A következő címkéjű bejegyzések mutatása: HázasPáros Kalandtúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: HázasPáros Kalandtúra. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. szeptember 6., szombat

Apró örömök - Szeptember 1. hét kalandjai


🏫 Nos..., elkezdődött az iskola. A gyerekeim (a tinédzsereim) nem annyira aggódtak. A nagyobbaknak már ünneplő sem kellett, a legkisebb (aki hetedikes) meg már intézi a dolgait. Érdekes módon nem panaszkodtak, nem dünnyögtek, szerintem ez már amolyan közöny. Leginkább az osztálytársak miatt várták, nem a tanulásért. 😏

🏫 Én is. Jó volt bemenni a termekbe, végigjárni a gyerekeket, akiket tanítottam, és jó érzés, hogy még mindig odaszaladnak, megölelnek. Még a nagy "lovakhoz", a kedvenc hetedikeseimhez is berobogtam, akikkel másodikos koruk óta vagyok. Többet, mint a két osztályfőnök együtt. Amolyan pótanyjuk lettem. Nagyon szeretem őket. Kaptak Andi nénis ölelést. És idén még tanítom is őket, ha csak 1 óra erejéig, az is jó. 💓 És délután még szülői értekezlet is... Hosszú volt a nap.

🏫 Az órarendek is megvannak, ebben is jó, hogy már mindenki intézi a maga dolgát. Az egyetlen szomorú hír az volt, hogy Másodszülött osztályában nem indul orosz nyelv, mert kevesen jelentkeztek rá, így németet fog tanulni, ami miatt nem túl lelkes, de ez van. Jó sok tanár lesz és jó sok új-régi tárgy. Szakmaiak is. 

🏫Elsőszülöttnek pedig utolsó év, érettségi... Na, biztos, hogy nem fogok unatkozni, és nem leszek stresszmentes.  

De mivel ezek a bejegyzések nem bosszúságok gyűjteménye (noha ezt is megosztom), hanem örömök tárháza, ez utóbbiakra szeretnék figyelni. Fontos nekem a pozitív szemlélet!

🌼 Vasárnap este Férjjel megnéztük a Csütörtöki nyomozóklub filmet, amire annyira vártam. Nekem nagyon tetszett, legalábbis jót szórakoztam rajta. Nem az a hatalmas film, de aranyos volt. A könyv természetesen sokkal, de sokkal jobb. - Remélem, hogy a folytatás is meglesz, mert szerintem a többi könyv, még az elsőnél is jobb. Azt hiszem, Férj is jót szórakozott. Régen néztünk már együtt olyan filmet, ami mindkettőnket érdekel.

Négy tántoríthatatlan nyugdíjas azzal tölti a szabadidejét, hogy szórakozásból régi, lezáratlan gyilkosságokat oldanak meg, ám a nyomozás izgalmas fordulatot vesz, amikor igazi gyilkosság történik.
Richard Osman bestseller regénye alapján.

Egyszerűen vicces volt. Helen Millen a Red óta nagy kedvencem, már ott elhittem neki, hogy remek bérgyilkos, de itt MI.6-es, Pierce Brosnan nagyon vicces volt, bár a könyvben is jó humora a karakterének. Ben Kingsley pedig Ben Kingsley. Celia Imriet először nem tudtam hova tenni, aztán rájöttem, hogy a Mamma Miában láttam. A könyvben egyébként nekem Joyce a kedvenc karakterem. 

Mindenesetre, ha még nem láttad, és jót akarsz szórakozni, akkor ne hagyd ki!

🌼De ma, amikor hazajöttem 4 után, akkor az én édes Férjem palacsintával várt, amire már olyan régen vágytam. Nem vagyok egy nagy palacsintás, de most olyan hálás voltam neki, és olyan jól esett.

🌼Elsőszülöttel elmélkedni a továbbiakról, meg az utolsó évről. Jó látni, hogy jól, jobban van. Leginkább a lelke.

🌼Ma kaptam egy üzenetet, hogy általános iskolai osztálytalálkozóm lesz, amit nagyon várok!

🌼 Szegény Másodszülöttemnek is elkezdődött a keményebb időszak, elfáradt, mert már bejöttek a komoly tantárgyak. Nos, ő sem fog unatkozni.

🌼Harmadszülött tésztát főzött, megvacsoráztatta a későn hazajövő bátyját. Olyan cuki. 

🌼Férj somlói galuskát vett nekem egy cukrászdában, mert szeretem. Jobb, amit ő süt, de így is kedves volt tőle.

🌼 Macskás autókormányvédő! Nagyon örülök neki. És persze Ray fotó! 

🌼 Az ügyeletesi napomon az iskolában egész reggel nyomoztam,mert a gyerekek többsége (az újak) nem tudta, hogy melyik hittanra megy. Ilyeneket kérdeztem: Néni vagy bácsi tanított? - Mi van a templom tetején, ahová jársz? - Kell keresztet vetni, amikor ott vagy? - Mit mondtatok, amikor elkezdtétek a hittan órát? ... Hát voltak meglepő válaszok, na! De aztán mindenki a helyére került. 

🌼A hétvégén Elsőszülöttem angol középfokú nyelvvizsgára ment. Szerintem ügyes volt. Ebben nagyon magabiztos (bárcsak másból is az lenne), de már ez is haladás, ahogy eddig kezelte az iskolát. Remélem, hogy ezután elhiszi, hogy értékes és fontos! El is mentünk közösen Fehérvárra. Míg ő vizsgázott, mi Férjjel romantikusan sétáltunk, és sok könyvet vettem.

🌼 Míg ő vizsgázott, mi Férjjel romantikus sétát tettünk. Olyan jó volt! Rám köszönt a székesfehérvári polgármester. Nahát! Nem ismert, de az emberek közé megy. Volt a városban egy kis dzsambori, sétáltunk, míg vizsgázott. Cuki állatokat láttunk (nyuszi, papagájok, tyúkfélék), volt különböző kirakodás, koncert, és találkoztam a Fehérvári Sakkosokkal is, akikkel versenyeken futok össze, amikor Másodszülött játszik. 

🌼 Nagyon jó látni, hogy mennyire önállóak a gyerekeim. Nagyon büszke vagyok rájuk. 

🌼 Férj egy hős. Minden nap - míg mi dolgozunk, ő meg lábadozik - főtt étellel vár minket.

🌼 Azért elfáradok, na! Nehéz még belerázódni az egészbe. Amit eddig megtanítottál, most újra meg kell, mert a gyerekek elfelejtették. Nem emlékeznek, hogy hogyan közlekedünk a lépcsőn, hogy nem verekszünk, mert valaki hozzánk ér, hogy tudjunk egy helyben ülni 5 percnél tovább (van, akinek nem megy), hogy ne szájaljunk vissza, hogy nem ők a világ közepe, aki úgy el van szállva magától, hogy azt sem tudja, mekkora az arca, közben pedig.... (és itt most egy csúnya jelző jönne, de nem jön)  És még sorolhatnám. Kell egy kis idő, mire visszaszokunk. Ma például rossz helyre mentem be órára. :) Van ez így.

🌼 Felhívott a gyerekkori barátnőm, aki Amerikában él, és általában ő hív. Jó volt kicsit beszélgetni. Ez már egy 45-46 éves barátság.

Mindenkinek szép új hetet kívánok! 

2024. október 16., szerda

19 év

19 éve együtt. Szeretek házas lenni. Ez sok kalanddal, szeretettel, izgalmakkal, Isten iránti bizalommal, nagy kérdésekkel, kihívásokkal, 3 gyerekkel, kicsit plusz kilókkal járt, de ha ez ilyen, így folytatjuk tovább. ❤️

2024. május 28., kedd

Színházban jártunk - Apacsok

 Sok minden történettel és történéssel vagyok adós. Lassan majd igyekszem is pótolni, mert sok, hónapokkal ezelőtti dolgot is szeretnék megosztani. Sajnos azonban a kevés időm csak a mindennapi ünnep-re korlátozódik. :)

Amiről most szeretnék írni, az egy színházi élmény. Férjjel rendszeresen járunk a fehérvári színházba, és havonta egyszer ez a nagyobb randink. Vagyis akkor, amikor a bérletünk mondja. Megmondom őszintén, hogy az utolsó alkalomra elég nehezen szántam rá magam. Fáradt is voltam, meg pakoltam is egész hétvégén, fizikailag azt éreztem, hogy nem bírom tovább. De aztán mégis rászántam magam, magunkat, és elmentünk. És tényleg nem bántam meg. Az egyik legjobb darab volt, amit a bérletünk adott.

Megmondom őszintén, hogy bár szeretem Gáspár Sándort, de már untam, hogy minden darabban benne van. Értem én, hogy ő egy felkapott és népszerű színész, meg vezető színésze a fehérvári társulatnak, de nem minden darab áll neki jól. Az előző alkalommal egy vígjátékban játszott, szerintem nem kellett volna. De A király beszéde és ez, az Apacsok igen jól állt neki. Inkább drámai színésznek gondolom. És ez a darab nagyon jó volt.  

Szeretem a fehérvári színházat.


A történet:

1963 nyarán egy baráti társaság a szocialista Magyarországon kiköltözik Zebegénybe, a Duna partjára, hogy indiánosdit játsszanak. Mindegyikük választ magának egy indián nevet, és megállapodnak a játékszabályokban. Az "apacsok" azt hiszik, hogy a külvilág szemeitől elrejtve létezhetnek. Azonban - ahogy évekkel később kiderül - a rendszer belelátott a játékba...

A valós eseményekre épülő történet az ügynökkérdéssel foglalkozik, és a zebegényi indiántábor sajátos világát mutatja be. Bereményi Géza és Kovács Krisztina sajátos dramaturgiai megoldást választottak: a darab története egy ideig visszafele halad az időben, majd ugyanazon a nyomvonalon vissza. Így különleges nézőpontból ismerhetjük meg azt a korszakot, amikor senki nem tudta, kiben bízhat, és ki árulja majd el.

A “Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa” rendezvénysorozat támogatásával bemutatott produkció - amely számos művészünk közreműködésével készült - nagy sikert aratott a nyáron. Most a Vörösmarty Színház is műsorára tűzi, hogy a székesfehérvári közönség megismerhesse az Apacsok megdöbbentő történetét.

Én azt hiszem mindenkinek ajánlanám!

Fantasztikus!

2024. január 15., hétfő

Színházban jártunk

 Vasárnap este színházban voltunk Férjjel. A székesfehérvári Vörösmarty Színházba szoktunk járni, és amit lehet, megnézünk. Ezen a napon A Király beszéde című darabot adták. Biztos emlékeztek rá a filmről. Színdarabban kicsit más volt, de szerintem nagyon jó. Nagyon szeretem a fehérvári színészeket, jó sok darabot láttunk, és persze azért is örültem, mert a kedvenc színészem is játszott benne. Churchillt. :)

És amúgy is szükség van arra, hogy randira menjen az ember a házastársával. 

Amíg vártunk, a színház büfében ettünk egy kis sütit.


Mindörökké!

Fantasztikus!


2023. május 31., szerda

"Szilvalé, Rongyő", avagy Mágnás Miska

Biztos mondtam már, és még fogom is, hogy nagy színház rajongó vagyok  Voltam is, és maradtam is. De sajnos néhány év kimaradt, mert  költöztem, jöttek a gyerekek, és évekig nem tudtam kire hagyni. 

Aztán úgy alakult, hogy hirtelen felnőttek, és mi Férjjel rendszeres programokra mehetünk. A ❤️ jegyében.

Szóval, a Kolléganőm, aki a "színházdílerem" (ahogy én hívom) májusban egyszerre 3 előadásra is szerzett nekünk jegyet. És nagyon boldog voltam, mert az utolsó egy operett volt. És én nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak. Gyermekkorom óta.

A Mágnás Miskát néztük meg. Nagyon tetszett. Ezt a képet az anyósom készítette, mert őt is vittük. Vicces volt. Máshol ültünk. Férj az anyukájával, én meg a kolléganőmmel. De ez így jó volt 

Mielőtt elkezdődött az előadás, leültünk a büfében, ittunk egy kólát, hallgattunk egy kis zongoraszót, ami megalapozta a hangulatot, aztán megnéztük a darabot. (A Rejtő regények füstös, kocsmai hangulata jutott az eszembe, amikor a zongorista hátából valahogy kiállt egy kés. :), de persze ez nem ilyen volt, csak ez jutott eszembe.) Készítettem is egy képet a zongoristáról, hogy ő is meg legyen örökítve.
Tényleg jó volt. Mindenki tudott énekelni, és jó hangjuk is volt. És bár eddig is kedveltem, aki Miskát játszotta, mert sok darabban láttam, és mindenhol mindig a maximumot hozta, most kicsit "bele is szerettem".
Nem, nem úgy🙂, hanem csak amolyan rajongósan. Remek volt. Krisztik Csabának hívják, és nagyon jó színész. 
Ezek a fotók a színház Facebookos oldaláról vannak. :) Egyébként tényleg egy alacsony fickó, de amilyen alacsony, olyan tehetséges.

Fantasztikus!

2023. május 14., vasárnap

Színházban jártunk - A 12 dühös embert néztük

Tudjátok, mert már sokszor mondtam, hogy nagy színház rajongó vagyok. Mindig is az voltam. Amikor még Nyíregyházán éltem, szinte minden előadást láttam. Néha egyedül mentem el, néha a barátnőmmel. Bérletes voltam. Ráadásul itt játszott az én kedvenc színészem, vagyis az a színész, akibe "ott szerettem bele". És ez azóta is tart. Aztán én eljöttem onnan, az ország másik végére, és kiderült, hogy a SZÍNÉSZEM is itt van. De sokáig nem tudtunk menni színházba, mert a gyerekek kicsik voltak, és nem volt kire hagynom őket. 

Most jött el annak az ideje, hogy újra ennek a hobbimnak éljek. Van nekem egy fantasztikus kolléganőm, ami rendszeresen szerez nekem jegyet a színházba. Még nem vettünk bérletet, mert Férj munkája nem teszi lehetővé, hogy rendszeresen tudjunk járni. De már nagyon várom.

A 12 dühös ember az egyik legjobb előadás, amit mostanában láttam, pedig láttam néhányat. A Julius Ceaser sem volt semmi. Képzeljétek el, hogy amikor volt a Covid járvány, és bezárták a színházakat, akkor Székesfehérvár polgármestere (akit egyébként emberileg nagyra tartok - pártpolitikától mentesen) felajánlotta a Városháza Dísztermét. Itt rendezte meg Cserhalmi György ezt a darabot. És szerintem nagyon jó lett.

A festményt, amit láttok mögöttem, az egyik színész festette a színdarab alatt. A másik énekelt és gitározott. Olyan hangulata volt, hogy ihaj! Imádtam.Nagyon közvetlen előadás volt, hiszen teljesen közelről láthattál mindent. Volt kivetítő, élő zene, és persze a kedvenc színészem is játszott benne. 💓 

Egy randinak sem volt rossz egyébként. :)

Fantasztikus.

2023. április 2., vasárnap

Amikor egy nap kb.1,5 órát vagy otthon

Mert délelőtt sakversenyre viszed az iskolai gyerekeket. Megyei verseny volt, és én kaptam meg a lehetőséget, hogy elvigyem a csapatot.

Jól játszottak, 15 csapatból a 6. helyen végeztek a nagyok. 

Este viszont Tatabányára mentünk. Egy HajduJuDu estre. Vicces volt, bár a rap nem az én műfajom, de Hajdú Steve nagyon cuki volt.Én sokat nevettünk. Végülis ezért mentünk. 

Igazán szimpatikus ember. És nagyon magas, látjátok, kicsit roggyantott, hogy elférjen a képen.

Fantasztikus! 

2023. február 14., kedd

2022. december 7., szerda

A Padláson jártunk :)

Az történt, hogy még novemberben vettünk egy színház jegyet. Vagyis kettőt. :) 

Az volt a terv, hogy megnézünk egy Agatha Christie művet, Az Egérfogót. Nagyon készültünk rá, mert Férj is és én is nagy rajongója vagyunk a Krimi Királynőjének. De aztán értesítettek minket, hogy betegség miatt elmarad, és eltolták decemberre. Nagyon készültünk rá, mert kell a kikapcsolódás, és én is szerettem volna hátam mögött hagyni kicsit az iskolai nehézségeket.

Aztán küldött a Férjem egy üzenetet, hogy írt a színház, hogy nem adják az Egérfogót, mert még mindig betegség van. Helyette a Padlást nézhetjük meg. Kata emiatt nagyon szomorú volt, mert nagyon szeretné megnézni ezt a darabot, hiszen tavaly ének órán sokat énekelték Kaszás Attilával a "Lehet számtalan hely..." című számot.

Jó volt kicsit kimozdulni a mindennapi mókuskerékből. Nem azt mondom, hogy ez a kedvenc Padlás előadásom, de jó volt. És mindig hálás vagyok a színészeknek, hogy segítenek 1,5-2 órára kikapcsolni minket a fárasztó hétköznapokból, noha biztosan tudom, hogy nekik is vannak ilyen napjaik.  

