A kórházhoz érve, 2-kor, annak rendje és módja szerint becsengettünk, és mondták is Apukának, hogy ne jöjjön be, várjon kint, mert velem aztán mindenféle vizsgálatot kell elvégezni. Én mondtam, hogy ez már nem az, de hol foglalkoztak egy anyuka gondolataival?
Aztán amikor megvizsgáltak, azt mondták: "Azonnal szabaddá kell tenni egy műtőt, orvost kell hívni. Szülünk." (Én mondtam!)
Nagy Őmnek kiszóltak: "Apuka, két perce van átöltözni."
Így is lett.
Tényleg nem sok munka volt velem. Az én édes kislányom hajnali fél 3-ra már kint is volt.
Ügyesek voltunk.
Azóta persze nagyon boldog és büszke arra, hogy egyrészt amíg anya pocakjában volt, anya nem volt vele rosszul :), másrészt, hogy olyan gyorsan kijött, mert "Tudod, anya, siettem." Mondjuk, azóta sem egy ráérős gyerek.
Nagyon hálás vagyok érte a jó Istennek. Még akkor is, ha vannak csatáink, mert aludni még mindig nem szeret, és az evés sem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé. Emiatt napi harcaink vannak, de ettől eltekintve egy édes, szófogadó, jólelkű, aranyos, kedves leány.
Ő az én kislányom.
 |
| Már nehezen bírta kivárni, hogy elfújhassa a gyertyát. |
 |
| Tesóka kicsit azért besegített :) |
 |
| A Kölyökpezsgő pukkanására várnak - fedezékben. |
 |
| A TORTA. |
 |
| Az ünnepelt osztja a tortát - nem az észt :) |
 |
| Első |
 |
| Második |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése