Türelem vagy türelmetlenség?

Egy ideje azt vettem magamon észre, hogy türelmetlen és idegbajos vagyok. Sok mindenben megjelent ez, de főleg a családommal való kommunikációban. Anyukámat nagyon szeretem (bár sok mindent máshogy látunk - gyermeknevelés, családi élet szervezése, munkabeosztás, fontossági sorrend a munkákban, pénzbeosztás stb.), de ennek ellenére nagyon sok vitánk van. Még így is, hogy 350 km-re lakunk egymástól.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, vagy van-e ilyen jellegű problémátok, én küzdök vele.

Úgy gondolom, hogy 40 évesen, 3 gyerekkel tudok döntéseket hozni, OLYAN döntéseket, amelyek működtetik a családomat. Tudom azt is, hogy egy szülő aggódik a gyermekéért, és ez normális is. De ilyenkor nagyon idegesítő, amikor szervezik helyetted az életedet. És sajnos egy idő után türelmetlen vagyok Vele. Pedig tényleg nagyon szeretem, meg hálás is vagyok neki, hiszen mindent neki köszönhetek, ami velem történt. Elsősorban a lelki támogatást, a biztatást - tinédzser koromban eléggé gátlásos fiatal voltam (ezt ma már senki sem hiszi el rólam, pedig tényleg így volt -, és persze az anyagi segítsége is sokat jelentett.

Szangvinikus alkat lévén nem tart nálam sokáig az indulat, a harag meg főleg nem.

Ám mostanában szembesültem azzal, hogy mennyire türelmetlen vagyok.

A gyermekeimmel is.

Őket is "imádom" - a szó keresztényi értelmében persze -, de nagyon sokat vitázok velük. Főleg Zsófia lányommal. Néha idegesítő dolgaik vannak - melyik gyereknek nincs :) - ám minden ellenére nagyon aranyosak és jópofák. Lelkesítenek a beszólásaik, a közös séták, az élmények...

Zsófiával elég sokat vitázunk. Most éppen az 5 évesek világmegváltó terveinél tartunk, ami valljuk be, elég izgalmas és különleges élményekben gazdag.

Aztán persze rájöttem, amit eddig is tudtam, hogy Anya, én és Zsófia egyformák, hogy úgy mondjam egyívásúak vagyunk.

A KÉKSZEMŰEK - ahogy Zsófi nevezi magukat.

ANYA ÉS ÉN (még terhesség alatt)

Úgyhogy "szent" elhatározásra jutottam.

• Nekem KELL változnom. 
• Nekem KELL türelmesebbnek, csendesebbnek, figyelmesebbnek lennem. 
• Nekem KELL átgondolnom a reakcióimat, a válaszaimat, a hozzáállásomat a dolgokhoz. 
• Nekem KELL változtatni azon, hogy máshogy lássam a dolgokat. 
• Nekem KELL türelmesebbnek lennem.

Tudom, hogy sok mindenben kell változnom és átértékelnem az életemet. Aztán eszembe jutott a keresztségi igém is:

Hiszek abban, hogy az ember ISTEN SEGÍTSÉGÉVEL - de csak AZZAL - le tudja győzni a türelmetlenségét, indulatát.

Nektek melyik bibliai történet jut eszetekbe a türelmetlenségről?