És persze a kultúra amúgy is jót tesz az embernek.

Már keressük a következő alkalmat és lehetőséget. :)



2022. november 22., kedd

Ez nem Kitolás!

 Az utóbbi időben többet mozdulunk ki otthonról. Az az igazság, hogy én mindig is a kultúra nagy kedvelője voltam. Míg egyedül éltem, rendszeresen jártam színházba, festészeti kiállításokra, különféle helyekre. 

Aztán valahogy lecsökkent a lehetőség. Jöttek a gyerekek, arra alig jutott időnk, hogy kettesben legyünk, bár erre mindig nagyon odafigyeltünk, még most is. 17 év után is van MI IDŐNK. 😊 De persze ahogy a gyerekek nőttek, egyre több mindenre jut idő. Szeretünk kettesben lenni, kettesben programokat csinálni. Ez nem önzőség, hanem randi,romantika, házasságerősítő alkalom.

Így, amikor megláttuk, hogy lesz ez az előadás, kaptunk is az alkalmon. Elmentünk.

Lengyel Tamást A mi kis falunkból ismerjük, meg tudtam, hogy sok társadalmi dolog mellett is kiáll. De a sorozatot néha néztük, mert vicces volt. Viszont a téma nagyon szórakoztatónak ígérkezett. Egyébiránt az is volt. Sokat nevettünk, vicces volt.
Mi, a MűvHázban. Ketten voltunk. A gyerekek ebben partnerek voltak. Megbeszéltük a feladatokat, Nimród volt a főfelelős (ő nálunk az a gyerek, aki remekül tud kontrollálni mindenkit) 😊, így ő lett a "fektetős felelős." Nem volt hosszú az előadás, de hét közben volt, így ilyenkor muszáj lefeküdni fél 9-kor. Nem később. Vicces volt, mert fél 9-kor lett vége, és pont ekkor jött is az üzenet, hogy "Elmentünk aludni." Én még nagyon büszke voltam rájuk.

De tényleg jó volt. Nagyon sokan voltunk, és tényleg vicces volt. Az apukák szemszögéből látni a terhességet és a gyerekvállalást. 

Ha van lehetőségetek rá, nézzétek meg, 1,5 óra nevetés. 
És randi programnak sem rossz. 

UI: Most látom csak, hogy mennyi "voltot" használtam. Hát igen, amikor este fél 11 körül írod, akkor már nem úgy megy. :)

2022. március 4., péntek

Mi vagyunk

 Attól még, hogy ember vagy, boldog is lehetsz.❤️ (Fodor Ákos)

Mert már régen jelentkeztem. 

Voltunk a Vértesben családi kiránduláson. Ezt a képet a kisfiam készítette rólunk. Egészen jól sikerült.
 

2022. január 9., vasárnap

Mi

 „A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok.” (Énekek éneke 2:16)


 Nagyon érdekes dolog történt a héten. 

Az egyik régi munkatársam, az én kedvenc főnököm (igh.) írt nekem üzenetet a FB-on. Nagyon szerettem őt, és szerettem vele dolgozni. Én voltam az ő jobbkeze, rengeteg pályázatot írtunk együtt, meg sok mindenben segítettem az ő munkáját. Én pedig nagyon felnéztem rá, mert emberileg és pedagógiailag is jó volt. A gyerekek is szerették. Aztán én eljöttem, ő nyugdíjba ment, de erre jó a Facebook, hogy tudod tartani a régiekkel a kapcsolatot. 

Szóval, rám írt, hogy aggódik, mert a posztjaim olyan furcsák, és attól fél, hogy valami gond van nálunk. Azt kérdezte, hogy egyedül maradtam-e a három gyerekkel?, mert látta, hogy mostanában csak ők vannak a képen, és Szabolcs nincs. Meg hogy megváltoztattam a profilomat is, amin egyedül vagyok. Mert hogy már néhányan azt hitték, hogy történt köztünk valami, pedig ... Én ezen igazán meglepődtem.

Visszanéztem az oldalamat, és tényleg azt vettem észre, hogy régen volt közös fotónk.Valahogy így alakult. Nem szándékosan. Meg aztán mostanában leginkább természetközeli fotókat szeretek megosztani, rajongok a fákért és ha tehetem, őket fotózom. Szerintem gyönyörűek. És találtam jó néhány klassz idézetet, amit itt is megosztok. Én a magam részéről inspirálónak terveztem, bátorítónak. Nem ez jött le? Nem tudom. 

Úgy voltam ezzel az egésszel, hogy a január nekem a pihenésről szól, lazítok, és felfedezek újra egy-két dolgot, ami fontos volt nekem. Kicsit persze, hogy szomorú vagyok, hogy nem dolgozhatok, de közben pedig nem idegeskedtem egy percet sem emiatt. Van néhány kollégám, akiknek a karácsony is ezzel telt, és valahogy a hangulat nem az igazi. Mármint a lelkület. Ám én szent elhatározással voltam, hogy amíg lehet, nem megyek vissza, és ehhez tartom is magam. Nem, még nem kerestem munkát, de hamarosan fogok. Most úgy érzem, hogy az oktatással a kapcsolatom megszűnni látszik.

Na de, visszatérve, aggódó levelében, amelyben nagyon tapintatos és diplomatikus volt, írta, hogy nyugodtan felhívhatom, ha gond van. De nincs! Meg is nyugtattam. Csak tényleg úgy alakult, hogy nem készült mostanában közös kép rólunk. 

Azért is aggódott, mert amikor hazamentünk a szüleimhez, Férj nem volt a képeken. De elmondtam neki (amit itt már nektek is), hogy dolgozott. Ünnepek alatt és közte is. Most így alakult. Még sohasem volt ilyen. 

