2012. december 19., szerda

Kicsit sem vagyok elfogult :)

Tegnap a kislányomnak fellépése volt.
Hihetetlen, hogy ez velem is megtörtént!
Éveken keresztül láttam már anyukákat, amint elérzékenyülve fotózzák gyermekeiket, és meghatódnak gyermekük fellépésénél. Akármilyen kicsi is az.
Nos, én tegnap én is beálltam a sorba.

Sokáig gondolkodtunk, hogy milyen értelmes helyre írassuk a gyereket, aminek van tényleges ÉRTÉKE, és hasznát is veszi. Két dolog fontos számunkra, a zene és a sport. Ezért járunk minden héten úszni, amiért Zsófi rajong. Nagyon szereti Zsuzsa nénit is, aki úszni tanítja. Tényleg van türelme a gyerekekhez. Annak örülök, hogy ez kiscsoportos foglalkozás. Van párhuzamosan egy másik úszóiskola is, oda azt kell mondjam, semmiképpen nem szeretném a gyerekemet, ha járna. Sokan vannak, nincs idő rájuk, rendetlenek és fegyelmezetlenek a gyerekek. De nálunk tényleg jó.
1 hónapja még úgy merült a víz alá, hogy befogta az orrát, most simán - úgy, ahogy kell - csinál mindent.

Feladatra várva (és a többiekre)
Zsuzsa néninek megcsinálunk mindent!
A másik nagy választásunk (és jó döntés volt) a balett. Minden héten járunk ide is rendszeresen, és kislányom tényleg nagyon szeret. Az ovis karácsonyi ünnepséget is kihagyta, mert inkább balettre ment :)
Tegnap volt a félévi vizsgájuk. Nagyon aranyosak voltak, és igen jókat szórakoztunk rajtunk. Persze én mint anya, sírtam is. Azért aranyos ez, mert Zsuzsa néni lánya is jár a balettre, akivel Zsófi nagyon jóban van. Ráadásul - hogy minden tökéletes legyen - még oviba is egy csoportba járnak :)
Szóval meghatódtam tegnap.
A balettos barátnők.
Kezdésre várva - természetesen apa ölében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése