis várost (Tiszavasvárit), ahol felnőttem, és szeretek hazamenni. Ilyenkor az ember MINDIG találkozik ismerősökkel, barátokkal, régi osztálytársakkal, és ezeknek hangulata van. Én amúgy is olyan "csacsogós" fajta vagyok.

Minden esetre most a faluba mentünk. Vonattal. Az utazás alapvetően izgalmas volt. Már az utazási kultúránk is hagy némi kívánnivalót maga után. Szomorúan kellett megállapítanom, hogy abszolút nem figyelünk egymásra. Amikor Székesfehérváron felszálltunk a vonatra, csak a Keletiig mentünk. Az kb. 1 órás út. 
Érkeztem 2 gyerekkel, hatalmas bőröndökkel (1,5 hétre azért kell ruha!). Senkinek eszébe nem jutott még a lábát sem arrébb húzni. Az, hogy esetleg a táskájukat arrébb rakják, hogy elférjünk. A két gyereket leültettem egy kettes ülésbe, én meg leültem valahová távolabb. Senkinek nem jutott az eszébe, aki négyes ülésben ült, hogy esetleg cseréljünk. A szerelmespárok csak egymással voltak elfoglalva, a felnőttek meg magukkal. A tinédzsereket meg mit érdekli... Nekem kellett határozottan megkérnem őket, hogy rakják már el a táskájukat, hogy le tudjak ülni. Szóval, így indult.
A Keletitől aztán jó volt, mert volt helyünk. Anyukám feljött elénk. Az út hosszú volt, de cseppet sem unalmas. A gyerekeim gondoskodtak erről. Persze azért voltak csendes percek is.

Zsófia éppen "tanul".

Nimród meg alszik.

 A település, ahova mentünk eléggé ismert hely. Olaszliszka. Igen, ha ezt a nevet hallja mindenki, rögtön a gyilkosságra gondol, ami ott történt. (Egyébként tényleg érdekes helyzet ez. Szögi Lajost, aki ott megöltek ismertem, mert pedagógusként dolgozott Tiszavasváriban, ahol én is laktam. És hát kis város... ) Anyukámék már előtte odaköltöztek, mint amikor az eset történt.
De nem is ezzel akarok foglalkozni, mert már régen történt, és bár én ebben a faluban nem éreztem otthon magam, azért találtam szép helyeket. Néhány képet, gondoltam, megosztok Veletek.
Ha valaki Sárospatakon jár, érdemes benézni ide. Csak úgy átutazni, és megnézni néhány érdekességet.

Emlékeztek, hogy mennyire szeretem a fákat? Itt is találtam egy nagyon szép "szerelmes fát". Gyönyörű helyen van, az tény.

Háttérben a Bodrog.

Nos, a fák mellett nagyon szeretem a templomokat is. Bárhol vagyok, megnézem őket. Még a várakkal és kastélyokkal vagyok ilyen viszonyban :) Lelkes kastély-rajongó vagyok.

Ez a Római katolikus templom gótikus stílusú templom. 1332-ben épült Nagyboldogasszony tiszteletére. A 19. században barokk formát kapott. A magyar templomok között különlegesnek számít a tornya, amely katonai őrtoronynak készült. Megtudtam, hogy az építője 400 Ft-ot és 20 köböl búzát kapott érte.

Olaszliszka jellegzetes temploma

A torony

 

Görög katolikus templom most épül, a hívek adományából. Pár nap múlva lesz az átadás. Ezen meglepődtem, mert még sok tennivaló van körülötte.

 A református templom. Kb. 6 éve voltam benne utoljára. Akkor éppen lelkész-váltás volt. Elmentünk a templomba, és érkezett egy fiatal lelkész a feleségével. Azóta náluk is született 2 baba. Amikor elmentem sétálni, és éppen kint volt a lelkész. Kicsit beszélgettünk, megnéztem a templomot belülről is.

A falu központjában táblák segítenek eligazodni. Persze, elveszni nem lehet. Még nekem sem, aki rettenetesen rosszul tájékozódom. :)

 Ez egy múzeum. A Kossuth Múzeum. A liszkai közhit szerint itt született Kossuth Lajos, és nem a hivatalos születési helyének tartott Monokon, ahol csak anyakönyvezték. Állítólag az apja várandós feleségével úton volt haza Monokra egy tiszti értekezletről, melyet Sátoraljaújhelyről. Persze, valahogy nem sikerült még bejutnom a Múzeumba.

 Az olaszliszkai általános iskola alsó tagozata. Olyan szép épület. A felsősök külön épületben vannak, amit elfelejtettem lefotózni, pedig minden nap ott mentem el mellette.

 A gyerekeimnek a gólyák tetszettek a legjobban. Fotóztuk is néhányszor őket. Zsófi nagy örömére.  

Egyenlőre ennyi az utibeszámolóm. Hamarosan jövök, és megmutatok egy különleges "portát" Olaszliszkán.