Úgyhogy ez a kép azért került ide is és a Facebookra is fel. Nem mostani, de akár most is készülhetett volna.

Mosolyogtam magamban, közben meg az jutott az eszembe, hogy milyen fontos jelezni mások felé, hogy boldog vagy és szerelmes. Még ennyi év után. Ezek szerint elvárják! Hát, én nem szeretnék csalódást okozni! 

2021. február 1., hétfő

Most szómenésem van - Melegségről és Nemzőképességről :)

Most kicsit másról írok, mint ami megszokott...

Az utóbbi időben sok olyan cikkbe futok bele, amelyik arról szól, hogy mennyi párnak nem lehet gyereke, pedig hogy szeretnének. Meg persze olyanba is, hogy a NŐ-FÉRFI  a család, mindenki más nem fogadhat örökbe, még egyedülállóként sem kap lehetőséget. Meg a Meleg párok "kálváriájáról" is sokat hallunk manaság. 

Már itt szeretném leszögezni az elején, hogy én, a Biblia elvei alapján úgy gondolom, hogy valóban a Férfi és a Nő számít házaspárnak, hiszen Isten így teremtette meg az emberiséget. Nem máshogy. 

Nem értek egyet a "melegséggel" és a homoszexualitással, nem tartom helyesnek, mégis úgy gondolom, hogy ez mindenkinek a magánügye, és egyedül Istennel kell majd elszámolnia mindenkinek az életével. Az emberek nagyon szeretnek ítélkezni és ítélgetni (ez utóbbit jobban), bár nem titkolom, hogy néha én is beleesek ebbe a csapdába. De igyekszem úgy élni az életemet, és erre nagyon figyelek, hogy ne kritizáljam mások életét. Nem mindig könnyű, mert ez könnyebb. 

Nekem nincs bajom azzal, hogy ki milyen vallású, vagy kinek milyen a szexuális beállítottsága. Nem tudok mindennel és mindenkivel azonosulni, de nem is kell nekem. Meggyőződésem, hogy van mindenkinek lelkiismerete, a többi pedig egyedül Isten munkája. 

De nem is igazán a homoszexualitásról szeretnék írni. Egy érdekes történetet azonban megosztanék Veletek ezzel kapcsolatban. Nem olyan régen a Facebookon beszélgetésbe elegyedtem egy régi tanítványommal. Szerettem őt, jókat beszélgettünk az iskolában is, kimondottan értelmes volt. Nagyon kedves levelet írt nekem. Arról, hogy szeretettel emlékszik rám, hogy jó emlékei és élményei vannak velem kapcsolatban, és hogy a régi kollégáktól is jókat hallotta hogy nekem mindenkihez volt egy kedves szavam. Ez nagyon jól esett. Minden pedagógusnak jól esik az ilyesmi. És írt arról is, hogy megházasodott, de saját neművel. Ez nagyon megdöbbentett, mert ugye mégiscsak egyházi iskolából ismerjük egymást, de ugye ez nem PREDESZTINÁLJA előre az embert, hogy mindenki keresztény lesz. Már bocsánat, de ez tényleg így van. Pont most olvastam egy cikket egy kiugrott katolikus papról, aki felvállalta a melegségét, elhagyta az egyházat, de közben örökbe fogadott egy gyereket... Szóval lehetne erről vitázni meg érveket felhozni, de minek? Jól esett, hogy megosztotta velem, de az biztos, hogy nem fogok ajtóstól a házba rontani és JÓL MEGEVANGELIZÁLNI. Én ebben nem hiszek. A példamutatásban és a helyes útirányban azonban igen. 

Szóval mostanában arról is olvastam, hogy bár sokan szeretnének gyereket heterók, nekik sem lehet. Ezen is gondolkoztam. Én a bulizásban sem hiszek. Nem hittem sohasem. Én magam sohasem voltam bulizós alkat. Nem szerettem, kényelmetlenül éreztem magam ilyen helyeken. Frusztrált. Meg zavart, hogy észrevesznek. Tudom, hogy ez sokaknak nem okoz problémát, én azok közé tartoztam, akiknek nagyon igen. (Sok minden összefüggésben jár ez most a fejemben, a Bridgerton családot is megnézve a tévében - amiről majd írok később, egyszer.., meg sok ismerősöm élethelyzetét látva...)

                

Nem túl sokat voltam diszkóban, vagy zajos helyeken. Egyszer-egyszer elmentem a bátyáimmal, mert akkor biztonságban voltam (legalábbis úgy gondoltam), de a bátyáim pont csajozós típusok voltak, én meg halálra untam magam ezeken a helyeken. A zene hangos volt és üvöltött, nem lehetett beszélni, mert én ugyan nem táncoltam (ellenben Jane Austen idejében, ahol fontos volt, hogy hányan kérnek fel táncolni - így valószínűleg abban a korban vénlány maradtam voltam...), de szívesen beszélgettem és sétáltam. Inkább alternatív klubba jártam, de azzal meg az volt a bajom, hogy bár a zenét szerettem, a csapat egy része alkoholos befolyásoltság alatt állt (értsd: Részeg volt), a másik meg szerintem anyagozott. De én ebből persze naívan nem vettem észre semmit. Mert legszívesebben otthon feküdtem az ágyban egy jó könnyvvel és olvastam, vagy tévét néztem. Emlékszem, egyszer nem mentem el egy randira, mert a Polip című olasz, izgalmas krimi ment a tévében. :)

Mindenesetre azt gondolom, (így visszakanyarodva arra, amiről írni akartam), hogy egyre többen küzdenek a meddőséggel. Ugye ti is észrevettétek már? A bibliai történetekben is sokszor olvasunk arról, hogy ez és az a nő meddő volt, de Isten adott nekik gyermeket. Mert a hitük megvolt. 

