Érdekes helyzet...

Ilyen még nem volt!
Szombaton, gyülekezet után mindig elmegyünk a mamához. Ezt nagyon szeretik a gyerekek, ilyenkor kicsit játszanak, szaladgálnak és általában ott alszanak.
Ma is így indult a dolog.
Nimród ment is a mamához: "Itt akarok maradni." (Nehezen megy még a "szeretnék" kifejezés, de gyakoroljuk. :)
Zsófinak is ez volt a válasza: ÉN is!
Aztán mikor indultunk, Zsófia azt mondta, inkább mégis hazajön velünk, mert már most hiányzunk neki. Úgyhogy Nimród maradt egyedül a mamánál. Zsófia pedig hazajött. Ettől nagyon boldog volt.
Annyira örült, hogy egyedül velünk lehet. Apát rábeszélte, hogy ott aludhat az ágyában, ami neki nagyon fontos. Mert szó szerint rajong az apjáért, és mindig úgy várja ezeket az alkalmakat.

Este meg Zsófi ült a kádban és nagyon boldog volt. Ott ültem mellette, és elmeséltem neki azt, amikor ő a pocakomban volt, hogy vártuk, mit tettünk, hogyan vártunk, és ettől persze ő nagyon boldog volt.
100 %-ig rá tudtam most figyelni, és ez olyan jó volt.
Persze lelkesíti az is, hogy holnap "Lánynapot" tartunk - ahogy ő hívja, de igazából "csak" uszodába megyünk :) De ő minden együtt töltött pár órát így hív. Nagyon cuki ilyenkor!

Nekem persze nagyon érdekes az, hogy Nimród nincs itthon. Nincs kihez bújni, és hiányzik, hogy nem bújik hozzám, nem mosolyog rám, nem csücsörít, hogy puszit adjon... Furcsa érzés ez.