Sok ismerősömet, barátomat érintette és érinti a meddőség. Nem sikerült nekik, nem lehet nekik... Mivel érdekel a téma, utána olvasgattam, és sokat gondolkodom ezen a témán. Azt olvastam mostanában, hogy egyre több olyan tényező válik nyilvánvalóvá, amelyek csökkentik a fogamzás esélyét. Sajnos a nemzőképtelenség egyre többet jelentkezik férfiaknál. Olvastam egy cikket, amelyik arról szólt, hogy volt egy vizsgálat, ahol önként jelentkező egyetemistákat vizsgáltak, és azt nézték, hogy az egyetemi fesztivál után hogyan változik a hímivarsejtszámuk. Ilyenkor nagyon sok alkoholt fogyasztanak, dohányoznak, éjszakáznak és sokat szexelnek. A vizsgálat azt mutatta, hogy - és ezt idézem: "Azt tapasztalták, hogy egy hét bulizás után nem csupán a hímivarsejtek száma csökkent, hanem még a sejtkárosító rekatív oxigéntermékek (szabad gyökök) mennyisége is megnőtt az ondóhólyagban." Azaz ez azt igazolja, hogy az ilyen életvitel is csökkentheti a férfiak nemzőképességét. Sajnos már fiatal korban elkezdődhet. 

Nagyon meg kell mentenünk a gyerekeinket. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy mire tanítjuk meg őket, és milyen elveket adunk nekik. Persze ez elég nehéz, de azért ne adjuk fel! :)

Mindenesetre érdekesek voltak ezek a cikkek, hírek... Gondoltam, megosztom ezeket, mert foglalkoztat.

2020. október 16., péntek

Az élet veled páratlan

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy én egy nagyon boldog ember vagyok. Életem legjobb döntése volt az, hogy Férjet választottam, és hozzá mentem feleségül. Vagyis Istennek volt a legjobb döntése, hogy minket egymás útjába, közelébe és közelségébe vezetett. 
Nagyon szeretem Őt, és nagyon szeret Ő is engem. Tudom. 
Imádom a romantikát és a romantikus dolgokat, de sohasem éltem meg ezt a kapcsolatot rózsaszín ködben. Sem az elején, sem azóta. Pedig tényleg romantikus... :)
Valószínűleg ennek az az oka, hogy felnőtt fejjel találtunk egymásra, nem fiatalon, gyerekként. Az sokat vet a latba, mert az ember megfontoltabb, átgondoltabb, és jó esetben tudja, hogy mit akar. Én is tudtam, és Ő is tudta, csak akkor valahol még nem volt itt az ideje, hogy találkozzunk. De az Úrnak terve volt velünk, hogy megismerjük egymást, megtaláljuk egymást. Elég vicces volt, ráadásul kicsit sem romantikus, bár Bózsvának azért van némi romantikája, ami tény és való. 
Szeretem őt. És boldog vagyok mellette, vele. Hálás vagyok érte.
Hogy egy kedvenc, klasszikus írómat (Jane Austent) idézzem: "A legjobb ember ezen a világon."


A dátum most nem 14 (ez egy tavalyi kép, csak ezt válogattam bele a képekbe), hanem 15. Már 15 éve, hogy együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Azóta sok kalandban, nehézségben, örömben, izgalomban volt részünk, de a legjobb és legnagyobb ajándék az a 3 csoda jófej gyerek, akiket még ráadásul kaptunk Istentől. 

Ez pedig a mi esküvői meghívónk igéje és rajza volt.


Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. 
Énekek éneke 2,2-3

2020. június 1., hétfő

Kihívás - Tartsatok palacsintanapot!

Gyereknap van. Azaz tegnap volt, de mivel hosszú hétvége, ezért duplán örülünk. Hát persze, hogy a mai nap a gyerekekről szól. Bár, ha őszinte akarok lenni, erre a napra is úgy gondolok, mint az anyák napjára, a nőnapra, vagy bármilyen 1 napos ünnepre. Hogy nemcsak ekkor nő a nő és anya az anya, meg gyerek a gyerek. 
Nálunk (ahogy sok minden másból) nincs rendszer. Nem kapnak külön ajándékot pl. Születés-és névnapra igen, bár mostanában ezt is eléggé leredukáltuk, leginkább anyagi megfontolásból, és ezt a gyerekek meg is értették. Nem is igazán követelőzőek. Azért persze igyekszünk őket meglepni apróságokkal. Leginkább élményekkel. Most is kirándulást terveztünk, de a napok óta szakadó eső meggátolt minket ebben, így maradtunk a jól bevált módszernél. A család kedvenc ételét főztem (milánói) és mellé sok-sok palacsintát. Mert ez mindig bejön. :)
A kertbe se tudunk kimenni, pedig vár még ránk egy jó adag paradicsom palánta, meg karalábé, meg a tökfélék, amiket nagyon-nagyon szeretek. Rajongok a cukkiniért, a patisszonért, a tökért. Jó kis ételeket lehet belőle készíteni. :)
De ha az embernek nincs gyereke, csak - ami szintén nagyon fontos - van házastársa, szerelme, vagy csak valaki, akivel jól érzi magát, már az is nagyon jó dolog. Kettesben palacsintázni pedig nagyon romantikus. És tudjátok, a romantika nekem a kedvencem. :) Tényleg nagyon szeretem a romantikus dolgokat, javíthatatlan vagyok benne. És mindent megteszek azért, hogy olyan házasságban éljek, amit átitat a romantika. Nekem ez fontos. 
Tudom, hogy sokan vágynak a romantikára, elsősorban nők, de ismerek olyan férfit, férjet, aki a házasságban romantikusabb, mint a feleség (vicces egy pár, az biztos!). Mindenesetre nem kell várni semmilyen okot, egyszerűen csak csinálni jó sok palacsintát, leülni egymással szemben, és nagyot beszélgetni. Csak úgy.



2019. november 2., szombat

A boldog házasság kulcsa

Ugye tudjátok, hogy javíthatatlanul romantikus, és még javíthatatlanabbul :) házasság párti vagyok. 
Az utóbbi időben a családunk életében egy nehéz időszak állt be. Nem a miénkbe Férjjel, hanem egy közeli hozzátartozóméba, ami arra indított, hogy sokat gondolkozzak a házasságról, a kapcsolatokról, a felvállalásról, arról, hogy mit is képvisel a Biblia és miben hiszek én e tekintetben.
Persze, abban hiszek, amiben a Biblia. 
Ez persze nem mindig természetes, mert sokszor hozunk rossz döntéseket az életünkben. 
De szeretni és szeretve lenni jó, és ha az ember megtalálja azt, akit a LELKE SZERET, akkor nyert ügye van. Egyszer valaki, sok-sok évvel ezelőtt azt mondta nekem, amikor megkérdeztem tőle, hogy Ha már olyan régóta együtt él az barátnőjével, akkor miért nem veszi el? (nem számonkérés volt, csak érdeklődés), akkor azt mondta, hogy MERT NEM MINDENKINÉL OLYAN EGYÉRTELMŰ, MINT NÁLATOK. 
Ezen meglepődtem, de persze jól esett, hogy mások is olyan jól működőnek és boldognak látják a házasságunkat, ahogy mi. 
Az tény, hogy sokat teszünk azért, hogy jól is működjön. Mert nem adják ingyen! 
Ez az egyik kedvenc képem rólunk. Vendégségben készült, és azt hiszem, hogy valamelyik gyerekem csinálta. És nagyon cukik vagyunk. :) 
 
Én abban élek és éltem mindig is, hogy létezik BOLDOG HÁZASSÁG, még akkor is, ha pl. a családomban nem látom. Az enyémben és a Férjében is szinte mindenki elvált, vagy csak rossz kapcsolatai voltak. Persze, van kivétel. :) Mert mindig van, akik felülírják a statisztikákat.
Amikor én már huszonévesen ragaszkodtam az elveimhez, kinevettek. Mindenki. És most mondhatnám keserűen azt, hogy NEKEM VOLT IGAZAM!, de nem teszem. Nem vagyok kárörvendő. Én boldog vagyok, és elégedett az életemmel.
Nem tudtam beállni és most sem tudok beállni abba a sorba,ami azt kéri, hogy "feleljek meg" mások, a társadalom, a tömeg elvárásainak. Én egyszerűen csak azt szerettem volna tenni, ami helyes. 
Nem hívő családban nőttem fel, sőt! Soha nem beszélt senki Istenről a nagymamámon kívül, akitől egyszer megkérdeztem, hogy "Mama, létezik Isten?" És ő azt mondta: IGEN, csak ő létezik! 
És arra gondoltam, hogy miért hazudna nekem a nagymamám, miért akarná nekem a valótlant állítani. Ha ő hisz benne - gondoltam -, akkor én is megtehetem. Persze, ekkor még kicsi voltam. Ő tanította meg nekem a Miatyánkot kívülről, meg a szorzótáblát is :), de életem meghatározó döntése miatta volt, és egy csöppet sem bántam meg. A legnagyszerűbb nagymama volt a világon. 
Az apai nagymamám erősen hívő katolikus volt, rendszeresen járt templomba, és aki néha elvitt templomba, de valahogy nem beszélt nekem a személyes hitéről. Ellenben a másik nagymamámmal, aki szintén katolikus volt, de sohasem ment templomba (ennek is külön története van, ami nagyon vicces), mégis nagyobb hite volt, mint sok hívő embernek. 
Az apai nagyszüleim házasságát összehozták: egy komornyik és egy társalkodónő frigye már-már mesébe illő, bár róluk igen keveset tudok, hamar meghaltak, és nem voltak túl beszédesek, pedig én "imádom" a régi történeteket és a sztorikat. Az anyai nagyszüleim ellenben egyszerű családból származtak, és nagyon szerették egymást. Pedig nem egyszerű eset volt a nagypapám a maga indulatos természetével, viszont remek humora volt, amit nagyon sokszor elmesélek, ha úgy adódik. Vicces ember volt.
Ők nagyon szerették egymást, és nagyon boldogok voltak. A maguk módján persze, de kicsit hajlamos vagyok túlromantizálni a helyzetet, de ugye ez nem baj? 
és mert ez így van, gondoltam, hogy megosztanék néhány törvényt, szabályszerűséget, amelyet szerintem érdemes betartani egy jó házasságban. 
Nem fogok pszichologizálni, nem fogok mély filozófiai eszmefuttatásokat leírni (bár szeretek beszélni és sokáig képes is vagyok rá), csak a saját tapasztalataim és élményeim, felfedezéseim alapján valamit mássá tenni. Mindig is fontos volt nekem, hogy elhiggyék az emberek, hogy lehet jó és boldog életet és házasságot élni. Én ebben NAGYON HISZEK. És onnan tudom, hogy működik, mert sokat és sokáig vártam rá. És szerintem én, mi hitelesek vagyunk abban.

És azért is, mert nem olyan régen valaki belegázolt a lelkivilágomba, azt állítván, hogy szerinte mi hazudunk Férjjel, és hogy nem vagyunk boldogok, mert nem létezik boldog kapcsolat, és véleménye szerinte engem Férj megcsal. Persze, hogy felment a pumpám, és bár ennek az illetőnek még nem mondtam el, most éppen a haragszom rá (ez a finomított verzió) kategóriában van. Nem emiatt elsősorban, ettől sokkal komolyabb az ok.
Csak elgondolkoztam, hogy tényleg ennyire kétszínűnek látszom? 
Vagy ennyire jó színész vagyok? Ja, persze. Már akkor rosszul vagyok, amikor ki kell állnom a gyülekezet elé. (Megjegyzés: mindez gyerekek társaságában és gyerekekkel teljesen jól működik.)
  
Nincs nálunk a SzentGrál, vagy az Örök Élet Titka. Csak azt tudom, hogy nekünk hogy sikerül működnie a dolgoknak. 
Hiszen nem meglepő, hogy a házasságok több mint a fele válással végződik, ami keserűséget hagy mindenkiben. Az egykori házastársakban és a gyerekekben. Nem olyan régóta tapasztalom, hogy valaki mennyire tud ártani önzőségével, szeretetlenségével embereknek és embereken. 
A leggyűlöltebb számomra az, amikor az egyik szülő szembefordítja a KÖZÖS gyereküket a másik szülővel. Látok ilyen gyerekeket, és sérültté válnak. 
Ne engedd, hogy veled is ez történjen!

Akár nehéz időket kell megélned házasságodban, vagy éppen anyagi jólétben van részed, esetleg még nem vagy házas, de nemsokára az leszel, remélem, hogy találsz itt majd néhány hasznos és gyakorlati tanácsot.
Ezek közvetlenül attól az Istentől származnak, aki megalapította és megszentelte a házasságot.
Mert a legjobban így működnek a kapcsolatok, a szerelem és főleg a házasság. Nem ketten, hanem hárman. És ez nem A TILTOTT kapcsolat, ez az IGAZI kapcsolat, inkább kapocs!

Ha már sok minden mást is kipróbáltál, miért ne adnál Istennek is egy lehetőséget?

2019. július 5., péntek

HázasPáros Kalandtúra - Menjetek el vacsorázni!

Most könnyen vagyunk, mert a gyerekek a szüleimnél vannak. Persze, ilyenkor az emberben vegyes érzelmek is vannak. Hiányoznak nagyon, de tudom, hogy jó helyen vannak, ritkán találkoznak velük, mégiscsak 350 km a távolság. Szeretnek ott lenni, mert falun nagy élményeket gyűjthet az ember.
Mi pedig ketten itthon vagyunk. Azaz Férj dolgozni fog, én meg itthon leszek, de akkor is más a helyzet. Nekem mondjuk nem változik semmi, ahogy szerintem Férjnek sem, csak egyszerűen az esték lesznek csendesebbek. :)

Mindenesetre, amikor hétfőn megjöttünk a szüleimtől, arra gondoltunk, hogy DE JÓ!, egy csomó randilehetőségben lesz részünk! Tervben van, csak nem biztos, hogy minden megvalósul.
De hétfőn az egyiket be is szerveztük. Étterembe mentünk.

Tudom. Kevés rá az idő, azaz nincs idő rá!
Pedig van! :)

Sokáig nekünk sem volt idő sok mindenre kettesben. Bár nagyon figyeltünk arra, hogy legyen. Nem kapattuk el a gyerekeket úgy, hogy ők legyenek a központban, és minden mondatukra ugrottunk. Meg kellett tanulniuk, hogy várniuk kell valameddig, és türelmesnek lenni. Ez persze nem mindig sikerül, de most látom, hogy az önállóság elég jó jeleit mutatják. 

Nemcsak most, amikor már "önjáróak" a gyerekeim, és nincsenek itt tettük meg ezt, hanem néha-néha évközben is. Volt pl. hogy Férj kivett egy nap szabadságot csak azért, hogy kettesben legyünk. Ilyenkor ebédelni vitt el. De nem is ez a lényeg, hanem hogy kettesben voltunk. És nem én főztem.
Ezt tettük most is, hogy hazajöttünk a szüleimtől.
Elmentünk vacsorázni, hiszen egy 3,5 autókázás után jól elfáradtunk, és én döntöttem, hogy nincs kedvem főzni. 
Van itt Móron egy étterem, ahova szoktunk menni. Általában húsos ételek vannak, de én már megoldottam. 

Általában ugyanazt eszem itt, ebben az étteremben, mert finom. Ugyan az étlap szerint hal is jár hozzá, de én azt nem szoktam kérni hozzá. Általában csak simán kérem,azaz nem kérek rá semmit, csak sok fokhagymát és paradicsomot, gondba szoktak lenni. Mint ahogy aznap este is. Á la natúr kértem, de mint később kiderült, megzavarta őket az, hogy nem kértem a halat, így gondolták, hogy ha halat nem, akkor sajtot... pedig azt sem kértem. Mindegy, már így esett...
Most is meg kellett állapítanom, hogy nem igazán tudnak az éttermek mit kezdeni a vegán helyzettel. Noha én nem vallom magam vegánnak, inkább vegetáriánusnak, azért szívesebben eszem vegán ételeket.
De ez az alkalom most nem is erről szólt, hanem kettőnkről. Elmentünk kettesben, és tudtunk 1,5 órát beszélgetni mindenféléről, amiben csak kicsit voltak benne a gyerekek. :)
Jó volt.

Higgyétek el, megéri. Ezek a 1,5-2 órás programok is csodát tudnak tenni a házassággal.
Én nagyon biztatlak benneteket!

Azt is tudom, hogy sok házaspárnak nehéz megoldani, mert nincs aki vigyázzon rá, de én szurkolok, hogy tudjatok megoldást találni. Egy testvér (igazi), egy testvér (gyülekezeti), egy barát, ismerős, nagymama, szomszéd... De ha kell babyszitter is lehet. Érdemes adni magunknak időt! A kapcsolatunk és az örök életünk is ezen múlik!
Én ebben hiszek!